Szombathelyen született Földes Sámuel vállalkozó, mérnök és Rosenberger Irma gyermekeként. 1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen francia–olasz–latin szakos tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd különféle lapok újságíró munkatársa lett. 1941-ben származása miatt eltiltották az újságírástól, 1944-ben Németországba deportálták. 1945-ben szabadult a mauthauseni koncentrációs táborból és hazatérése után ismét újságíróként tevékenykedett. Az 1948. évi olimpián a magyar csapat titkáraként és tolmácsaként vett részt. A Fiatalság forrása című művével az olimpia művészeti versenyeinek epikai művek versenyágában harmadik helyezést ért el.

Hazatérése után 1954-ig a Testnevelési Főiskolán sport- és neveléstörténetet tanított, majd 1957-ig a Sport Lap- és Könyvkiadó Vállalat lektora lett. 1957-től nyugalomba vonulásáig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára, egyúttal 1962-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógia Tanszékének docense. Tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaság elnökségének, a Tudományos Minősítő Bizottság Pedagógiai Szakbizottságának, a Pedagógia című lap szerkesztőbizottságának, továbbá az MTA neveléstörténettel foglalkozó albizottságának. Nyugalomba vonulásától haláláig az MTA tudományos tanácsadója volt. Vízi balesetben vesztette életét.