1904 St. Louis
1904 St. Louis
1900 Párizs
1900 Párizs
1908 London
1908 London
1912 Stockholm
1912 Stockholm
1920 Antwerpen
1920 Antwerpen
1924 Párizs
1924 Párizs
1932 Lake Placid
1932 Lake Placid
1928 Amszterdam
1928 Amszterdam
1928 St. Moritz
1928 St. Moritz
1932 Los Angeles
1932 Los Angeles
1936 Berlin
1936 Berlin
1936 Garmisch-Partenkirchen
1936 Garmisch-Partenkirchen
1948 London
1948 London
1948 St. Moritz
1948 St. Moritz
1952 Helsinki
1952 Helsinki
1952 Oslo
1952 Oslo
1956 Melbourne
1956 Melbourne
1956 Cortina d'Ampezzo
1956 Cortina d'Ampezzo
1960 Róma
1960 Róma
1960 Squaw Valley
1960 Squaw Valley
1964 Tokió
1964 Tokió
1964 Innsbruck
1964 Innsbruck
1968 Mexikó
1968 Mexikó
1968 Grenoble
1968 Grenoble
1972 Szapporo
1972 Szapporo
1972 München
1972 München
1976 Montreal
1976 Montreal
1976 Innsbruck
1976 Innsbruck
1988 Szöul
1988 Szöul
1984 Szarajevó
1984 Szarajevó
1980 Moszkva
1980 Moszkva
1980 Lake Placid
1980 Lake Placid
1984 Los Angeles
1984 Los Angeles
1988 Calgary
1988 Calgary
1992 Barcelona
1992 Barcelona
1992 Albertville
1992 Albertville
1994 Lillehammer
1994 Lillehammer
1996 Atlanta
1996 Atlanta
1998 Nagano
1998 Nagano
2000 Sydney
2000 Sydney
2006 Torino
2006 Torino
2008 Peking
2008 Peking
2010 Vancouver
2010 Vancouver
2012 London
2012 London
1904-es Olimpiai küldöttség
1904-es Olimpiai küldöttség
Fuchs Jenő
Fuchs Jenő
1912-es Olimpiai Kardcsapat
1912-es Olimpiai Kardcsapat
Németh Imre
Németh Imre
Papp László
Papp László
Takács Károly
Takács Károly
1896 Athén
1896 Athén
1924 Chamonix
1924 Chamonix
2002 Salt Lake City
2002 Salt Lake City
2004 Athén
2004 Athén
Hajós Alfréd
Hajós Alfréd
1956-os Női kéziszer csapat
1956-os Női kéziszer csapat
Puskás Ferenc
Puskás Ferenc
Balczó András
Balczó András
Magyar Zoltán
Magyar Zoltán
Borkai Zsolt
Borkai Zsolt
Tordasi Ildikó
Tordasi Ildikó
Weisz Richárd
Weisz Richárd
2014 Szochy
2014 Szochy
Bauer Rudolf
Bauer Rudolf
Posta Sándor
Posta Sándor
Tersztyánszky Ödön
Tersztyánszky Ödön
Parti János
Parti János
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1964-es Olimpiai labdarúgó válogatott
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
1968-as Olimpiai párbajtőr csapat
Hegedűs Csaba
Hegedűs Csaba
Zsivótzky Gyula
Zsivótzky Gyula
Foltán László
Foltán László
Vaskuti István
Vaskuti István
Varga Károly
Varga Károly
Kovács Ágnes
Kovács Ágnes
Csollány Szilveszter
Csollány Szilveszter
Nagy Tímea
Nagy Tímea
Gyurta Dániel
Gyurta Dániel
Pars Krisztián
Pars Krisztián
Risztov Éva
Risztov Éva
Keleti Ágnes
Keleti Ágnes
Fábián László
Fábián László
Mizsér Attila
Mizsér Attila
Martinek János
Martinek János
Darnyi Tamás
Darnyi Tamás
Szabó Bence
Szabó Bence
Egerszegi Krisztina
Egerszegi Krisztina
Ónodi Henrietta
Ónodi Henrietta
Czene Attila
Czene Attila
Kőbán Rita
Kőbán Rita
Igaly Diána
Igaly Diána
Kammerer Zoltán
Kammerer Zoltán
Storcz Botond
Storcz Botond
Vereckei Ákos
Vereckei Ákos
Dr. Mező Ferenc
Dr. Mező Ferenc
Pelle István
Pelle István
Kabos Endre
Kabos Endre
Csák Ibolya
Csák Ibolya
Horváth Gábor
Horváth Gábor
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
2008-as Olimpiai bajnok vízilabda csapat
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Vajda Attila
Vajda Attila
Janics Natasa
Janics Natasa
Fazekas Krisztina
Fazekas Krisztina
Kozák Danuta
Kozák Danuta
Szabó Gabriella
Szabó Gabriella
Kovács Katalin
Kovács Katalin
Berki Krisztián
Berki Krisztián
Szilágyi Áron
Szilágyi Áron
Berczelly Tibor
Berczelly Tibor
Kovács Pál
Kovács Pál
Gerevich Aladár
Gerevich Aladár

Olimpikonjaink (kereső)

Olimpiai érmeseink - Tóth Péter dr.

Sportág vívás
Születési idő 1882-07-12
Születési hely Budapest
Elhalálozás ideje 1967-02-28
Olimpia Helyezés Sportág Versenyszám Egyesület
1908 1 vívás kard csapat MAC
1908 5 vívás kard egyéni MAC
1912 9 vívás tőr egyéni MAC
1928 5 vívás tőr csapat MAC
1908 40 vívás párbajtőr egyéni MAC
1912 1 vívás kard csapat MAC


Tóth Péter dr.

Dr. Tóth Péter kétszeres olimpiai bajnok kardvivó 125 éve, 1882, julius 12-én született és 1967. február 28-án, 85 éves korában hunyt el. Sportpályafutását - furcsa módon - egy pofon indította el. Amit ráadásul elkeseredésében ô adott a gimnázium legerôsebb diákjának. A pofonból párbajkihívás lett és a késôbbi bajnok a megaláztatástól való félelmében ismerkedett meg a kardvívással. A párbaj elmaradt. Tóth Péterbôl azonban az akkori szakértôk véleménye szerint korának egyik legjobb magyar vívója lett: 1907 és 1934 között tôrben és kardban összesen 17 magyar bajnokságot nyert. A londoni olimpián, 1908-ban a magyar kard elsô ötkarikás diadala során az olaszok elleni csapatdöntôn mind a négy asszóját megnyerte. Stockholmban is a magyar csapat egyik legjobbja volt. Még 1937-ben is versenyzett. Az alacsony termet?, látszólag gyenge fizikumú sportembert fantasztikus elszántság, gyôzni akarás fűtötte. Részt vett a nemzetközi szövetség 1913-ban tartott alakuló ülésén is. A második világháború után méltatlan helyzetbe került. Földmérôk mellett segédmunkásként volt kénytelen dolgozni. Késôbb a politikai helyzet enyhülése lehetôvé tette, hogy a Népsportban néhány szakcikkel jelentkezzen. Fizikailag, szellemileg frissen töltötte be 80. életévét. Ám egyszer egy teherautó elôtt akart átfutni. Rosszul számította ki a távolságot. Amikor a mentôautóban magához tért, csak annyit mondott: "A sofôr nem tehet róla, én vagyoka a hibás." Mire a kórházba értek vele, szíve már nem dobogott.

 

 

Az aranyérmek története

 

Lévai   György írása

1908. Kard csapat

 

 

Az 1908-as londoni olimpián  július 24-én számunkra szenzációs hírt repítettek szét az akkori hírügynökségek: Magyarország nyerte a kardvívás csapatversenyét!

Történelmi tett volt a javából, mert abban az időszakban még a legoptimistábbak sem gondoltak-gondolhattak arra, hogy évtizedek múlásával is a kard lesz a legeredményesebb aranyszállítónk. A korabeli és a későbbiek során kiadott krónikák, kiadványok már sokszor leírták a tényeket, az eredményeket, de a nagy sikereket elért vívósportunk erőfeszítéseiről s nem elsősorban az előzményekről vajmi keveset tudnak a ma élők.
Az előzmények a milleniumi eseményekre vezethetők vissza, ugyanis az évben számos sportágban került sor nemzetközi versenyekre. Ezek közt említhető meg a MAC (Magyar Atletikai Club), legerősebb hazai klubunk vívóversenye, amelyen Európa legjobb vívói szerepeltek a Vigadó nagytermében. Nos, ezen a megmérettetésen alaposan leszerepeltek vívóink és a szakemberek egyöntetű véleménye szerint lejárt az akadémikus vívás időszaka, s ezzel együtt az úgynevezett magyar csuklóvívás tarthatatlanságát is felvetették. Ennek során történtek lépések, melynek során a MAC külföldi vívómestereket szerződtetett - többek között Italo Santellit, aki kétségtelenül a legtöbbet  tette vívósportunk világelsőségért vívott harcában.
A szakmai elgondolás mellett más oldalról is elindult egy folyamat, amelynek motorja Dr. Nagy Béla, kiváló kardvívónk volt - 1901-ben országos bajnoki címet szerzett- s egyben nemzetközi sportdiplomáciánk kibontakozását is elősegítette. Ő volt az, aki elsőként kidolgozta a tételes szabálykönyvet, amelyet francia nyelvre való lefordítás után  szétküldték a legjelentősebb vívónemzeteknek. A "zöld könyv" sikere nem maradhatott el, mert egy fontos versenyen /pánhellén olimpia, 1906/ próbaként  már a három találatra menő, konvencionális vívást fogadták el. A sikeres lebonyolítás előre vetítette, hogy a következő olimpián már ezeknek a szabályoknak megfelelően rendezik a versenyeket.
Így érkeztünk el az 1907-es évhez, amelynek magyar bajnoki döntőjét tekintve már  tulajdonképpen kirajzolódott  a válogatott egy része. Kikről is van szó?
Szántay Jenő(MAC) végzett a döntőben bronzérmesként, Werkner  Lajos (MAC) negyedikként, Földes Dezső (FVC) ötödikként, Tóth Péternek pedig a szerény nyolcadik hellyel kellett beérnie. Tóth egyébként mindkét fegyvernemben  a legjobbak közé tartozott, a tőrvívásban mindenkit legyőzve bajnoki címet szerzett. Nem lenne teljes a felsorolás ha  kihagynánk a  győztes Békessy Bélát(MAC), valamint a holtversenyben vele végzett klubtársát, Mészáros Ervint.
A fenti nevek  hallatán bizony még mindig hiányzik két név, amelyek közül az egyik Zulavszky Béla (MAC),  az olimpia  előtti évben nem indult a bajnokságon és végezetül az a Fuchs Jenő, aki egyesületen kívüliként soha nem is indult a magyar bajnokságokon.

A csapat kijelölésénél már nem okozott annyira fejtörést a vezetőknek az összeállítás, mert Békessy és Mészáros nem szerepelhetett az olimpikonok között. A kardcsapat versenyeit a szabad ég alatt rendezték. Igazi angliai időjárás uralkodott, csupán egy ponyva védte a versenyzőket attól, hogy csuromvizesen mérkőzzenek meg az olimpiai bajnoki címért. A sorsolás szerint első ellenfelünk Németország csapata volt, akik ellen fölényes, 9:0-s győzelmet arattunk. A következő ellenfelünk azonban az olaszok voltak, akiknek éppoly győzelmi törekvéseik voltak, mint nekünk. A vártnál jóval nagyobb arányú győzelmünk /11:5/  bizonyította, hogy milyen sokat tanultunk az évek során  az olasz vívómesterektől. A csapatverseny kétségtelen hősének azt a Tóth Pétert nevezhetjük, aki mind a négy olasz ellenfelét magabiztos vívással legyőzte, de a többiek is megtették azt, amire titokban számítottak a magyarok. Gerde  Oszkár három győzelemmel vette ki a részét, míg Földes Dezső és Fuchs Jenő – a későbbi egyéni bajnokunk - két-két győzelmet aratott.
Az olaszoknak csak a döntő első mérkőzésein voltak halovány reményei a győzelemre. A legnagyobb vetélytárs legyőzése után fellélegzett a magyar tábor, mert érezhető közelségbe került a hőn óhajtott olimpiai bajnoki cím.

A döntő mérkőzésre  a Fuchs  Jenő, Gerde Oszkár,Tóth Péter, Werkner Lajos összeállítású csapattal álltunk fel Csehország-Bohémia kvartettjével szemben. Bár az olimpiai jegyzőkönyv szoros eredményt sejtet, mégsem volt annyira szoros ez a csapattalálkozó. A verseny háromnegyede után válogatottunk 9:4 arányú vezetést szerzett, és az akkori szabályok szerint ennek ellenére végig kellett vívni. A döntőben  ezúttal Fuchs Jenő zárt a legeredményesebben, három győzelmet aratva, őt Werkner Lajos követte három, Gerde Oszkár két, majd Tóth Péter egy győztes asszóval.
Az első londoni kardcsapat-győzelmünkkel egy olyan diadalsorozat indult el, amely párját ritkítja - hiszen két eset kivételével: az 1920-as olimpián nem indulhattunk, míg négy évvel később ezüstérmesek lettünk az olaszok mögött - hisz úgy csapatban, mint egyéniben, egészen 1964-ig megtanulta a világ tisztelni a magyar kardot.


 

 

Harle Tamás írása 

1912. Kard csapat 

 

Kedves Öcsém!

 

Képzeld, Zimmermann Karcsival, egykori osztálytársaddal a polgáriból, futottam össze a Hungáriában az imént. Megdöbbenve hallotta, milyen szerencsés résztvevője voltál az éppen három hónappal ezelőtti nagy-nagy tragédiának, a Titanic hajó expedíciójának. Meséltem neki, hogy az április 15-i, csodálatos megmenekülésed után most Angolhonban lábadozol, s hogy a szanatóriumi estéken mily nagy örömmel olvasod Budapestről érkező soraimat.

Karcsi legnagyobb meglepetésemre kijelentette, ma este indul neki vonata a Keletiből, mert mérnöki teendői most Londonba szólítják, s éppen még valami finom magyar ízt bekapni ugrott be a Hungáriába. Kaptam az alkalmon, s amíg ő elkölti it,t a kávéházban az estebédet, én rögvest papírra vetem Neked a következő levelet. S minthogy ifjú-ifjú korodban tenmagad is nagy rajongója, sőt magas mércéjű művelője voltál a sportok olyikának, mai levelemben a stockholmi olimpiai versenyek küzdelmeiről és künn lévő honfitársaink szerepléséről számolok be Neked. Könnyű a dolgom, mert Márton – tudod, Márta nénéd fogadott fia – minden napon egyenesen a nyomdából hozza nekünk a friss Népszavát, sőt, ha szerencsénk lesz, még e levél befejezése előtt befut majd ide, hogy a táviratilag érkezett legújabb híreket is megossza velünk.

 

         Az előzményekről némi híradást adtam már, most az utolsó napjaiba fordult a világ sportolóinak nagy versenye. A máskülönben ravasz és előrelátó rendezőség a program gyöngébb számait a végére helyezte. A kíváncsiság azonban alig csökkent valamit, mert a 32 fokos, rekkenő hőségben is majdnem tömve volt a stadion rengeteg padsora. A legnagyobb érdeklődés a maratonfutást kísérte.

A 40 km-es és 200 méteres távra a benevezett kilencvenkét futó közül az indítást jelző sípszóra 67 erős lábú és tüdejű atléta jelentkezett, még japáni versenyző is a startvonalra állt. Közöttük két magyar is készülődött, Kárpáti (Kraml) Ödön és ifjú Ripszam Henrik, az utóbbi saját költségén van künn, Stockholmban. A városban a katonák húztak sorfalat, a mögött sorakozott sűrű sorokban az érdeklődők serege.

Az első beérkező a dél-afrikai McAthur volt (ideje 2 óra 36 perc 54,8 mp), kit részint lelkesedésből, részint rossz kondíciója miatt vállukon vittek ki földijei a stadionból. A második és a többiek aránylag igen jó állapotban értek célhoz.

 

Birkózóink fájdalmasan áldozatául estek a fondorlatos svéd rendezőség becstelenségének. A döntőbe került nehézatlétáink (Radványi és Varga) alaposan megdolgoztak a svéd bíráskodás mellett teljesen reménytelen győzelemért. Varga 2 óra 10 percig dolgozott a svédek reménységével, Ahlgren-nel. Ez idő alatt kétszer is érintették a svéd vállai a szőnyeget, a bírák azonban nem vettek erről tudomást. Mint ahogyan arról sem, hogy a küzdelem végén Ahlgren meg nem engedett torokfogást alkalmazott, ennek köszönhette a svéd a „győzelmét”. A kimerült Varga a továbbiakban már nem is tudott kiállni a második helyért.

Az addigi győzteseknek július 15-én, hétfőn, egy ceremónia keretében adták át a díjakat. Az első díjat és az azzal járó babérkoszorút a király, a második díjakat a trónörökös, a harmadik díjakat Károly herceg adta át.

 

És hát akkor most következzék a legörömtelibb esemény, amit oly sok kudarcunk után már annyira vártunk, s amelyet a hős vívóink értek el ismét, tegnap, 1912. július 16-án:

Kardcsapatunk megnyerte a világ bajnokságát az olimpián!

De hogyan, drága Öcsén, hogyan?! Arra nincs is méltó szó. A magyar vívók mindvégig nagy fölénnyel végeztek ellenfeleikkel. A döntőbe jutásért az olaszokat 11-5 tusarányban, a németeket 13:3 arányban győzték le. A nyolccsapatos döntőben a hollandokat is nagy fölénnyel verték meg. A csehek csapata a biztos vereséget elkerülvén visszaléptek ellenünk. A különös szabályok ezt lehetővé teszik egy alkalommal minden csapatnak, és korábban így tettek a mieinktől megrettent görögök is.

A legnagyobb harcot az osztrákokkal kellett vívnunk. Az olimpiai szabályok szerint Stockholmban már oly mesterek is versenybe állhattak, akik a vívást főállásban katonáknak oktatják. Az osztrákoknál több ilyen mester is vívott, 5:5-ös állásig szorosan küzdöttek a felek. Ekkor már egész álló nap álltak helyt hős fiaink a teniszcsarnokban, 35 fokot meghaladó hőségben, vívóruhába beöltözve, hatalmas erőfeszítéssel.

Verderber következett, a friss osztrák bajnok és a mi legnagyobb reménységünk, Fuchs Jenő. Tudod, Öcsém, ő az 1908-as olimpiai cím kivívása után már-már visszavonultan élt a sportolástól (igaz, sokakat meglepve, egypárevezésben, a Sirály SE színeiben indult néhány futamon), mígnem az 1912-ben meghirdetett olimpiai közös edzésen egyszerre csak megjelent, és a nagyszerű teremformája alapján már nem lehetett kihagyni az indulók sorából.

Annyi bizonyos, valóban óriási formába jött ez a 30 esztendős Fuchs mostanra, biztosan legyőzte a magabízó Verdebert, és ez után a nagyszerű magyar vívók már 11:5 tusarányban mértek vereséget az elkeseredett osztrák csapatra.

A nyolcas döntőben is egyenesen meneteltek fiaink, és ott még egyszer megütköztek az osztrákokkal; 11:6 tusarányban vereséget mértek rájuk megint. Fuchs egész nap alatt 16 csapatcsörtéjéből csak egyet veszített el, a magyarok összesen 80 csörtében vívtak és 70-szer győztesen.

Dicsőséges viadal ez, olyan, amit, Édes Öcsém, száz év múltán is büszkén emlegetnek majd utódaink. Beh’ szívesen beülnék a Hungáriába, mondjuk 2005-ben is, végignézvést az akkori lapokat, könyveket, mit is írnak majd akkor erről a fényes győzelemről!

 

De, Kedves Öcsém, most érkezett asztalomhoz vissza Karcsi, jelzi, hogy indul a Keletibe hamarost. Be kell fejeznem levelemet, de mint azt a Népszava tudósítója táviratozta Stockholm városából (Márton futva hozta most a hírt), még egy magyar jutott tovább az egyénikard-küzdelmekben, a künn lévő valamennyi magyar (tizenkettő), bejutott így az elődöntőbe. Itt, a kávéházban, a hatalmas formát mutató Fuchsot és Mészárost tekintjük favoritnak, a következő levelemben beszámolok Neked a végkifejletről.

Gyógyulj, lábadozz, várjuk itt nagyon már a viszontlátásodat. Margitka sokat kérdez súgva felőled!

 

Ölelő nagybátyád:

Harle Tamás

 

Budapesten, 1912. július 17-én.

 

Ui.:

Ismerve precíz igényedet, gyorsan papírra vetem mind a nyolc magyar hőst, a kik 1908 után ismét kivívták e fényes győzelmet a világ fölött: Fuchs Jenő (született 1882-ben), Mészáros Ervin (1877), Berti László (1875), Földes Dezső (1880), Gerde Oszkár (1883), Werkner Lajos (1883), Schenker Zoltán (1880), Tóth Péter (1882).

 

Farkasrét

33/3-3-24

Papp László Budapest-Sportdíjat vett át dr. Kamuti Jenő, dr. Kiss István és Bóbis Ildikó

Budapest egyesítésének 145. évfordulója alkalmából  átadták a fővárosi elismerő címeket.Tarlós István főpolgármester és Szalay-Bobrovniczky Alexandra ...

Papp László Budapest-Sportdíjat vett át dr. Kamuti Jenő, dr. Kiss István és Bóbis Ildikó

Az olimpiai közvetítések történetéről nyílt kiállítás Madridban

Olimpiai játékok a képernyő mögött címmel nyílt kiállítás Madridban az ötkarikás közvetítésekért felelős Olympic Broadcasting Services (OBS) és az Oly...

Az olimpiai közvetítések történetéről nyílt kiállítás Madridban

„Az MTK a magyar és az egyetemes sport, az olimpiai mozgalom meghatározó pillére!”

1888. november 16-án alapították a Magyar Testgyakorlók Körét. A 130. születésnap alkalmából Deutsch Tamás elnök vezetésével ünnepélyes gálát és fogad...

„Az MTK a magyar és az egyetemes sport, az olimpiai mozgalom meghatározó pillére!”

1984 után ismét emlékezetes sporteseményre készül Szarajevó

Csapatvezetői szemináriumot rendeztek Szarajevóban, a jövő februári téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál (EYOF) helyszínén. A résztvevő nemzetek k...

1984 után ismét emlékezetes sporteseményre készül Szarajevó

Megjelent a BOM és a MOB közös tanulmányi pályázatának kiírása

A „BOM a Magyar Sportért" Közhasznú Alapítvány a kiemelkedő sporttevékenységet folytató diákok részére, tanulmányaik eredményességének elősegítése cél...

Megjelent a BOM és a MOB közös tanulmányi pályázatának kiírása

A birkózás került a 2019-es nyári EYOF programjába

A 15. Nyári Ifjúsági Olimpiai Fesztiválnak jövőre Baku lesz a házigazdája. A fesztivál programja most vált teljessé.  Már korábban ismert volt, hogy 9...

A birkózás került a 2019-es nyári EYOF programjába

Az olasz kormány kiáll a 2026-os téli olimpiai pályázat mellett

Az olasz kormány korábbi álláspontjával ellentétben Matteo Salvini belügyminiszter egy interjúban arról beszélt, hogy amennyiben a 2026-os téli olimpi...

Az olasz kormány kiáll a 2026-os téli olimpiai pályázat mellett

Az öttusázó Török Ferencet beválasztották a Hírességek Csarnokába

Az egyéniben és csapatban is olimpiai bajnok dr. Török Ferencet beválasztották az öttusázó nemzetközi Hírességek Csarnokának (Hall of Fame) tagjai köz...

Az öttusázó Török Ferencet beválasztották a Hírességek Csarnokába

Késely Ajna Európa 2. legjobb ifjúsági sportolója!

Rangos elismerést kapott Késely Ajna (a képen jobbról a 3.) az Európai Olimpiai Bizottság (EOC) 47. közgyűlését követő gálán, a spanyolországi Marbell...

Késely Ajna Európa 2. legjobb ifjúsági sportolója!

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert

arany, ezüst és bronzérmek száma:


177 151 174



Platina fokozatú támogatók

 

Toyota logó

 

Gyémánt fokozatú támogatók

Arany fokozatú támogatók

  

Olympic Worldwide partners

Coca-ColaAlibaba groupBridgestoneDow PanasonicP&GsamsungToyotaVisa

Facebook
Rss
YouTube