Keresés eredménye - Kausz István dr.

Sportág | vívás |
Születési idő | 1932-08-18 |
Születési hely | Budapest |
Elhalálozás ideje | 2020-06-03 |
Elhalálozás helye | Budapest |
Olimpia | Helyezés | Sportág | Versenyszám | Egyesület |
---|---|---|---|---|
1960 | 4 | vívás | pb.tőr csapat | OSC |
1964 | 1 | vívás | pb.tőr csapat | OSC |
1960 | 11 | vívás | párbajtőr egyéni | OSC |
1964 | 31 | vívás | párbajtőr egyéni | OSC |
Kausz István olimpiai bajnok párbajtőrvívó öttusázóként kezdte sportpályafutását, külöönösen a téli versenyeken jeleskedett. Párbajtőrvívóként 1957-ben, 1958-ban tagja volt a vb ezüstérmes csapatnak, majd 1959-ben Budapesten első alkalommal nyerték meg a világbajnokságot. Egyéniben 1962 Buenos Airesben lett világbajnok. Többizben sikerrel szerepelt az Universiade versenyein. Legnagyobb diadalát Tokióban aratta az olimpiai bajnok csapat tagjaként.
Versenyzőként szerzett orvosi diplomát és kezdte sebészi tevékenységét a Szent Rókus kórházban.Időközben másfél évtizeden át igazgató helyettese volt Kistarcsán megnyilt uj kórháznak. Majd visszatért a Szent Rókus kórházba, vezető sebész főorvosként, igazgató-helyettesként vonult nyugdijba. az orvostudományok kandidátusa.
A sporttól sem szakadt el, csaknem megalakulásától kezdve sportorvosként segitette Széchy Tamás tanitványait, a világhirü Központi Sportiskola uszó szakosztályában. Idestova két évtizede az uszó válogatott keret orvosa, a legutóbbi Római VB-én is segítette a csapat sikeres szereplését.
Az aranyérem története
Sirokmány Lajos írása
1964 párbajtőr csapat
Vívóberkekben hosszú ideig járt a szólás: „Aki nem tud eredményes lenni kardban, vagy tőrben, az elmegy párbajtőrözőnek”. A csúfondáros csipkelődésre több világverseny adott megfelelő választ, de leginkább a tokiói játékok parádés magyar párbajtőr teljesítménye, és az azt követő versenyek sorozata, ahol a mieink játszották a főszerepet.
A japán fővárosba való kiutazás előtt az 1964-es hazai csapatbajnokságon bíztató formát mutattak a válogatottak. Mindenki reménykedett, hogy ötösünk: Kulcsár Győző, dr. Kausz István, Nemere Zoltán, Gábor Tamás és Bárány Árpád éremmel érkezik majd haza. A vérmes reményeket kissé lehűtötte, hogy az egyéni mérkőzések során egy párbajtőrözőnk sem jutott túl a legjobb 16-on. Hallatlanul nehéz sorsolás várt az együttesre, a könnyű kezdeti győzelmek (Japán, Irán) után Ausztria legyőzése (8:1) is simán ment. Szerencsére folytatódott a lendület az óriási nevekkel felálló szovjetek/8:4/, majd a franciák, és végül a világ legjobbjának tartott olaszok ellen is. Az azzurik elleni finálé hőse Kulcsár volt, aki - miután Gábor és Kausz elvesztette csörtéjét és az állás 2:2 volt - minden ellenfelét leiskolázta. Nagyszerűen érvényesült briliáns technikája, tudatos, szellemes rafináltsága. 8:3-ra nyertek, megfordítva ezzel a papírforma alapján jósolt várakozásokat. A svéd párbajtőrözők vezetője, Rerrich Béla, aki annak idején rengeteget tett a párbajtőrvívás hazai megteremtéséért, meg is jegyezte: „ezt a magyar gárdát ezen a napon senki nem tudta volna legyőzni”.
A Waseda vívócsarnok hangos volt a magyarok dicséretétől. Különösen Kulcsárnak jutott ki az elismerésből, aki bizonyította, hogy a világ akkori legjobb párbajtőrözője. Könnyedén, játékosan vívott. A tőle megszokott ravasz mosollyal kísért minden találatot. A nagy olasz vívó, Delfino szavaiból is kiérződött a elismerés: „Taktikájuk és nagyszerű technikájuk a párbajtőrözés új stílusát mutatta be, de fura, hogy ötük közül egy se tudott bejutni az egyéni döntőbe”.
A tudósítók hírül adták a világnak a szenzációt, férfi párbajtőrvívásban aranyérmes Magyarország, Olaszország és Franciaország előtt. A valóság az volt, hogy nem újoncok érték el a sikert, hiszen már a korábbi években is ott voltak a legjobbak mezőnyében:
A 33 éves testnevelő tanár, Bányász Árpád is akkor már hét éve szerepelt a válogatottban, 1959-ben Budapesten világbajnoki aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia már második ötkarikás szereplése volt. Gyorsaságával ellensúlyozta, hogy a vívásban egyáltalán nem előnyös alacsony termettel, rövid karokkal „áldotta meg” az ég.
Gábor Tamás a vívószövetségben, egyesületekben tevékenykedő édesapja irányításával 16 évesen került a sportágba, hogy aztán még 40 évesen is ott legyen a bajnoki vetélkedőkön. Igazi mindenes, volt válogatott, szövetségi kapitány, tolmács, vagy versenyszervező, mérkőzésvezető bíró. Vívott az 1959-es világbajnok együttesünkben, 1961-ben harmadik, 1962-ben második helyet szerzett a vb-ken. A válogatottban mindig az övé volt az első, vagy éppen a záró csörte, mert nyugalma, sokoldalú taktikai és technikai felkészültsége, bravúros védekezése nemcsak hasznos volt, de jó hatással volt a többiekre is. Idegenforgalmi szakembernek állt, 32 évesen már a Royal Szálló titkára, majd a Stadion hotel vezetőjeként dolgozott.
Dr. Kausz István az olimpia idején 32 éves volt. Korábban öttusázott, 1962-ben egyéni világbajnokságot nyert, Tokióban másodszor képviselte olimpián a magyar színeket. Orvosként dolgozott a Rókus kórházban. Feladatát mindig nagy szorgalommal végezte, előfordult, hogy a tatai edzőtáborból hetente kétszer felutazott Pestre, hogy orvosi ügyeletének is eleget tegyen. Évek óta az úszóválogatott orvosa.
Nemere Zoltán. A 24 éves párbajtőröző a válogatott legfiatalabb tagja, inkább reménységnek, mint esélyesnek számított. Tokió előtt viszont biztosan nyerte a magyar bajnoki címet, ez segítette elő, hogy először kerülhetett az olimpiai csapatba. Rövidtávfutóként kezdte, de a vívás szerelmese volt, mesteredzői végzettséget szerzett a fogorvosi hivatás mellett. Hallatlanul gyors volt gondolkodásban is, pillanatok alatt felismerte és kihasználta ellenfelei gyengéit.
Kulcsár Győző. Mérnöki végzettségű, de élete nagy részét a vívás kötötte le. Fiatalos lendülete és kiváló fizikai adottságai a legjobbak közé emelték. 24 évesen a tőrvívásról áttért a párbajtőrre, ahol aztán könnyed, látványos küzdőmodorával mindenkit meglepett, miként a fináléban az olaszok ellen is, amikor is páratlan bravúrral veretlen maradt. Olaszországban edzősködött, majd hazatérte után a Honvéd mestere lett.
Ezek a tehetségek olyan jó szemű, újításokra képes mesterek kezei alatt értek klasszissá, mint Bay Béla és Vass Imre. Bay például sokat adott a taktikai felkészülésre, a fizikai adottságok erősítésére, de azért azt vallotta: „A vívás legjobb kiegészítője a vívás. De az egész mit sem ér szorgalom nélkül”.
Keresés