Vadnai Jonatán: Az éremfutam volt az olimpia csúcspontja

Bejutottál az éremfutamba, sőt, volt esélyed, hogy megszerezd a harmadik helyet, és végül negyedikként végeztél az olimpián. Milyen érzések kavarognak most benned?

Nagyon élveztem ezt az olimpiát, sokkal jobb volt, mint amire számítottam, és még az sem bosszant, hogy nem lett meg a bronz – válaszolta újságírói kérdésre Vadnai Jonatán. – Hatodikként jutottam az éremfutamba, tudtam, hogy messze van a harmadik hely, úgyhogy igazából csak szerettem volna nagyon jól vitorlázni zárásként. Úgy érzem, ez sikerült, én megnyertem ezt a negyedik helyet.

Mennyire volt zavaró, hogy egy napot várni kellett az éremfutamra, amelyet keddről halasztottak szerdára?

Egy halasztás sohasem könnyű, főleg azért, mert ilyenkor nem azt mondják, hogy nem lesz futam, hanem óránként döntenek arról, hogy kimegyünk a vízre vagy sem. Ez azt jelenti, hogy egész nap melegen kell tartani az izmokat, ami egyáltalán nem könnyű. Amikor délután ötkor azt mondták, hogy halasztják a futamot, esküszöm, megnyugvást jelentett.

Mi történik ilyenkor?

A testvéremmel, Benjivel – aki egyben az edzőm is – összezártunk, mint az olimpia alatt végig. Próbáltuk levenni a fókuszt arról, hogy hol vagyunk, hogy mi vár ránk, kizárólag nem a vitorlázással kapcsolatos dolgokról beszélgettünk. Ma pedig újra nekivágtunk, és bár megint volt két óra halasztás, végül azután vízre szálltunk.

Mennyire volt nehéz higgadtnak maradni ebben a sűrű mezőnyben?

Nem nagyon figyeltem arra, hogy az ellenfelek mit csinálnak, nem volt értelme számolgatni, nézelődni, magamra kellett figyelni.

Miben különbözik lelkileg az éremfutam az összes többitől?

Abban, hogy ezt mindenki nézi, ezen nőnek fel a gyerekek, innen lesnek el technikákat. Nagy megtiszteltetés egy olimpián az éremfutamba jutni.

Ez volt az ötkarikás játékok csúcspontja számodra?

Egyértelműen: a kicsi borulásommal, azzal, hogy vissza tudtam állni és összerakni egy jó futamot.

Ha az olimpia előtt azt mondják, negyedik leszel, aláírtad volna?

Talán azt megkérdeztem volna előtte, hogy hogyan. Ha úgy, hogy érmes helyen jutok a medal race-be, talán nem fogadtam volna el, de így, hogy hatodik helyen jutottam be, teljesen elégedett vagyok.

Mennyire voltak nehezek a körülmények?

Nagyon nehéz szélviszonyok között vitorláztunk – ma is trükkös, gyenge szélben zajlott a futam –, úgyhogy jó átlagot kellett hozni, folyamatosan a top tizenötben kellett maradni. Ez volt a kulcs.

A versenyek közben is érezhető volt, hogy ez itt az olimpia, nem pedig valamelyik másik világverseny?

Persze! Óriási felhajtás volt, már a futamok rajtja előtt hallottuk a helikopterek rotorjának zaját, tudtam, hogy minden egyes mozdulatot kamerák rögzítenek, teljesen más hangulata volt az egésznek, mint például egy világbajnokságnak. Az első futamon éreztem is, hogy emiatt van bennem drukk, a második naptól azonban sikerült visszanyerni a koncentrációt és hozni a jó eredményeket.

Mennyire jutott el hozzád a drukkolás, a sok szeretet?

A testvérem átvette az Insta és a Facebook fiókomat, és csak annyi üzenetet adott át, ami még motivált, de nem zökkentett ki.

Egy üzenetekkel teli zászló előtt ülve adod ezt az interjút. Lehet tudni ennek a történetét?

Amikor indultunk az olimpiára, az ifjú reménységek mindenféle motiváló üzenetet írtak nekünk erre a zászlóra – egyik frappánsabb, mint a másik. És nagyon hasznosak. Amikor például a halasztás volt, feküdtem a konténerben, és ezekből az üzenetekből merítettem erőt.

Megünneplitek a negyedik helyet?

Azért jó, hogy Európában van az olimpia, mert itt lehet a szűkebb családunk, a szüleink – így most lesz rá lehetőség, hogy kicsit együtt ünnepeljünk.

A vitorlázást Párizstól távol tartották – mennyire jött így át az olimpia-érzés? Beköltözöl-e a faluba, hogy kicsit átéld?

Igen, szerepel a tervek között, hogy holnap vagy holnapután elutazom Párizsba, már csak azért is, hogy megnézzek néhány magyar érdekeltségű eseményt. Amit eddig direkt kizártunk, annak érdekében, hogy tudjuk hozni a teljesítményt, azt most szeretném egy kicsit beengedni…