Keresés eredménye - Köteles Erzsébet (Gulyás Károlyné)
Sportág | torna |
Születési idő | 1924-11-03 |
Születési hely | Budapest |
Elhalálozás ideje | 1919-06-16 |
Elhalálozás helye | Budapest |
Olimpia | Helyezés | Sportág | Versenyszám | Egyesület |
---|---|---|---|---|
1948 | 2 | torna | összetett csapat | TFSC |
1952 | 2 | torna | összetett csapat | TF Haladás |
1952 | 3 | torna | kéziszer csapat | TF Haladás |
1952 | 4 | torna | műszabadgyakorlat | TF Haladás |
1952 | 11 | torna | felemás korlát | TF Haladás |
1952 | 12 | torna | összetett egyéni | TF Haladás |
1952 | 13 | torna | lóugrás | TF Haladás |
1952 | 16 | torna | gerenda | TF Haladás |
1956 | 18 | torna | összetett egyéni | Vasas SC |
1956 | 19 | torna | gerenda | Vasas SC |
1956 | 23 | torna | felemás korlát | Vasas SC |
1956 | 33 | torna | múszabadgyakorlat | Vasas SC |
1956 | 40 | torna | lóugrás | Vasas SC |
1956 | 2 | torna | összetett csapat | Vasas SC |
1956 | 1 | torna | kéziszer csapat | Vasas SC |
1956 | 24 | torna | felemás korlát | Vasas SC |
Reviczkyné Köteles Erzsébet olimpiai bajnoknő a világháborút követô idôszak világhírű magyar nôi tornászcsapatának egyik meghatározó, megbízható versenyzôje volt.
Elsô magyar bajnokságát 1942-ben lóugrásban nyerte. A háború után a TF hallgatója lett, testnevelô tanári diplomát szerzett.
Három olimpián - London, Helsinki és Melbourne - vett részt, mindháromszor tagja volt az összetett versenyben második helyen végzett csapatnak. Legnagyobb sikere Melbourne-hez fuzôdik ahol a kéziszer-csapat tagjaként bajnokságot nyert, megismételve a római világbajnokságon aratott gyôzelmet. Egyénileg többször nyert fôiskolai világbajnokságot, az olimpiai dobogóhoz pedig Helsinkiben jutott a legközelebb, negyedik lett talajon. Általános iskolában tanított, a budai fiatalok ezreivel szerettette meg a sportot. Késôbb pontozóként működött.
Két fia külföldön telepedett le, második férjével, Reviczky Jánossal, az egykori ismert tornásszal, boldog házasságban élt. Hosszú beteség utáni elvesztése nagyon megviselte.
1956
Az aranyérem története
Csőke József írása
1956. Női kéziszercsapat
Sok száz méter filmszalag, apró képkockák ezrei őrzik a magyar női kéziszer-csapat világbajnoki és olimpiai bajnoki „aranyos” történetét.
A helsinki olimpia után immár előre a melbourne-i sikerért!
1954: világbajnokság Rómában. Itt a magyar lányok nyerték az aranyérmet!
Ők nyolcan: Bánáti Éva, Bánhegyi Lászlóné, Kárpáti Irén, Keleti Ágnes, Kertész Aliz, Köteles Erzsébet, Tass Olga, Vásárhelyi Edit volt a kezdőcsapat és a mesteredző: Nagy Jenőné, Vali néni, aki hideg fejjel, de nagy szívvel, világszínvonalú tudással tanította a gyakorlati elemeket.
A szép, együttes táncmozgásra pedig Berczik Sára és Kovács Éva táncpedagógusok „formálták” tornászlányainkat.
Mi, sportfilmesek 1955 tavaszán forgattunk először a női kéziszer-csapatról a tatai edzőtáborban.
Zászlós gyakorlatot örökítettünk meg filmszalagon. Ezt a filmhíradó-betétet látta Keleti Márton, háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, aki akkor kezdett hozzá a „Díszelőadás” című esztrád film forgatásához Hegyi Barnabás Kossuth-díjas operatőrrel.
Találkoztunk hármasban. Keleti Márton mondja és kérdezi: „Nincs kezdő blokkunk, tudsz-e valami „blick-fangos” indítást, én sportra gondoltam!”.
- Hát, jó! Akkor legyenek a világbajnok tornászlányok” – mondtam én.
Világhírű rendezőnk egy edzésen megtekintette őket, én is vele voltam, majd a fülembe súgta: „megvettem őket!”, és kacsintott is hozzá. Az Erkel Színházban forgatták a „római gyakorlatot” Keleti Ágnes csapatkapitány mesteri vezetésével és ez a blokk lett a nyolcrészes film indító anyaga. A főcím után Semnyei Vera színésznő konferálta be a Rómában világbajnoki aranyat nyert csapatot.
A Magyar Filmhíradó 1950 szeptembere óta volt tagja a Nemzetközi Filmhíradó Szövetségnek. 1956-ig már 51-re bővült a nemzetközi filmes csapat. Így kerültünk cserekapcsolatba az ausztrál filmhíradósokkal is. Kölcsönösen küldtünk mind az 50 országnak a Magyar Filmhíradó és Sporthíradó szöveglistáját. Ennek alapján volt a kölcsönös filmcsere – standard filmkópiák - és minden év januárjában „elszámoltunk” méterhosszban, időegységben a filmriportokról.
Így volt ez a melbourne-i olimpián készített sportágakról is. Mi megkaptuk mind a kilenc aranyérmünk filmanyagát!
A kéziszer-csapatbajnokságról csak egy fix gépállásból, totál képben lehetett felvételt csinálni. Az ausztrál operatőr kolléga – 16 mm-es filmszalagon – tisztességesen felvette az eseményt.
A versenynap reggelén nagy izgalommal készültek a tornásznők. Az izgalmat tetézte és szinte pánikot okozott, hogy Tass Olga nemzeti színű szalagja eltűnt! Hol lehet? Olga felkiáltott: „Jó ég! Az eszpresszóban hagytam a szalagomat!”
Az úszólányok besegítettek a szalagot keresni. Nem volt meg!
Vali néni szikrázó szemekkel tekintett Olgára, majd az öltözőbe sietett és a mérge is csitult. Néhány perc múlva, kezében egy csillámló szalaggal így szólt: „Ez lesz a te szalagod!” – adta át Olgának a szivárványszínű selyem girlandot. Majd percekkel később hat, fehér ruhába öltözött csinos magyar lány hozzákezdett a gyakorlathoz. A ritmusos mozdulatok pillanatok alatt megragadták a nézők figyelmét, s a piros-fehér-zöld színek között csillogóan hatott az egyetlen szivárványos szalag.
Már biztos volt a végső siker is. A lányok a sok ezer néző előtt, Fülöp edinbourgh-i herceg, II. Erzsébet angol királynő férje kérésére még egyszer bemutatták gyakorlatukat a nézőtér tombolása közepette.
A második bemutató alatt az ausztrál filmoperatőrt már nem kötötte a szigorú totálkép-állás. A kézi kamerával fel tudta venni a közelképeket.
A herceg gratulált Vali néninek és kérdezte: „Jelent valamit a szivárvány szalag?”
„Igen!” volt a válasz. „Ez reménysugár, lehet, hogy lesz szabadabb élet Magyarországon?”
A melbourne-i aranylányok: Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga mind a mai napig őszinte barátsággal, tisztelettel vannak egymás iránt.
Keresés