Keresés eredménye - Nagy Imre

Dr. Nagy Imre olimpiai bajnok öttusázó 1933. február 21-én született.
A Monorról elindult sportember vízilabdázóként kezdte és az 1952-ben aratott magyar öttusázó olimpiai siker után pártolt át előbb a háromtusára. Rómában a győztes csapat tagja volt, egyéniben pedig harmadik lett. Félig már visszavonult, amikor Balczó és Móna eltiltása miatt visszahívták és Tokióban bronzéremhez segítette a csapatot. Három világbajnokságon (1958, 1961,1962) szerepelt, s a csapat mind a három alkalommal harmadik lett. Párbajtőrvívásban is jeleskedett. Tagja volt a négy alkalommal bajnokságot nyert OSC együttesének, sőt kétszer a BEK-ben is diadalmaskodtak. Két olimpián, Münchenben és Montrealban már szövetségi kapitányként vezette az együttest.
Közgazdászként dolgozott, magyar-koreai vegyes vállalattól vonult nyugdíjba.
A nemzetközi szövetségben éveken át a titkári szerepkört látta el, munkássága elismeréseként a nemzetközi szövetség örökös tiszteletbeli tagja.
Közreműködik a Magyar Olimpiai Akadémia tanácsában és tagja a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának. 

Az aranyérem története

Pajor-Gyulai László írása

1960, Öttusa csapat

Lázár Lajosnak, a Csepeli Vasas termetes elnökének jó szokása volt, hogy olimpiák előtt személyesen búcsúztatta el klubja versenyzőit. 1960. augusztus 24-én, a Rómába induló Balczó András kezét rázva kérdezte:

 -Bandi, lesz dobogó?

Balczó faarccal felelte:

- Lesz!... De nem tudom, hogy felkerülünk-e rá...

Tény: a magyar öttusázók nem esélyesként rajtoltak Rómában. Már Melbourne is kudarc volt a negyedik hellyel, és az ezt követő évek világbajnokságain sem sok babér termett nekik, az olimpia előtti évben, Harrisburgban például Balczó András második lett ugyan egyéniben, a csapat ötödikként, lógó orral tért haza. Ezzel szemben a szovjet gárda negyedik éve megingathatatlannak tűnt a csúcson, Igor Novikov pedig három világbajnoki aranyat nyert egyhuzamban.

Ilyen, cseppet sem fényes előzmények után érkezett meg Rómába a magyar csapat, ám azt mégsem lehetne határozottan kijelenteni, hogy a remények összhangban álltak volna az esélyekkel. Balczótól például mindenki érmet várt, a sportágban nem akadt senki, aki ne lett volna tisztában páratlan tehetségével. Csakhogy az öttusában nem mindig elegendő a talentum: gondoljunk csak a lovaglásra. Augusztus 26-án reggel nyolc órakor sorsolták a lovakat, és Tóth Béla, a csapat lovasedzője már ekkor rosszat sejtett. Aggódott, mert a rajthoz állított lovak között óriási volt a különbség, Nagy Imréé és Németh Ferencé pedig kimondottan alacsonyak voltak, és nem is tűntek jó munkabírásúaknak. A tapasztalt mestert nem is hagyták cserben az érzései, ugyanis már az első magyarként induló Némethnek meggyűlt a baja a lóval, amely a második ugrásnál kitört, és csak másodszorra jutott keresztül rajta, amiért azonnal hatvan pont levonás járt. Másodikként Balczó rajtolt, aki ugyan jó időt ment, ám a 19-es akadálynál bukott az egyébként éppen sárló Violával. Klasszisunk nem vesztette el a lélekjelenlétét, nem eresztette el a szárt, hanem azonnal felpattant, és folytatta a versenyt.

Jellemző, hogy nemcsak a levont nyolcvan pontot, hanem elvesztett sapkáját is rettenetesen sajnálta... Nagy Imre viszont hibátlan maradt, egyébként a mérlegelésen kiderült, hogy majdnem egy kilót leadott a csaknem kilenc perces lovaglás alatt.

Utólag már tudjuk: ez volt a neheze. A kesergés ellenére sem volt rossz az eredmény, Nagy Imre például azzal vigasztalta a többieket, hogy évek óta nem szerzett mindhárom magyar 1000 pontnál is többet jelentős világversenyen, azaz Németh kitörése és Balczó bukása ellenére igen jó volt a kezdet.

A vívás pedig maga volt a teljes megdicsőülés: a csapat és Nagy Imre is az első helyen zárta ezt a számot. Pedig Balczónak megsérült a válla, amikor elesett a lóval, ám érdekes módon ez nem is a vívásban zavarta, hanem utána, a két versenyszámot követő pihenőnapon kezdte el kínozni, a lövészetnél pedig már annyira sajgott, hogy emiatt az önbizalma is megingott. Mindössze 183 kört ért el, ami szerény, 760 pontot ért. Nagy sem célzott sokkal jobban, és Németh sem remekelt a nyolc órán át tartó versenyen

- Jól állt a kezem, biztos voltam a tízesekben, de úgy látszik, az elhúzásnál nem figyeltem - bosszankodott Németh. Ő többet várt magától, bár némi vigaszt azért jelentett, hogy a csapat még mindig az élen állt.

Az úszás Balczó nagy napja volt, aki nyerte ezt a versenyszámot. Apró bosszúság volt viszont, hogy a rendezők igen nagyvonalúak voltak, azaz sehogy sem tartották be az egyes futamok időpontjait, Nagy Imre például időben bemelegített, majd negyven percet kellett várnia, hogy a medencébe ugorhasson. Vele kapcsolatos a nap egyik érdekes epizódja is. A műsorban Nagy a harmadik futamban szerepelt a marokkói Nai helyett, aki már az első számtól visszalépett, és a rendezőket megtévesztette a nevek hasonlósága, és Nagyot a kilencedik futamba osztották be...

Az utolsó szám, a futás előtt 110 ponttal vezetett a magyar csapat az Egyesült Államok előtt, ezt kellett megőrizni az Acqua Santa golfpályán. Elsőként az dőlt el, hogy Németh Ferenc egyéniben olimpiai bajnok lett, mögötte pedig Nagy Imre a második helyen végzett, és így a csapat Balczótól függetlenül szintén aranyérmes lett! (Jellemző a korra, hogy a Népsport másnapi címlapján a főcím ugyan a magyar csapat és Németh Ferenc olimpiai győzelmét harsogja, de az itt kezdődő tudósítás címe azt emeli ki, hogy a szovjet együttes megnyerte a futást...)  Még javában tartott a verseny, még Balczó is futott, amikor a pályán már felbomlott a rend: az éppen szabadnapos magyar sportolók berohantak Némethet és Nagyot ünnepelni a kettős győzelemért.

- Nehezebb volt a pálya, mint vártuk - lihegte az egyéni bajnok a különböző világnyelveken záporozó kérdésekre felelve. - Az utolsó háromszázon már minden összefolyt előttem.

Aztán befutott Balczó, és kicsit szomorúbbra váltotta hangulat: mindössze kilenc ponttal maradt le a dobogóról. Ha egy találattal többet ér el a lövészetben...
De nem ért el, így ő most sírt, és alighanem ő volt az egyetlen, akinek nem az örömtől potyogtak a könnyei.
Hogy is mondta? Lesz dobogó, de nem tudja, felkerülnek-e rá. Amikor ezt a poént elsütötte, aligha hitte, hogy egyéniben egyedül ő nem áll majd rá a magyarok közül.

Persze, amikor a csapatot szólították az eredményhirdetéshez, már ő is felszabadultan mosolygott. Hát persze: Németh Ferenc, a 24 éves csepeli gépésztechnikus, Nagy Imre, a 27 éves könyvelő és Balczó András, a Nyíregyházáról a fővárosba került műszerész ott állt a dobogó, azaz az egész világ tetején!