„Fantasztikus érzés, egyelőre nem találom a szavakat, most érzem át, hogy az elmúlt négy évben mennyit dolgoztunk az edzőkkel, masszőrökkel és stábtagokkal, amiért nagyon hálás vagyok nekik, megérdemeltünk még egy aranyérmet – mondta az olimpiai döntőt követően a mob.hu-nak Szilágyi Áron. – Nem volt könnyű ez a döntő, olyan taktikát kellett választani, amivel meg tudom törni a dinamikus, lendületes vívását, hogy ne tudjon lenyomni a pástról. Ez összejött. Voltak jó pillanatai Homernak, adott szép tusokat is, de szerencsére az asszó képe nem ez volt. Tudom, hogy milyen terhet kell feldolgozni egy olimpián, milyen gondolatokat nem szabad beengedni, és mi az, amire egy asszó előtt figyelni kell. Ezek a tapasztalatok végigkísértek. Nem mondom, hogy ezáltal könnyebb volt megnyerni az aranyat, de az biztos, hogy ezek nélkül sokkal nehezebb lett volna.”

Négy évvel ezelőtt Szilágyi Áron rendkívül emlékezetes döntőt vívott Diego Occhiuzzi ellen: hét tust adva az asszó elején már 7–0-ra is vezetett, teljes extázisban volt. Ehhez képest Rióban...

„Londonban olyan állapotban vívtam a döntőben, ami lehet, hogy nem lesz már még egyszer a pályafutásom alatt – emlékezett vissza a 26 esztendős kardozó. – Most sokkal tudatosabbnak kellett lennem, sokkal több energiámat vitte el, hogy ne figyeljek a közönségre, csak a következő tusra. Jó volt, hogy Decsi András ott volt mögöttem, bármikor kinéztem rá, mindig megnyugtatott, csak a következő tus számít. Ez mindig jól jött, visszarántott az asszóba, úgyhogy hálás vagyok neki ezért. Nagyon jól megértjük egymást, harmonikusan tudtunk együtt dolgozni. Egy ilyen jó felkészülés aranyéremmel párosult, ami szenzációs, de természetesen az előző edzőimnek is hálás vagyok, nélkülük nem lennék az a vívó, aki ma vagyok.”

Szilágyi Áron egész nap fantasztikusan vívott, asszóról asszóra lett magabiztosabb. Ugyanakkor kívülről hiába tűnhetett könnyednek, belülről ő ezt máshogyan élte meg. „Ez egy nagyon nehezen megnyert olimpiai arany volt, mind fizikálisan, mind mentálisan rettenetesen elfáradtam. Nehéz pillanatokat kellett megoldanom már a második asszómtól kezdve, mindent kiadtam magamból. A küzdeni tudással, a koncentrációm tudatos erősítésével és a megfelelő taktika megválasztásával sikerült megnyernem a csörtéket” – így a Vasas kardozója.

„Szerencsére a második asszó után leesett rólam egy teher: nehéz helyzet elé állítottak, hiszen 5-10 perc pihenőm volt a negyeddöntő előtt, képzelhetik, milyen fizikális állapotban voltam… De sikerült összekapnom magam, ezek után már az ott mutatott teljesítményemmel is elégedett lehettem. Az elődöntőben szép tusokat tudtam adni, a fináléra pedig jó taktikát választottunk, ami mindent vitt – foglalta össze a nap eseményeit az immáron kétszeres olimpiai bajnok, aki kitért a döntő előtti pillanatokra is. Először megnéztük a másik elődöntőt, majd megterveztük a taktikát, amivel felmentem a fináléra. Ezután 20-25 perc pihenés következett, majd újra bemelegítettem, és felléptem a pástra. Nincs idő azon agyalni, hogy úristen, olimpiai döntőben van az ember, megvannak a feladatok, amiket végig kell zongorázni. Hálás vagyok a Magyar Vívószövetségnek, hogy biztosították a helyszínt, a stábot és a szakembereket, amiket kértem a felkészüléshez.”

A Vasas sportolói nyerték eddig a riói olimpián a Magyar Csapat összes aranyérmet: Szász Emese, Hosszú Katinka (hármat is!), valamint a friss bajnok Szilágyi Áron. „Nagyon büszke vagyok a klubomra, Magyarországnak és a Vasasnak is az ötödik aranyat szereztem ezen az olimpián. Hihetetlen egy olyan klubban sportolni, ami tényleg egy családnak számít. Ott kezdtem a vívást kilenc évesen, és már tokióig is megvan a szerződésem” – mosolygott az angyalföldi klubbal kapcsolatos kérdésre kiváló kardozónk.

Szilágyi Áron örökre beírta magát a történelemkönyvekbe, Fuchs Jenő és Kárpáti Rudolf után a harmadik magyar kardozó lett, aki megvédte olimpiai bajnoki címét. „Eljátszottam a gondolattal, hogy milyen csapathoz tartanék, ha megnyerném a második olimpiai aranyérmemet. Örülök annak, hogy ezt a magyar hagyományt feleleveníthettem, nagyon büszke vagyok természetesen, fontos a hagyományokat őrizni, és emlékezni a régi sikerekre is” – tette hozzá Áron.

(Ilku Miklós jelenti Rióból, fotó: MOB/Szalmás Péter)