Elfeledett olimpiai sportágak

Elfeledett olimpiai sportágak

2020. 05. 22.
Megosztás


Az első újkori olimpiától csaknem 125 év választ el minket. Ma már nem is gondolnánk, hogy ez idő alatt mennyi sport megfordult azóta kisebb-nagyobb sikerrel a játékok palettáin.

Elsőként érdemes szót ejtenünk a szellemi olimpiákról, hiszen összesen hét alkalommal, 1912-tól (Stockholm), egészen 1948-ig (London) a legkiválóbb és legkreatívabb elmék is megmérkőztek egymással az ötkarikás győzelemért. Irodalom, szobrászat, festészet, építészet és zene kategóriákban díjazták az indulókat.

Hazánk kitett magáért: egy arany-, két ezüst- és egy bronzérmes kiválóságot adtunk a világnak ebben a „sportágban”. A dobogó képzeletbeli legfelső fokára (nem volt a helyszínen, így a rádióból értesült a győzelméről) dr. Mező Ferenc állhatott 1928-ban az „Olimpiai játékok története” című munkájáért.



1924-ben ezüstérmes lett Hajós Alfréd és Lauber Dezső közös stadionterve.

Manno Miltiades az 1932-es Los Angeles-i játékokon a „Birkózók” című alkotásával került a második helyre. Manno a magyar sport polihisztora, hiszen egyszemélyben profi labdarúgó, atléta, olimpikon evezős, de nevéhez fűződik a Ferencváros turulmadaras jelvényének terve is.

Kalandos életutat tudhat maga mögött a szintén szellemi olimpiai érmes Dr. Földes Éva. 1941-ben származása miatt eltiltották az újságírástól, 1944-ben Németországba deportálták. 1945-ben szabadult a mauthauseni koncentrációs táborból és hazatérése után ismét újságíróként tevékenykedett. Az 1948. évi olimpián a magyar csapat titkáraként és tolmácsaként vett részt. A Fiatalság forrása című művével az olimpia művészeti versenyének epikai művek versenyágában harmadik helyezést ért el.

Az első újkori olimpiákon kísérleti jelleggel több sport fordult meg hosszabb-rövidebb ideig a műsorszámok között. Athénban 1896-ban 9 sportág több mint 40 számában mérkőztek meg a sportolók. Például 15 méteres kötélmászásban is, ahol szigorúan csak kezeket lehetett használni.

Olimpiai versenyszám volt a matrózok úszóversenye, amelyen csak a Görög Királyi Flotta tengerészei indulhattak. Hárman neveztek, és a 100 méteren győztes Malokinisz 2:20.4 perces eredménye messze elmaradt a „civil” 100 m-es bajnok Hajós Alfréd 1:22.2-es idejétől.



Ötfős csapatok feszültek egymásnak a kötélhúzó versenyeken 1900 és 1920 között. A nemzeti együtteseken kívül a számban a rendőrcsapatok, kifejezetten a Londoni Rendőrkapitányság húzóemberei értek el nagy sikereket.

Négy nemzet tizennégy versenyzője indult 1900-ban, Párizsban, víz alatti úszásban. A győztes francia Charles de Vendeville 68,4 másodperc alatt 60 métert tett meg.



Először és utoljára 1908-ban mérték össze olimpián a tudásukat a versenyzők technikai segítséggel: három kategóriában is motorcsónak versenyt rendeztek. A pilóták maximum 30 km/h-s sebességgel tudták a szelni a hullámokat, ami nem tűnik izmosnak a modern versenyhajók 150 km/h-s tempójához képest. A futamok rossz időben kerültek megrendezésre, így a nézők számára szinte követhetetlenek voltak. A versenyzők nagy része technikai hibák miatt célba sem ért. Nem csoda, hogy több olimpián már nem tűzték műsorra ezt a számot.

Szintén érdekes kezdeményezés volt, amikor tizenhétfős tengerészeti csónakokkal mérték össze tudásukat az evezősök.

Izgalmas volt a századforduló olimpiáján a három „helyből” szám: a helyből magasugrás, a helyből távolugrás és a helyből hármasugrás. A legnagyobb csillag Ray Ewry volt, az amerikai gumiember a gyermekbénulást leküzdve 1900 és 1908 között mindhárom számban nyert aranyérmet.

Stockholmban, 1912-ben a dobószámokban kétkezes viadalt rendezzenek. Vagyis a dobóatlétáknak jobb és bal kézzel is kellett versenyezniük gerelyhajításban, súlylökésben és diszkoszvetésben is. A legjobb jobb-bal eredményeik összeadásából született meg a végeredmény.

(MOB-összeállítás, képek: Wikipedia, formula.hu)