A 75 éve elhunyt olimpiai bajnok vívóra, Petschauer Attilára emlékeztek

A 75 éve elhunyt olimpiai bajnok vívóra, Petschauer Attilára emlékeztek

2018. 01. 20.
Megosztás

Péntek délután a Farkasréti temetőben, Littomeritzky Mária úszó olimpiai bajnok temetése után a MOB Mező Ferenc Sportbizottság Emlék és Hagyományőrző Albizottsága megemlékezést tartott Petschauer Attila, kétszeres olimpiai bajnok vívó halálának 75. évfordulója alkalmából.

A megemlékezés helyszíne a 935. parcellában található, ismeretlen nyughelyű olimpiai bajnokok emlékére készített obeliszkoszlopnál volt.

Győr Béla albizottság vezető köszöntője után Sákovicsné Dömölky Lídia vívó olimpiai bajnok, az albizottság tagja emlékezett a sajnálatosan, nagyon fiatalon, munkaszolgálatosként a Szovjetunióban, a mai Ukrajna területén elhunyt bajnokról. Megemlékezésének szövege alább olvasható. A megemlékezésen részt vett dr. Bodnár András olimpiai bajnok vízilabdázó, a sportbizottság vezetője, valamint a Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör több tagja dr. Hencsei Pál elnök vezetésével.

Petschauer Attila életének történetét Hámori Ottó az Egy kardforgató élete című könyvében írta meg. Szabó István róla mintázta meg A napfény íze című filmje hősét.

Sákovicsné Dömölky Lídia vívó olimpiai bajnok megemlékezése

Az elmúlt években a MOB Hagyományőrző Bizottsága nevében sok kiváló bajnokra emlékez-tünk, büszkén elevenítettük fel sportolói nagyságukat, emberi erényeiket, követendő példájukat. A megtisztelő feladatot mindig örömmel vállaltuk! Boldogan kerekítettünk sok szép felsőfokokban gazdag mondatot. De azt a szívszorító fájdalmat, keserűséget nagyon nehéz szavakba foglalni, amit – az ukrajnai német munkatáborban harminckilenc évesen fagyhalált halt olimpia bajnokunk halálának 75. évfordulóján érzünk.

Talán megengedhető, hogy egy-két pillanatig ne a kegyetlen és megalázó haláláról, hanem rövid, de sikerekben gazdag olimpiai bajnok vívó életútjáról is szóljunk.

A tehetségek felfedezésében tévedhetetlen Santelli Italo mester választotta ki és tanította in-gyen tizenhét éves korától. Feljegyezték az akkori krónikások, ahogy a jeles olasz származású, de magyar szívű mester közölte az ifjúval: ”Ha te velem gyakorolni vívás, lenni nagy sámpion!”. Húszéves korára a legjobb magyar kardvívók közé verekedte magát. Örökké játékos és könnyed versenyző maradt. Kedvenc akciói - az egyenes fejvágás és az egyenes hasvá-gás flessel - utánozhatatlan gyorsaságukkal jelentettek számára értékes és biztos találatokat. Fantasztikusan egyéni, Istenadta tehetségét, pallérozott vívótudását mégsem tükrözik méltón eredményei. Pedig a régi feljegyzések szerint szinte dalolt kezében a kard!

Az 1928-as amszterdami olimpián öt nemzet kardozói ellen vívott és mind a húsz asszóját megnyerte! Elismerten leginkább neki köszönhetően hódította vissza együttesünk a bajnoki címet. Egyéniben jó barátjával, Tersztyánszky Ödönnel vívott holtverseny után jutott neki az ezüstérem. Nyert a kitűnő csapattal még egy olimpiai aranyérmet 1932-ben Los Angelesben is, ahol Jekelfalussy Piller György lett az olimpiai bajnok Az Európa-bajnokságokon 1925-31 között egyéniben két ezüst- és három bronz-, csapatban pedig két aranyérmet szerezett. 1933-ban visszavonult.

Magánélete különös volt, a visszaemlékezések bohém, könnyed, álmodozó ifjúnak festik Szomory Dezső, Csortos Gyula, Karinthy Frigyes barátjaként emlegetik.. Úgy tudjuk, hogy nagy humoristánk maga mondta Attilának: „A halandzsát valóban én találtam ki, de akusztikailag Petschauer tökéletesítette.” Szerette az életet, a derűt, a fényt. Imádta „Pestjét”. Élvez-te népszerűségét. Bár szerencsét próbált Amerikában is, hamar visszatért. Kereskedő, banktisztviselő, hírlapíró és színész foglalatosságai nem sok elismerést hoztak neki. Szüntelenül megélhetési gondokkal küszködött. Az elrettentő jövőkép, amelyet Hitler hatalomra jutása, a háború előszele jelentett, elbizonytalanította, szomorúvá tette. 1940-ben így vallott naplójának: „Most már elmúlt fölöttem az idő, rozsda emészti vasam, hát bevallhatom: mélységes szomorúsággal tölt el az emberek gonoszsága, és bohóckodással igyekszem elterelni sötét gondolataimat.”

Mindig szépen gondosan öltözködött, a kormányzói fogadásra illően, zsakettben ment. Megválasztotta a zokni színét a nyakkendőhöz. Így hát, mikor megkapta a munkaszolgálatra szóló behívót, felvette a szép nyári öltönyét, rátűzte a kitüntetéseit, és mint a hazának oly sok megbecsülést, sikert kivívó „kivételezett”, akire nem vonatkozik a rendelet, bátran ment el jelent-kezni. Többet nem tért haza…. Állítólag többek minden próbálkozása ellenére sem tudták megmenteni és német munkatáborban megalázva, meggyötörve 39 évesen érte a fagyhalál Ukrajnában, 1943 januárjában . . .

(S. D. L.)

(MOB/Győr Béla; fotó: Domby Iván)