Szilágyi Áron szurkolásán nem múlhat Gyurta Dániel világbajnoki mesternégyese

„Nem csak Daninak és Katinkának, hanem az egész úszócsapatnak és a vízilabdázóinknak is szívből drukkolok, mert tudom, hogy olimpiai kvalifikációs versenyen szeretnék a lehető legtöbbet kihozni magukból. Nyári szabadságomat élvezem, így egészen biztos, hogy néhány döntőt a tévében meg is fogok nézni” – mondta a londoni bajnok a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársának. 

Áronra ráfér a pihenés. A világbajnoksággal zárult évad minden világkupaversenyét végigjárta, miközben a montreux-i Európa-bajnokságon egy újabb arannyal gazdagította az éremgyűjteményét, amelyből viszont az egyéni győztest illető világbajnoki medál még hiányzik. Sikeres és tanulságos tíz hónapos körutazás és csúcsra járatás után nem vágyik külföldi vakációzásra, beéri az otthoni kikapcsolódással és néhány Balatonon eltöltött nappal.

„Vigyázok arra, hogy ne elpuhulva kelljen augusztus végén hozzákezdenem az építkezéshez. Sportos életmódot élek, úszok és futok, fallabdázni is járok, a kondival biztos nem lesz baj. Ha visszagondolok a szezon eseményeire, örömteli és bosszantó dolgok is az eszembe jutnak. Első Európa-bajnoki győzelmemet igen nagyra értékelem, mert jól vívtam és szinte végig ki is jött a lépés. Ami a moszkvai vb-t illeti: nem a hatodik hely szegte a kedvemet, amit még éppen elfogadhatónak nevezhetek, hanem a teljesítményem úgy nagyjából egészében. Ahelyett, hogy a jól begyakorolt akciókat próbáltam volna sikerre vinni, jobbára csak harcoltam, vagy inkább verekedtem. A mérlegemet javítja, hogy a világranglistán harmadik helyezettként zártam az olimpia előtt évadot.” 

Még jócskán tél volt, amikor Szilágyi Áron arról beszélt, hogy Somlai Bélával, a mesterével a vívásának alapos átalakításán dolgozik, aminek hozamaként bátrabbá válhat a támadások kezdeményezésében, és az eddiginél is kiszámíthatatlanabb ellenfélnek a régi és az új ellenfelek számára.

„Meglehetősen összetett feladat megoldására vállalkoztam, mert úgy éreztem, hogy még mindig nem bízok eléggé a támadásaimban. Előre léptem, de még mindig van hová fejlődni. A világbajnokságon néhány tussal már meglepetést tudtam okozni, de ennél nagyobb sorozatokra van szükségem” – ismerte el. 

A kardvívás elitjének mezőnye bővült és át is alakult a londoni olimpia óta. Igaz, a mag nem sokat változott, de a juniorok köréből előrelépő ambiciózus olasz és orosz titánok tűntek fel, akik máris képesek a papírforma felborítására.

„A riói megmérettetésre készülő társaságot sokfélének nevezhetem. Vannak közöttünk alig húsz évesek, de jóval a 30 fölött járók is. Sokféle stílushoz és rutinhoz kell alkalmazkodni, és ez csak úgy mehet, ha a világversenyek előtt szisztematikusan feltérképezzük a mezőny minden valamire való tagját. Nyilvánvaló, hogy ugyanezt teszik a riválisok is. Arra törekszem, hogy rólam ne tudhassanak meg túl sokat, más szóval: a vívásom nehezen, vagy alig kódolható legyen. Így az ellenfelek hiába keresik majd a rést a falon. Ez a törekvés vezérelt már a londoni olimpia előtt is, és akkor ez a módszer is hozzájárult az olimpiai győzelmem kivívásához. Az asszók tehát nem a páston, hanem az edzőteremben kezdődnek el”  - hangsúlyozta Szilágyi Áron, akire októbertől jövő augusztusig kemény, remélhetőleg olimpiai duplázással záruló menetelés vár.

(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)