Köteles Erzsébet (Gulyás Károlyné)

Sportág torna
Születési idő 1924-11-03
Születési hely Budapest
Elhalálozás ideje 1919-06-16
Elhalálozás helye Budapest
Olimpia Helyezés Sportág Versenyszám Egyesület
1948 2 torna összetett csapat TFSC
1952 2 torna összetett csapat TF Haladás
1952 3 torna kéziszer csapat TF Haladás
1952 4 torna műszabadgyakorlat TF Haladás
1952 11 torna felemás korlát TF Haladás
1952 12 torna összetett egyéni TF Haladás
1952 13 torna lóugrás TF Haladás
1952 16 torna gerenda TF Haladás
1956 18 torna összetett egyéni Vasas SC
1956 19 torna gerenda Vasas SC
1956 23 torna felemás korlát Vasas SC
1956 33 torna múszabadgyakorlat Vasas SC
1956 40 torna lóugrás Vasas SC
1956 2 torna összetett csapat Vasas SC
1956 1 torna kéziszer csapat Vasas SC
1956 24 torna felemás korlát Vasas SC

Reviczkyné Köteles Erzsébet olimpiai bajnoknő a világháborút követô idôszak világhírű magyar nôi tornászcsapatának egyik meghatározó, megbízható versenyzôje volt.
Elsô magyar bajnokságát 1942-ben lóugrásban nyerte. A háború után a TF hallgatója lett, testnevelô tanári diplomát szerzett.
Három olimpián - London, Helsinki és Melbourne - vett részt, mindháromszor tagja volt az összetett versenyben második helyen végzett csapatnak. Legnagyobb sikere Melbourne-hez fuzôdik ahol a kéziszer-csapat tagjaként bajnokságot nyert, megismételve a római világbajnokságon aratott gyôzelmet. Egyénileg többször nyert fôiskolai világbajnokságot, az olimpiai dobogóhoz pedig Helsinkiben jutott a legközelebb, negyedik lett talajon. Általános iskolában tanított, a budai fiatalok ezreivel szerettette meg a sportot. Késôbb pontozóként működött.
Két fia külföldön telepedett le, második férjével, Reviczky Jánossal, az egykori ismert tornásszal, boldog házasságban élt. Hosszú beteség utáni  elvesztése nagyon megviselte.

1956

 

 

 

Az aranyérem története

 

Csőke József  írása

 

 

1956. Női kéziszercsapat

 

 

Sok száz méter filmszalag, apró képkockák ezrei őrzik a magyar női kéziszer-csapat világbajnoki és olimpiai bajnoki „aranyos” történetét.

A helsinki olimpia után immár előre a melbourne-i sikerért!

1954: világbajnokság Rómában. Itt a magyar lányok nyerték az aranyérmet!

Ők nyolcan: Bánáti Éva, Bánhegyi Lászlóné, Kárpáti Irén, Keleti Ágnes, Kertész Aliz, Köteles Erzsébet, Tass Olga, Vásárhelyi Edit volt a kezdőcsapat és a mesteredző: Nagy Jenőné, Vali néni, aki hideg fejjel, de nagy szívvel, világszínvonalú tudással tanította a gyakorlati elemeket.

A szép, együttes táncmozgásra pedig Berczik Sára és Kovács Éva táncpedagógusok „formálták” tornászlányainkat.

Mi, sportfilmesek 1955 tavaszán forgattunk először a női kéziszer-csapatról a tatai edzőtáborban.

Zászlós gyakorlatot örökítettünk meg filmszalagon. Ezt a filmhíradó-betétet látta Keleti Márton, háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, aki akkor kezdett hozzá a „Díszelőadás” című esztrád film forgatásához Hegyi Barnabás Kossuth-díjas operatőrrel.

Találkoztunk hármasban. Keleti Márton mondja és kérdezi: „Nincs kezdő blokkunk, tudsz-e valami „blick-fangos” indítást, én sportra gondoltam!”.

- Hát, jó! Akkor legyenek a világbajnok tornászlányok” – mondtam én.

Világhírű rendezőnk egy edzésen megtekintette őket, én is vele voltam, majd a fülembe súgta: „megvettem őket!”, és kacsintott is hozzá. Az Erkel Színházban forgatták a „római gyakorlatot” Keleti Ágnes csapatkapitány mesteri vezetésével és ez a blokk lett a nyolcrészes film indító anyaga. A főcím után Semnyei Vera színésznő konferálta be a Rómában világbajnoki aranyat nyert csapatot.

A Magyar Filmhíradó 1950 szeptembere óta volt tagja a Nemzetközi Filmhíradó Szövetségnek. 1956-ig már 51-re bővült a nemzetközi filmes csapat. Így kerültünk cserekapcsolatba az ausztrál filmhíradósokkal is. Kölcsönösen küldtünk mind az 50 országnak a Magyar Filmhíradó és Sporthíradó szöveglistáját. Ennek alapján volt a kölcsönös filmcsere – standard filmkópiák - és minden év januárjában „elszámoltunk” méterhosszban, időegységben a filmriportokról.

Így volt ez a melbourne-i olimpián készített sportágakról is. Mi megkaptuk mind a kilenc aranyérmünk filmanyagát!

A kéziszer-csapatbajnokságról csak egy fix gépállásból, totál képben lehetett felvételt csinálni. Az ausztrál operatőr kolléga – 16 mm-es filmszalagon – tisztességesen felvette az eseményt.

A versenynap reggelén nagy izgalommal készültek a tornásznők. Az izgalmat tetézte és szinte pánikot okozott, hogy Tass Olga nemzeti színű szalagja eltűnt! Hol lehet? Olga felkiáltott: „Jó ég! Az eszpresszóban hagytam a szalagomat!”

Az úszólányok besegítettek a szalagot keresni. Nem volt meg!

Vali néni szikrázó szemekkel tekintett Olgára, majd az öltözőbe sietett és a mérge is csitult. Néhány perc múlva, kezében egy csillámló szalaggal így szólt: „Ez lesz a te szalagod!” – adta át Olgának a szivárványszínű selyem girlandot. Majd percekkel később hat, fehér ruhába öltözött csinos magyar lány hozzákezdett a gyakorlathoz. A ritmusos mozdulatok pillanatok alatt megragadták a nézők figyelmét, s a piros-fehér-zöld színek között csillogóan hatott az egyetlen szivárványos szalag.

Már biztos volt a végső siker is. A lányok a sok ezer néző előtt, Fülöp edinbourgh-i herceg, II. Erzsébet angol királynő férje kérésére még egyszer bemutatták gyakorlatukat a nézőtér tombolása közepette.

A második bemutató alatt az ausztrál filmoperatőrt már nem kötötte a szigorú totálkép-állás. A kézi kamerával fel tudta venni a közelképeket.

A herceg gratulált Vali néninek és kérdezte: „Jelent valamit a szivárvány szalag?”

„Igen!” volt a válasz. „Ez reménysugár, lehet, hogy lesz szabadabb élet Magyarországon?”

A melbourne-i aranylányok: Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga mind a mai napig őszinte barátsággal, tisztelettel vannak egymás iránt.