A Békés megyei Gádoroson 1951. Bálint napján látja meg a napvilágot Szalai György. Édesapja gazdálkodó. A gádorosi általános iskolában kezd atletizálni 1964-ben, de 13 évesen már a község ifjúsági labdarúgócsapatának is tagja. Az elemi befejezése után az orosházi Táncsics Mihály Gimnázium tanulója lesz, ahol tovább folytatja az atlétikát, 1967-től az ifiválogatottat erősíti súlylökőként és diszkoszvetőként. 1969-ben a tatai edzőtáborban fedezi fel őt Tóth Géza, és invitálja meg a súlyemelőkhöz, innentől e sportágban versenyez tovább.

1970-től a Budapesti Honvéd, 1973-tól a Leninvárosi MTK színeit erősíti, majd 1977 és 1981 között a Tatabányai Bányász emelője. Megszakítás nélkül, hatszor nyeri az országos nehézsúlyú bajnokságot. A felnőtt válogatottba 1971-ben kerül be. 1980-ban megnyeri az első ízben kiírt súlyemelő-világkupát, valamint felállhat a moszkvai olimpiai dobogó harmadik fokára is a nehézsúlyúak versenyében, mely eredményeket – elmondása szerint – akaraterejének köszönhetett.

A Testnevelési Főiskolán szerez további tudást és edzői oklevelet, amit 1981-től egyesületénél kamatoztat. 1985-ben Egyiptomban, 1988-ban pedig Malajziában edzősködik. 1990 és 1992 között a Magyar Súlyemelő Szövetség főtitkára. 2002-ben ismét külföldön edzősködik, a tunéziai válogatottat gardírozza. 2006-tól 2007 nyaráig a magyar válogatott szövetségi kapitánya. 2008-ban Teheránba teszi át székhelyét, az iráni ifjúsági válogatott edzője, nem sokkal a riói olimpia előtt jön haza onnan. A játékokon egykori tanítványa, Kianoush Rostami aranyérmet nyer, az eredményben a mestere munkája is benne van.

Hetven éves lett Szalai György, Isten éltesse még sokáig!

(MOB-összeállítás; képek: MTI)