Napjaink legkiemelkedőbb atlétája huszonegy évesen, a 2007-es oszakai atlétikai világbajnokságon képviselte először Jamaicát a 4x100-as váltóban, és akkor még „csak” az ezüstérmet szerezte meg, az azóta eltelt tíz év alatt viszont minden világversenyen, három olimpián és négy világbajnokságon a dobogó tetejére állt negyedmagával.

Igaz, a 2008-as ötkarikás győzelmüket az idén januárban visszavették, mert csapattársát, Nesta Cartert utólag doppingoláson érték, de ez valójában nem ront a rendkívül sikeres összképen.

Nemcsak az aranyérem volt közös ezekben a futásokban, hanem az is, hogy Usain Bolt sohasem futott az előfutamokban, mindig csak a döntőkben. Most, a világbajnokságon, Londonban tett először kivételt, hiszen ő és a szurkolók is tudták, búcsúzni jött. A 4x100-as váltó délelőtti előfutamait valószínűleg még sosem követték a helyszínen annyian az atlétika történetében, mint 2017-ben Londonban, ahol telt ház őrjöngött a jamaicai és a brit csapat sikeréért szorítva.

„Nincs itt az ideje szomorkodni, mert a tömeg hatalmas energiát ad – mondta Bolt, miután elsők lettek Jamaicával a saját futamukban, de időben a másik futamban induló amerikaiak és a hazaiak is megelőzték őket. – Nincsenek szavak arra, amit érzek. Volt több hibánk, de a döntőre visszajön Yohan Blake, ami sokat számít.”

A harmincéves sprinterlegendán egyébként nem látszott, hogy akár a legkevésbé is zavarná, hogy bronzéremmel búcsúzott százon, ugyanolyan műsort vágott le, és ugyanúgy mosolyogva nyilatkozott, mintha ő nyert volna.

A váltó azonban az ő kedvét is elrontotta, hiszen már befutó emberként is tetemes hátrányban vette át a váltóbotot, ráadásul mintegy harminc méter megtétele után combjához kapott, így elszállt az esélye, hogy aranyéremmel búcsúzzon. A házigazda britek éltek az eséllyel és nyertek, a legendás Usain Boltnak pedig nem sikerült győztesen lelépnie a színről.

(Nemzeti Sport Fotó:IAAF)