A Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör sportnyelven szólva idén már a 11. szezonját kezdte. És az elmúlt tíz esztendőben a magyar sportélet színe-javát sikerült a Kertvárosba csábítania. Közel 200 sportoló, többségében olimpiai-, világ- és Európa-bajnokok, edzők, sportvezetők és sportújságírók voltak eddig a civil szervezet vendégei. Az elmúlt tíz esztendőbe mindössze egy dolog nem fért még bele: hogy a kertvárosi sportrajongók téli olimpiai bajnokot köszönthessenek. Ez egészen március 26-ig így volt, amikor is „megtört a jég”, mert a baráti kör meghívására a Phjongcshang-i olimpián győztes féri short track-váltó látogatott a kerületbe.
A Liu Shaolin Sándor, Liu Shaoang, Knoch Viktor és Burján Csaba – összetételű váltónál ismertebb sportolókat nehéz lett volna meghívnia a baráti körnek.
A rövidpályás gyorskorcsolyaváltó nemcsak azért számított különleges vendégnek a kerületben, mert majdnem napra pontosan egy hónappal ezelőtt sporttörténelmi tettet végrehajtva megszerezte az ország első téli olimpiai aranyérmét, hanem azért is, mert ezek a fiúk a hozzáállásukkal, a szorgalmukkal és a kitartásukkal minden fiatal (és nem fiatal) számára példaképek lehetnek. Arról az egyetlen apróságról nem megfeledkezve, hogy az olimpiai bajnok váltó eddig csak a Liszt Ferenc repülőtéren és a Gyakorló Jégcsarnokban rendezett fogadáson, illetve a parlamenti állami kitüntetésen volt együtt látható. Ezt a néhány pillanatot növeltük meg eggyel március 26-án az Erzsébetligeti Színházban, amely akár kertvárosi sportdiplomáciai sikerként is elkönyvelhető. A fiúk, akiken természetesen érződött, hogy sokat kivett belőlük az elmúlt egy év, a rendkívül nehéz olimpiai kvalifikáció, az Európa-bajnokság, a több mint háromhetes phjongcshangi kint tartózkodás, a közvélemény nyomása, az utolsó pillanatra hagyott történelmi bravúr, valamint az olimpiai bajnoki cím utáni közvetlen világbajnoki szereplés, ennek ellenére a többszáz fős nézősereggel közösen szívesen idézték fel ennek az egy évnek a legizgalmasabb pillanatait.
És pont ettől a „fáradt lezserségtől” volt jó ez az este, melybe a fiúk (és az edzőjük, Bánhidi Ákos) percről percre jobban belemelegedtek. Ezen az estén például az is kiderült, hogy a fiatal Bánhidi Ákos még hosszú hajjal, a rockbandájával már járt a mátyásföldi színházban, de akkor még nem az olimpiai bajnoki cím hátterét magyarázta, hanem inkább a „húrokat tépte” a színpadon. De ugyancsak ezen az estén derült ki az is, hogy a pécsi származású Burján Csabának erős cinkotai kötődése is van, melyet nem is tudott volna eltitkolni, mert a kertvárosi keresztszülei is ott ültek a nézőtéren, akik ráadásul a rendezvény előtt igazi cinkotai finomságokkal lepték meg az újdonsült olimpiai bajnokot.
De igazi kuriózumnak számított, hogy a nézőtéren ott ült az ország jelenleg legnépszerűbb sportolóinak számító Liu-testvérek magyar édesanyja és kínai édesapja is, akik jelentős szerepet vállaltak abban, hogy ezt két fiút a világ számos országában ma már Puskásnál is jobban tisztelik. A március 26-i este – persze, csak annak, aki látta – mindenképpen sporttörténelmi esemény volt. Először fogadhattunk téli olimpiai bajnokokat a kerületben, akik először mentek el együtt, négyen valahova (pont a mi Kertvárosunkba). Ez a találkozás a már sokat megélt Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör életében is komoly mérföldkő lesz, melyről tíz év múlva – a húszéves jubileumon – is sokat fognak majd beszélni.
(MOA/Riersch Tamás, fotó: MOB/Szalmás Péter, archív)