Ruják istván 1958 június 10-én született Budapesten.

Már kiskorában nagy érdeklődéssel szemlélte a hajókat. Egyszer egy hajós könyv került a kezébe, onnantól eldőlt számára a nagy szerelem a víz és természetesen a rajta ringó hajók lesznek. Mielőtt tizenegy évesen vitorlázni kezdett volna, lejárt a Duna partra és fényképezte, ami csak a folyón úszott. Gyűjtötte – persze kiskamasz módra, rendszertelenül – a hajózástörténeti adatokat. Tengerész akart lenni, ám ehelyett 1969 tavaszán a nagybátya levitte a Velencei-tóhoz a VVSI vitorlástelepre, és azonnal beíratott egy úgynevezett »kiválasztó táborba«. Júniusban úgy negyven gyerek kezdett azon a héten. Nem ő volt közöttük a legjobb, de mégis ott ragadt a telepen.

Az első versenyén egy Mollyval még a rajtig sem jutott el. Aztán egy-két év múlva egyszercsak nyert egy futamot. Az különleges élmény volt a számára.

1972-ben kezdett futamokat nyerni, és a tavaszi versenyek alapján ő volt az esélyes a Moly bajnokságon, de csak második lett. Tizenhét éves korára kinőtte az ellenfeleket, és a Velencei-tavon nem maradt erős edzőpartnere. Jöhettek az akkori balatoni menőkkel az egyre több edzések, aminek eredményeként utolsó éves VVSI versenyzőként nyáron is maradhatott a Balatonon. A hetvenes évek végétől az éves ranglistákon rendszerint előkelő helyen végzett. Többször volt első, nyert válogatókat és külföldi versenyekre is eljutott. Az első felnőtt bajnoki címét négy évvel az olimpiai részvétele után szerezte.

1977-ben indult először junior (U21) Európa-bajnokságon, és ott nyert egy futamot.
1979-ben a junior Eb 5. helyével teljesítette az olimpiai szintet, de 1980 tavaszán még válogatóversenyeket futott a sokszoros magyar bajnok Haán Andrással, amit meg is nyert, s jogot nyert az 1980-as olimpiai részvételre.

Az olimpiára két héttel a versenyek előtt utazott ki, mert a finn hajóosztályba sorsolt hajókat a versenyzőknek maguknak kellet felkészíteni a versenyre.

"Számomra a verseny nagyon jól, és mégis nagyon roszszul kezdődött. Az első futamban magam számára is nagy meglepetésként a harmadik helyen végeztem, de este meghallgatásra hívtak hét másik finnessel együtt a zsűrihez. A zsűri példát akart statuálni, és pumpálás miatt mindannyiunkat kizárt. Sokkoló volt. Ezután óvatosan versenyeztem, de így is többször végeztem haton belül. Legrosszabb helyezésem 12. volt, ami kétszer is becsúszott az erős szeles futamokon. Végül összetettben a kilencedik helyen végeztem.

Megjegyzem, ha nincs az óvás, akkor az utolsó futamon a hatodik helyért küzdhettem volna. Boszszantó, hogy így alakult, viszont mindent összevetve jobban ment a versenyen, mint vártam, és így is megelőztem magamat a papírformához viszonyítva. Az első nap kizártak közül is a legjobb lettem, és került mögém néhány olyan nagy név, akit soha nem vertem meg azelőtt.

Tallinn. Csonka olimpia volt, mert a szovjet csapatok afganisztáni bevonulása miatt sok ország visszalépett a részvételtől. Vitorlázásban nem voltak ott az amerikaiak, britek, kanadaiak és sokan mások. Nekem, mint résztvevőnek, viszont a bojkott ellenére is igazi olimpiai hangulatban volt részem. Sok versenyen voltam korábban, de semmi nem fogható ehhez. Az egy hónapos kintlét minden napja jó volt Tallinban. A gyönyörű belváros házait színesre festették. Az olimpiai falu is szép volt, minden remekül működött. A rendezők valóban mindent megtettek, hogy a körülmények tökéletesek legyenek, a hangulatot pedig az olimpia teremtette meg. Egy valami biztos, bárkinek, akinek esélye van olimpiai kiküldetésre, üzenem: ezért érdemes hajtani!" - emlékezett vissza a magyar finnes az olimpiára.

A korábbi finnes olimpikon nagy szerepet vállal a médiában. Könyvei, írásai, beszámolók, kommentátori munkák gazdagítják szeretett sportága a vitorlássport népszerűsítését.

(hunsail.hu)