Londoni kvótások: Káté Gyula még 2020-ban is versenyezne

A legfényesebb medál azonban még hiányzik a vitrinből. Egy kicsit morcos is az eddig már többször elszalasztott lehetőségek miatt.

„Mindkét kontinentális döntőben nyerhettem volna, de egy csipetnyi szerencsém sem volt” - idézte a múltat a 30 éves sportoló. – „Moszkvában egy olyan szemhéjsérülés miatt léptettek le, amelyre hetvenhét más alkalommal leginkább csak legyint az ügyeletes orvos. Liverpoolban pedig ha egy kicsit jobban koncentrálok, meglehetett volna a meccs, hiszen így is csak 3-2-es pontozással hozták ki győztesnek az ellenfelemet.”

- A szakemberek szerint Ön kimondottan tehetséges bunyós, akinek ráadásul óriási rutinja is van, elvégre majdnem óvódás kora óta a ring világában él.

„Nem volt sok választásom, hiszen a XVIII. kerületi Havanna lakótelepen nőttem fel, ahol létszükséglet volt a bunyó alapismerete. Egyébként nagyapán – aki baráti kapcsolatban volt az évtizedeken át  sikeres edzővel, Fogarasi Miska bácsival - 1997-ben a Kispesti Box Klubba irányított. Akkoriban nem volt állandó helyünk, Wekerle-telep általános iskoláiban töltöttünk el egy-egy rövidebb időszakot, hogy azután szedjük a sátorfánkat és menjünk egy iskolával odébb.”

- Ennek a hontalanságnak, a folyamatos költözésnek volt-e valami köze a kezdeti eredménytelenséghez?

„Más okból nem ment akkor még igazán a bunyó” – folytatta Káté. „Az első két évben indultam vagy 8-10 versenyen, de nem voltam különösebben sikeres, elsősorban kellő önbizalom hiányában. Látta ezt unokabátyám, a kick-boxban világszínvonalon versenyzett Sándor György, egy kicsit felrázott, vagy úgy is mondhatnám, felpiszkált. Ez a terápia hatott, mert a későbbiekben sokkal inkább ambicionáltam a győzelmeket.”

- Ami az érmek számát illeti, ezek igazolják az unokabátyját, de azért ezután is becsúsztak gyengébb versenyek...

„Elsősorban az olimpiáim sikertelensége bosszant! Athénban még kezdő voltam, s egy kellemetlen stílusú, a ringben össze-vissza rohangáló ázsiai ellen nem találtam meg a megfelelő harcmodort. A Pekingben történtek miatt viszont már inkább okolhatom magamat. Az igazság az, hogy túlpörgettem magamat fejben és ez teljes tompaságot eredményezett. Olyan ellenféltől kaptam ki, akit korábban háromszor is sikerült legyőznöm. Többet foglalkoztam a reménybeli pénzekkel is - ezen azóta alapvetően változtattam.”

- 2009-ig az MTK színeiben érte el sikereit, hogy azután váltson, és ismét kispesti színekben lépjen szorítóba.

„Az Unio Kispesti Box Klubban, Szántó Öcsi bácsi irányításával készülök – most éppen a tatai edzőtáborban kínozzuk magunkat. Élvezem a közeget, élvezem az edzőtáborokat, igyekszem mindent elkövetni, hogy vénségemre ne valljak szégyent az olimpián.”

- Bárhogyan is végez majd Londonban, mivel már elmúlt harminc, így mindenképpen kell gondolkodnia a jövőjén is.

„Ha már lemaradtam a profi bokszról, hát amatőrként akarok minél tovább versenyezni. 2016-ban még mindenképpen szeretnék kijutni Rióba, de ha eltörölnék az amatőröknél a korhatárt, akár még 2020-ban is szívesen húznék kesztyűt. Közben a civil életem is foglalkoztat. A barátnőmmel éppen most nyitottunk egy pékséget Vecsésen, amely üzlet fagylaltozóként is működik majd. Egyetlen mániámról, a gyors autókról sem szeretnék lemondani. Most éppen egy Skoda Felícia RS-t hajtok, amellyel nem mindig könnyű betartani a sebességhatárokat.”   

(Forrás és fotó: JochaPress)