Londoni kvótások: Ligeti Dániel, akit minden birkózó irigyel

 „Száztizenöt kiló körül van az optimális súlyom, ennyit bírnak el az izületeim. Egyébként 191 centiméter magas vagyok és sokan megkérdezik, nem jöhetne-e fel rám még néhány kiló izom. Amikor nagy néha felmegyek 117-18 kilóig, hiába érzem magamat erősebbnek, ez a súly már a gyorsaságom és az izületeim kárára megy. Nagyon örülök, hogy a korábbi súlycsoportomból volt felerősödést Gulyás István szakág vezető kapitányunk ilyen szerencsésen, kapkodástól mentesen, háromévnyi, folyamatos munkával levezényelte.”

- Ezek szerint korábban Ön is sok időt töltött különféle izzasztásokkal.

„Tudnék sokat mesélni azokról az időkről is. Egyre nehezebb volt hozni a 96 kilót, mert mindig száz fölött volt a súlyom. A fogyasztás egyszerűen tönkretett, rendszeresen megsérültem, majd hónapokat ki kellett hagynom. Ez legalább 7-8 alkalommal megismétlődött, mire 2009-ben arra az elhatározásra jutottunk, hogy súlycsoportot váltok.”

- A megelőző időszak sorozatos problémái ellenére is elért figyelemre méltó eredményeket.

„Feltétlenül szeretném kihangsúlyozni, hogy hétéves koromtól birkózok Szombathelyen, Veréb István kezei alatt, ahova súlyemelő édesapám vitt el. Az ott kapott, igen jó alapok mindmáig sokat jelentenek. Már 2006-ban, tizenhét évesen bemutatkozhattam az ifjúsági Eb indulói között, ahol kilencedik lettem. A 2008-as, felnőtt Eb-re történt felkészülés során Kiss Gergő megsérült, helyére beugorva kerültem ki Tamperébe. Abban az évben egyébként a juniorok Európa-bajnokságán ezüstérmet harcoltam ki.”

- A még komolyabb sikerek az utóbbi két évben születtek meg.
 „2011-ben, a dortmundi felnőtt kontinensbajnokságon a dobogó harmadik fokára állhattam fel, s ezt az eredményemet idén, Belgrádban egy fokkal javítva, ezüstérmet vehettem át. A szófiai kvalifikációval pedig megnyílt az út előttem London felé.”

- Az „építkezés” évei során feltehetően voltak olyan kiválóságok, akikre felnézett, akiket példaképeknek tartott, akik már a puszta jelenlétükkel is segítették a fejlődését.     

„Nem is egy ilyen sportember akadt! Technikailag Ritter Árpád jelentette számomra a legtöbbet, akit előbb gyerekként csodáltam, majd felnőttként, egy csapatban birkózni vele, az is hatalmas élményt jelentett. Hasonló kiemelést érdemel Aubéli Ottó, akinek profizmusa, emberi és szakmai hozzáállása egyaránt csak követendő példa lehet számomra. De van egy más sportágbeli nagyság is, akit példaképemnek tartok, ő pedig Michael Schumacher. Nála az imponál, hogy hétszeres világbajnokként is képes töretlenül tovább dolgozni, még a vereségeket is elvállalni az újabb kibontakozás reményében. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy a hosszabb szünet után nem anyagi megfontolásból tért vissza, neki ez nem pénzkérdés.”

- Kanyarodjunk vissza a birkózáshoz. Ligeti Dánielnek milyen fegyverei vannak a riválisokkal szemben? Milyen helyzetben érzi magát legjobban a szőnyegen?

„Ha földharcra kerül sor, ott mindkét fél részére nagyon nehéz bármit is elérni. Az összekapaszkodásokból viszont több irányban is el tudok menni, többnyire jól jövök ki belőlük. Rengeteget jelentenek számomra a külföldi edzőtáborozások, ahol a legkülönfélébb stílusú versenyzőkkel gyakorolhatok, tőlük igen sokat tanulhatok. Itt elsősorban a szovjet utódállamokra gondolok, ahol nagy számban birkóznak, igen magas szinten.”

- A jól sikerült felkészülést követően mire számít az olimpián?

„Kemény csatákra, amelyek során számos, igen komoly riválissal is szembekerülhetek. Külön klasszist képvisel az olimpiai bajnok, üzbég Artur Tajmazov és a tavalyi világelső, a fehérorosz Alexej Shemarov. de az orosz, a török, az azeri és az iráni részvevő is bárki ellen képes nyerni. Számomra elvileg kedvező, hogy az egész verseny egy délután lezajlik, persze az nem mindegy, melyik ágon és hány meccset kell majd vívnom. Remélem, pozitív mérleggel zárhatok majd.”

- A feltehetően még hosszú pályafutása mellett vannak-e párhuzamos tervei?    

„Már korábban elkezdtem a Nyugat Magyarországi Egyetemen a rekreációval kapcsolatos tanulmányaimat, de ez nem annyira érdekelt, meg a folyamatos edzőtáborozások sem segítették a dolgot. Úgy gondolom, 2013. őszén bekapcsolódok a sportmenedzser képzésbe.”

(Forrás: JochaPress)