Kialudt a láng Krakkóban

A záróünnepséget Henryk Reyman Városi Stadionban tartották, és a lengyelek igazán megadták a módját: az eseményre majdnem teljesen megtelt a 33 ezres befogadó-képességű sportcsarnok. A lengyelek látni akarták az elmúlt két hét hőseit.

Akik jöttek is sorban egymás után. Előbb a zászlóvivők a résztvevő 48 ország nemzeti lobogójával.

A magyar zászlót az öttusázók egyéni versenyében bronzérmet, és ezzel párizsi olimpiai kvótát szerző Bőhm Csaba vitte.

„Nagyon nagy megtiszteltetés, hogy én vihettem a zászlót, meg is lepett, hogy engem kértek fel – nyilatkozta Bőhm Csaba. – Nem túl sok nyitó- vagy záróünnepségen voltam eddig, talán az ifjúsági olimpián legutóbb, de akkor sem én vittem a zászlót, úgyhogy most óriási büszkeséggel tettem meg.”

A zászlókat követték a csapatok – zenei aláfestéssel, vastaps közepette érkeztek meg a sportolók, így a magyarok is. Nyilván nem a 176 tagú Team Hungary minden tagja, hiszen azok közül, akik korábban befejezték a versenyzést, sokan már tovább utaztak edzőtáborba, versenyre, vagy egyszerűen csak haza. Ez azonban semmit sem vont le az esemény értékéből, és a hangulatra sem lehetett panasz.

A helyi sztárok színesítették a programot – a küzdőtéren előbb zászlós produkciót, majd néptáncot láthatott a közönség, utóbb pedig érkeztek a popzene helyi képviselői: Viki Gabor, Sarah James, majd pedig DJ Gromee szórakoztatta a sportolókat és a sportrajongó nézőket.

Az Európai Olimpiai Bizottság görög elnöke, Szpirosz Kapralosz megköszönte a szervezőknek az áldozatos munkát, amely szervezési szempontból tényleg egy olimpiával vetekedett – nagy kihívás volt ennyire sok helyszínen megrendezni a multisporteseményt. Kapralosz egyenként felsorolta a városokat, megköszönte nekik a közreműködést, csakúgy, mint az önkénteseknek és a lengyel embereknek. Megismételte a jelmondatot: „We are unity”, vagyis „Egyek vagyunk”, majd pedig bejelentette, hogy a krakkói Európa Játékokat lezárja.

Ezután nem maradt más hátra, mint az ünneplés. A sportolók a We are the Champions dallamaira újra elfoglalták a küzdőteret, és a kemény meló után kezdődhetett egy kis ünneplés. Közülük ugyanis mindenki tökéletesen tisztában van azzal: aki nem tud lazulni, nem tud megfeszülni sem...