Vízilabdában mi vagyunk a császárok, ezt tudjuk már egy ideje. Olimpiák és Európa-bajnokságok tekintetében a legtöbb aranyéremmel is mi rendelkezünk. Ám talán ennél is érdekesebb, amikor első ízben írták ki a világbajnokságot 1973-ban, majd 1979-ben a világkupát mint versenyt ebben a sportágban, azt is Magyarország nyerte. Utóbbi válogatott tagja volt Hauszler Károly, aki most ünnepli 70. születésnapját.

„Ne feledjétek, mit kiáltottak a csatába induló rómaiak: dicsőség – vagy halál!” – hangzott a harcba hívó mondat 2000. október 1-én Sydney-ben. A nemzeti tizenhárom pedig ment, és 24 év után ismét a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel az ötkarikás játékokon. Az idézett mondat, egy akkor 28 éves szőke fiatalember, nevezett Varga Zsolt szájából hangzott el, aki amolyan szellemi vezére lett a csapatnak. Ám máshogy is alakulhatott volna az az októberi nap, ha sok-sok évvel korábban a véletlen nem szól közbe.

Viszonylag ritkán fordul elő, hogy ha egy olimpiai érmes vízilabdázónak a nevét beírjuk a Google-be, akkor több találatot kapunk civil életében elért eredményeiről, mint a sportban „elkövetett” teljesítményéről. Magas István professzorral viszont ez az eset áll fenn, minthogy a közgazdaságtudomány területén olyan eredményeket ért el nemzetközi szinten is, mint anno a világ medencéiben vízipólósként.