Turi György - túl az ötvenhatodikon és hét olimpián – fiai közös Riói sikerére vágyakozik

„A szerencse fiának mondhatom magamat, mert a válogatott tengerentúli edzőtáborozásából egy nappal korábban tértem haza a tanítványaimmal, így a szombatot már a családi körben tölthettem el. Ez már önmagában is rendkívüli eseménynek számított, mert az elmúlt években vagy éppen egy repülőgép fedélzetén tartózkodva gondolhattam arra, hogy „no, már megint egy évvel idősebb lettem”, vagy pedig messze az otthonomtól egy hosszú edzőtáborozás kellős közepénél tartottam. Ha arra gondolok, hogy most éppen Floridából tértünk haza, ahol a balatoni nyárra emlékeztetett a klíma, érthető, hogy az itthon tapasztaltak és az aggasztó hírek kétszeresen is elborzasztottak – mesélte Turi György, akit a Telekom Sporthír Szolgálat munkatársa szólaltatott meg.

Turi György nem szereti a nagy felhajtást, még a születésnapján is beérné azzal, hogy néhány meghitt órát azokkal tölthet, akik a legfontosabbak a számára. Jobban szeret adni, mint kapni, egy, a családjával elköltött ízletes ebéd és a közben kialakult hangulatos beszélgetés többet jelent a számára bármilyen értékes ajándéknál. Ilyenkor elsősorban olyan dolgokról esik szó, amelyek úgynevezett családi „belügyek”, ám Turiéknál a sporttal kapcsolatos kitérőket fölöttébb nehéz elkerülni, hiszen Bence és Vince fia is úszó, ráadásul a családfő tanítványa.

„Azt hiszem, hogy a klubedzők között rekordernek számítok a hét olimpiámmal. A sorozat 1988-ban kezdődött el és az óta mindig volt legalább egy olyan versenyző, akinek korábban, vagy éppen akkor a mestere voltam. Büszkén mondhatom el, hogy Egerszegi Krisztinával 1982 és 1986 között én foglalkoztam, aki nem sokkal később tanítómesterem és példaképem, Kiss László irányításával három olimpián öt aranyérmet nyert meg. A Sydneyben olimpiai bajnokságot kivívó Kovács Ágnes felkészítésében is sokáig vettem részt, de ugyanezt mondhatom el Risztov Évával és Güttler Károllyal kapcsolatban is. A „részt vettemről” szakmai körökben pontosan tudják, hogy mit takar. És azt is csak a bennfentesek tudják, hogy a látszatát is szeretném elkerülni annak, hogy a magyar úszósport említett nagyságai  csak nekem köszönhetik a babérjaikat.”

Ha valakinek a pályafutása mégis szorosan Turi György edzői munkásságához kapcsolható, az minden kétséget kizáróan Cseh László, világ és Európa-bajnok, a pekingi nyári játékok háromszoros olimpiai ezüstérmese.

„Együttes munkánk csodálatos állomása volt Peking, és mégis egy olyan verseny színhelye, ahonnan még boldogabban és elégedettebben is távozhattunk volna. A sors hozta úgy, hogy minden idők egyik legnagyobb – ha nem a legnagyobb - úszója, Michael Phelps éppen ott érkezett pályafutása csúcspontjára, nyomában honfitársával, akit úgy hívnak, hogy Ryan Lochte. Egy „földön kívüli” Phelps kellett ahhoz, hogy Laci 68 századmásodpercnyi különbséggel a második helyre szoruljon és „csupán” egy világraszóló teljesítménnyel megjavított Európa-rekordnak örvendezhessen!... „

 A mesteredző bízik abban, hogy Cseh László eljut a Rio de Janeirói olimpiára is és harcban lesz az érmekért folyó csatában. Nem titkolt álma az is, hogy a 2016-ban színre lépő magyar 4x100-as váltóban két fia is helyet kaphasson, a Londonban már szóhoz jutott 22 éves Bence és vele együtt a még csak 17 esztendős, de már most 206 centiméter magas (!) Vince is…

„A hatvanadik születésnapomra szebb ajándékot aligha kaphatnék” – mondta az időben előre szaladó szülő és egy személyben edző Turi György.

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)