London közben Helsinkire emlékeztek Nagytarcsán

A nagy gonddal berendezett Falumúzeum egyik termében a finn nagykövetség által rendelkezésre bocsátott  fényképkiállítás felvételei idézték fel a magyar diadal csodálatos pillanatait, a 16 bajnokság, a 10 második és 16 harmadik helyezés történetét. Az árnyas fákkal szegélyezett kertben pedig két egykori bajnok,  Szondy István öttusázó és Bolvári Antal vízilabdázó tartott nagy érdeklődéssel  kísért élménybeszámolót.

A meghívást elfogadó bajnokokat és a szép számmal összegyűlt érdeklődőket Rimóczi Sándor polgármester köszöntötte. Kiemelte, hogy kis országunk tehetséges versenyzői Nagytarcsa lakósainak is sok örömet szereznek, s a sport   igazi sikerágazatként erősíti országunk jó hírét, nemzetközi tekintélyét.  A hatvan évvel ezelőtt Helsinkiben rendezett olimpiára való emlékezéssel a hagyományok ápolására törekednek,  s  az egykori versenyzők iránti tiszteletüket, elismerésüket szeretnénk kifejezésre juttatni.

Nagytarcsán különös gonddal ápolják a hagyományokat. Az olimpiai fotókiállításnak helyet adó Falumúzeumban a község gazdag néprajzi és történeti múltját mutatják be.  Az  áldozatkész lakosok addig féltve őrzött, őseiktől örökölt emlékeik  adományozásával segítették a múzeumot. A kiállított relikviákat, egykori bútorzatokat, paraszti munkaeszközöket, gyermekek és felnőttek hétköznapi és ünnepi ruháit, a népviseletet bemutató tárgyakat a bajnokok is nagy érdeklődéssel  tekintették meg.

Az élménybeszámolót Szondy István kezdte. Ahogyan  arra  visszaemlékezett a magyar öttusa válogatott   szerencsés véletlennek, egy moszkvai meghívásnak „köszönheti” olimpiai részvételét. Az öttusa annakidején a katonák sportja volt. Ő maga is a pécsi hadapród iskolában ismerkedett meg a sokoldalú sportággal. A szövetséget is katonák, főtisztek irányították. Az elnöki tisztet is  Pálffy György altábornagy  látta el, akit a Rajk per vádlottjaként 1949-ben  kivégeztek.  Az öttusát a londoni olimpia után szép csendben leírták. A legjobbak is csak hazai versenyeken vehettek részt. Olimpiai indulásukat  sem vették tervbe. De 1952 tavaszán meghívás jött Moszkvából. Mint utóbb kiderült a szovjet öttusázók nemcsak edzőpartnernek, hanem tanító mestereknek invitálták meg a magyar csapatot. A hazaérkezést követve Hegyi Gyula, a magyar sport akkori elsőszámú vezetője  kijelentette,  ha a Szovjetunióban is létezik öttusa, készülnek az olimpiára,  akkor a magyarok is részt vehetnek.  Így utazhattak ki azután Helsinkibe, ahol nehéz körülmények között, hideg esőben versenyezve, tíz egynéhány fokos fagyos vízben úszva  harcolták ki a győzelmet.

Az öttusázók  ismert eredményeit  , sikeres szereplését  a Benedek, Szondy, Kovácsi  csapat győzelmét  Benedek Gábor ezüst, Szondy István ezüstérmét hatvan év multán is elismerő, nagy tapssal köszöntötték a jelenlévők.

-A sors kegyeltje vagyok, szerencsés véletlenek irányították életem útját – vette át a szót  Bolvári Antal. Elmondta, hogy  az ostrom alatt óvóhelyüket ért   bombatámadás során ketten maradtak életben. A szomszédos pincébe átköltözve pedig az oda becsapódó bomba nem robbant fel… Később úszónak jelentkezett a Császár uszodában, a szokásokat nem ismerve  keresztben úszott  a medencében,de Sárosi mester így is tanítványai közé fogadta. Hajnali ötkor kelt, hogy pontosan érkezzen az iskola előtti edzésekre, a délutáni foglalkozások után pedig később a pólósokhoz is csatlakozott. Akkoriban az élvonalbeli úszók közül sokan a pólónak is hódoltak. Berlinben, az 1951-ben rendezett  Főiskolai Világbajnokságon két ezüstöt nyert hátúszásban és játszott a győztes vízilabda válogatottban. Alig tizenkilenc évesen  a  legjobbak között  csak az után  tudta állandósítani helyét, amikor a szovjet csapat elleni egyik zárt kapus mérkőzésen kiválóan semlegesítette  Gvahhariját, a vendégek egyik legjobbját, s végül kiutazott az olimpiára. Küzdelmes volt az aranyéremhez   vezető út. A hollandok elleni váratlan döntetlen  után a jugoszlávokkal sem bírt a csapat,de azután az olaszok (7:2) és az amerikaiak (4:0) legyőzése után jobb gólaránnyal bajnokok lettek.

Az elismerő taps ezúttal sem marad el, majd a múlt után a jelenre terelődött a szó,Londonban folyó olimpián várható magyar esélyekről kérdezték Helsinki bajnokait.
-Jobbak leszünk,mint Pekingben voltunk…Több,mint tíz érmet, bízom benne,  hogy öt aranyat nyerünk. Reményein szerint  Marosi Ádám és  Kovács Saci nem jön haza érem nélkül – mondta Szondy István.

-Nem vagyok ilyen derűlátó,örülnék, ha  a sikerülne a pekingi eredményeket megismételni.. Féltem a  pólósokat, a fizikailag nagyon erő, erőszakos déli szomszédainkat  nehéz lesz megelőzni – fogalmazott óvatosan Bolvári Antal.

A kettős élménybeszámoló jó hangulatban ért véget. A kedves háziasszony,  Vajna Judit vezérletével  készített finom falatokkal, szendvicsekkel,  süteményekkel  kínálták a vendégeket. Rimóczi Sándor polgármestertől  viszontlátással búcsúztak, hiszen a Falumúzeum kertjében  augusztus 12-én  közösen  tekintik meg a londoni olimpia záróünnepélyének televíziós közvetítését.  Nagytarcsán a  sport  örvendetes módon hozzájárul a közösség, a lokálpatriotizmus  erősítéséhez.

(A képen Bolvári Antal és Szondy István között Rimóczi Sándor polgármester)