Főmenü
Facebook
Instagram
YouTube
TikTok
LinkedIn
Facebook
Instagram
YouTube
TikTok
LinkedIn
A hétvégi, törökországi európai olimpiai kvalifikációs torna volt az utolsó lehetősége azoknak a taekwondósoknak, akik a riói játékokra vágytak, de a világranglistán eddig még nem szereztek kvótát. Így volt ezzel a 2014-ben Eb-bronzig jutó, 49 kg-os Gonda Ivett és a tavalyi vb-n harmadik, 57 kg-os Kotsis Edina is. Ahhoz, hogy repülőjegyhez jussanak, a döntőig kellett menetelniük. Vasárnap rendezték mindkét súlycsoport küzdelmeit Isztambulban, ahol egyik magyar versenyzőnek sem sikerült a bravúr. A versenyt követően Gonda Ivett bejelentette visszavonulását.
Már csak 200 napot kell várnunk, és fellobban az olimpiai láng Rio de Janeiróban. Az augusztus 5. és 22. között megrendezendő ötkarikás játékokra már számos magyar sportoló kvalifikálta magát, de várhatóan még bővülni fog a Magyar Csapat létszáma, így remélhetőleg idén is egy népes magyar küldöttség fog az érmekért, pontszerző helyekért harcolni. A MOB arany fokozatú támogatója, a Tensi számos lehetőséget biztosít a sportolóknak és a szurkolóknak.
"Legyetek önfejűek, mert ez visz előre, én ebben hiszek" - ezt vallja a világbajnoki ezüstérmes Homonnai Luca, kinek pályafutása valójában egy törökországi raftingtúrán kezdődött el. Az ifi olimpiai érmes kajakos mindig is fiúkkal és idősebbekkel edzett, mivel tudta, ez a legjobb ösztönző módszer a fejlődéséhez.
Csütörtök reggel elutazott Isztambulba Patakfalvi Miklós elnök vezetésével a Tóth Balázs szövetségi kapitány és Kotsis Edina (57 kg) alkotta magyar teakwondoküldöttség az európai olimpiai kvalifikációs versenyre. Gonda Ivett (49 kg) Kanadából utazik a kvótaszerző eseményre.
Amióta szabad beszélni és írni azokról a magyarokról, akik nem magyar színekben versenyeznek, azóta is van egy gát, mintha ők nem olyan magyarok lennének, nem azt a nyelvet beszélnék, amit mi. Mintha ők nem magyarul gondolkodnának, nem magyarul álmodnának. Volt, akinek a családját a háborúk utáni történelem kényszerítette a jelenlegi határokon túlra, mások a jobb megélhetés reményében költöző szülők miatt nem sportolhattak Magyarországon. És volt, akit itthon nem becsültek, ezért kénytelen volt máshol érvényesülni. Egy sportoló elsősorban egoista, csak utána jöhet a hazaszeretet. Akiket bemutatunk, ők is hozzánk tartoznak, de nekik máshogy szurkolunk. Talán még annak a nemzetnek is szorítunk egy kicsit, amit ők erősítenek. Ághassi Attila írása a Sport 2015 évkönyvben jelent meg...
Miután Szántó Imrével, "Öcsi bácsival" elváltak útjaik, ifjabb Balzsay Károllyal folytatja a felkészülést Harcsa Zoltán. A fiatal ökölvívó alig két hónapja váltott edzőt, és ez idáig nem panaszkodhat: országos bajnokságot nyert és egy angol klub is draftolta, így egy eséllyel több adódik, hogy kiküzdje magát az olimpiára.
A magyar atlétanők közül egyedül Márton Anita lehet képes arra, hogy Rióban pontszerző helyet szerezzen meg, de csodával határos módon még egy bronzérmet is elhalászhat az ellenfelei elől. A Szegeden élő, de békéscsabai színekben versenyző súlylökő versenyzői pályafutása messze legeredményesebb évét zárta 2015-ben: a fedett pályás Európa-bajnokságon országos csúccsal lett aranyérmes, majd az év rangadóján, a pekingi világbajnokságon ismét a legjobb magyar eredményt túlszárnyalva végzett a dobogó közeli negyedik helyen. Arra pedig különösen is büszke lehet, hogy „tető alatt” megrendezett kontinensbajnokságon utoljára 1985-ben, azaz harminc évvel Anita prágai sikere előtt született magyar győzelem.
Valószínűleg soha életemben nem felejtem el azt az írást, amelyet egy honfitárs kollégám jegyzett a 2014-es labdarúgó-világbajnokság idején. A hozzám hasonlóan kiküldött tudósító egyszer csak azt jelentette Brazíliából, hogy nem csodálkozik, amiért a házigazdák válogatottja szenved, hiszen a vendéglátó országban még egyetlen gyereket sem látott futballozni, a braziloknak a labdarúgás iránti olthatatlan szenvedélye nem más, mint internacionális kitaláció, orbitális humbug. Hegyi Iván, Sport 2015 évkönyvben megjelent írása következik...
Férfi vízilabdázóink a világbajnokság után megújulva és egy fiatal csapattal készülnek az Európa-bajnokságra, ahol a cél az olimpiai kvalifikáció megszerzése. Gyurta Gergő új edzőjével Franciaországban edz, a kezdeti nehézségekről mesél. Cirjenics Miklós még a munkáját is otthagyta, és Paksra költözött, hogy Hangyási László keze alatt készülhessen az olimpiára. Szatmári Petra mindig csak kicsiket mert álmodni, amiket sok munkával el is ért. Most élete első olimpiájára készül, ahol szívből szeretne boxolni. Minderről bővebben az M4 sportcsatornán január 4-én, este fél kilenctől az Út Rióba 23. adásában...
A magyar női vízilabdaválogatott 2004, 2008 és 2012 után ismét szeretné kiharcolni az olimpiai részvétel jogát. Eddig kétszer a negyedik és egyszer a hatodik helyen végeztek a lányok. Az olimpia felé vezető út igen nehéz, hiszen a kvótát az Eb-n és az olimpiai világkvalifikációs tornán lehet begyűjteni.
