A Nemzetközi Sportújságiró Szövetség (AIPS) honlapján megjelent írást Csisztu Zsuzsanna sportújságíró, a MOB tagja, a médiabizottság elnöke, az AIPS alelnöke jegyezte.

„Önöknél otthon érzem magam. Mindig is szerettem Magyarországon lenni, mindig csodáltam a magyar sportot, természetesen a magyar kultúrát is. Most pedig, hogy már nem vagyok NOB-elnök, akár évente kétszer is el tudok jönni.

A következő utazás már most tervben van, kétszer aláhúzva ott virít a naptáramban. Úgy gondolom, májusban újra itt leszek Budapesten a labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjén. Ha ezt tudom tartani, az egy jó ritmus – nagyjából öthavonta egyszer visszatérek az önök csodás fővárosába.

A hagyomány önmagában nem érték, de a fejlődő, élő hagyomány nagyon is erős. Ez azt jelenti, hogy a hagyomány gyökereit – az értékeket, amelyekre épül – hozzá kell igazítani a modern korhoz. E tekintetben Magyarország nagyon büszke lehet magára, és nem kizárólag a sport területén. Nemcsak az első naptól, hanem talán a nulladik naptól – sőt, akár a mínusz első naptól – is osztozott az olimpiai értékekben. Kemény Ferenc mint a NOB alapító tagja, valamint a barátsága Pierre de Coubertinnel már azelőtt meghatározó volt, hogy a NOB létrejött volna. Azóta pedig rendkívüli fejlődést láthattunk Magyarországon az olimpiai értékek, a sportolók és a sport fejlődése területén. Önök valódi olimpiai bajnokok az érmeik tekintetében: 190 aranyérem az olimpiákon! Magyarország az első számú nemzeti olimpiai bizottság az egy főre jutó aranyérmek számában, ha a mikroállamokat nem számítjuk. Ez semmihez sem hasonlítható magasság. De ez nem az egyetlen eredmény. Magyarország mindig is alkotó, teremtő erőt képviselt az olimpiai értékekben, nagyban hozzájárult a tudomány, az edzőképzés és az oktatás fejlődéséhez is. Magyarország a sportot mindig képes volt összefüggéseiben kezelni, ez hatalmas eredmény. Ha pedig az elmúlt éveket nézem – a sportinfrastruktúra dinamikus fejlődését, a sport kiemelt szerepét az iskolákban, az oktatásban és az egészségmegőrzésben, miközben önöknél továbbra is jönnek az érmek –, akkor még egyszer csak annyit mondhatok: gratulálok, magyar barátaim!

Az olimpiai agenda alapján, amelyet az elnökségem idején dolgoztunk ki, az anyagi szempont már nem elsődleges. A valódi kérdés a fenntartható rendezés. Ezek a reformok megnyitották az utat a kisebb országok – de nagy sportnemzetek, mint Magyarország – előtt is, hogy esélyesként pályázhassanak az olimpiai játékok megrendezésére. A fenntarthatóság nemcsak a források meglétét, hanem pénzügyi stabilitást is jelent. Először is a meglévő létesítményekre kell koncentrálni – haszontalan és fölösleges új beruházások már nem kellenek egyik oldalon sem. Másodszor: ha nincsenek még létesítmények, ideigleneseket kell használni, ennek rengeteg működő példáját láthattuk Párizsban is. Fontos új döntés, hogy már nincs minimális befogadóképességre vonatkozó előírás; a kapacitást az utóhasznosításhoz kell igazítani. Harmadszor: ha egyik megoldás sem működik, akkor az ország más régióihoz vagy akár a szomszédos országokhoz lehet fordulni. Ezt tette Magyarország is, amikor Ausztriával és Szlovákiával keresett partnerséget. És láttuk, mit jelent az új pénzügyi modell Párizsban: a szervezőbizottság 75 millió dolláros nyereséget ért el, a játékok pozitív gazdasági hatását a teljes francia gazdaságra nézve a francia pénzügyi intézmények 9–11 milliárd euróra becsülték.

Az Enhanced Games-szel, az úgynevezett doppingszabad játékokkal kapcsolatban csak megismételni tudom, amit már az elnökségem idején is mondtam: ez az elképzelés etikailag elfogadhatatlan. Nem szeretnék továbbmenni ebben, mert nem akarok még több figyelmet szentelni ennek az – ahogy már fogalmaztam – etikailag elfogadhatatlan ötletnek. Reklámot csinálni neki meg pláne nem akarok. Az olimpiai mozgalomra nézve nem látok benne veszélyt.

A visszavonulásom utáni első hetekben tizenkét órákat aludtam éjszakánként, majd fokozatosan csökkentettem tíz órára. Ez az elvárásom teljesült. Emellett elkezdtem újra egy kicsit többet sportolni. Nem vívok, mert a vívást abbahagytam az utolsó versenyem után. Nem akartam látni magamat lejtmenetben, nem szerettem volna olyan srácok ellen veszíteni, akik korábban nem jelentettek volna valódi ellenfelet… Szóval olyasmi felé fordultam, amit korábban mindig is szerettem. Sőt, olyasmit kerestem, amiről az lehetett a benyomásom, hogy esetleg még fejlődni is tudok. Most erőtúrázást csinálok, amikor Németországban vagyok, akkor kerékpározom is – ott sokkal több a sík terep, mint Svájcban. Élvezem ezt az új szabadságot, nem titok. Talán évtizedek óta először vagyok olyan helyzetben, hogy a saját időbeosztásom legalább ötven százalékáról magam dönthetek, és nem olyan időbeosztást látok, amit mások raknak tele programokkal nekem. Ez csodálatos szabadság, nagyon élvezem.

Nyugodtabb karácsonyt tervezek. A karácsonyt mindig is szerettem, de most az élet sokkal nyugodtabb. Ugyanakkor továbbra is sokat utazom, sok meghívást kapok barátoktól és partnerektől, de már egészen más módon – sportkedvelő szurkolóként, a lelátón ülve, sportot nézve, felelősség nélkül. Ez nagyszerű érzés.

Nagyon szeretem Budapestet. Gyönyörű. Végső soron az emberek azok, akik olyan különlegessé teszik ezt a helyet. Az életstílus, a kultúra mind része ennek, továbbá Budapesten hozzájön még mindehhez az építészet, a Duna látványa, ahogy minden összeér. Rendkívüli kiváltság itt élni. Önök szerencsés emberek."