A magyar vívósport első nemzetközi színvonalú versenyzője, aki kialakította azt a magyar kardstílust, amely későbbi követőinek sikeréhez vezetett 1908-1960 között az olimpiákon.

1864-ben Budapesten született.
Halász Zsiga vívótermében vívott már néhány éve, amikor 1894-ben hosszú olaszországi utazása alatt végig látogatta a kor legnevesebb vívótermeit.
1895-ben a MAC rendezte az első országos vívóversenyt, ahol Iványi Gyula győzedelmeskedett. 1896-ban a MAC már nemzetközi versenyt rendezett, Iványi ekkor legyőzte Luigi Barbasettit, a kor talán legnagyobb vívóját.
Az 1900-as párizsi olimpián esélyesként indult, és a 93 induló közül biztosan jutott be a nyolc fős döntőbe. A hazai zsűrik vezette döntőben egy francia versenyző, Georges De la Falaise győzött. Iványi 3 győzelemmel és 4 vereséggel az ötödik helyet szerezte meg. A korabeli sajtó sokat foglalkozott a zsűri részrehajló tevékenységével, és még a nem éppen magyarbarát bécsi hírlap is arról írt, hogy a döntő legjobb vívója Iványi Gyula volt.

Az olimpiát követően visszavonult a versenyzéstől, a vívószövetségben és a MAC egyik vezetőjeként tevékenykedett. 20 éves korától 37 évig az Egyesült Budapesti Fővárosi Takarékpénztárban dolgozott, bankigazgatói rangig jutott.

57 éves korában, 1920. december 6-án hunyt el, halálát szívbénulás okozta, a Fiumei úti temetőben nyugszik.

(Forrás: Arcanum Digitalis Tudománytár)



Iványi jobbra a képen.

Linkek:

sports-reference.com