Nem csak a két világháborút, de az ’56-os eseményeket is megsínylette a magyar sport, már ami az emberi veszteségeket illeti. Melbourne-ből sokan nem tértek haza, hanem egy jobb és szabadabb élet reményében, elfogadva a Sport Illustrated meghívását, elindultak az Újvilág felé. Közéjük tartozott Magay Dániel kardvívó is, kinek döntését az élet igazolta.

Ha azt mondjuk öttusa, általában Balczó András neve ugrik be egyből mindenkinek, viszont a magyar pentatlon „aranyos” hagyományait nem ő tette le, hiszen ha 1953-ban Benedek Gábor nem nyeri meg a világbajnokságot, lehet a Nemzet Sportolója se ezt a sportágat választotta volna.

„Ne feledjétek, mit kiáltottak a csatába induló rómaiak: dicsőség – vagy halál!” – hangzott a harcba hívó mondat 2000. október 1-én Sydney-ben. A nemzeti tizenhárom pedig ment, és 24 év után ismét a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel az ötkarikás játékokon. Az idézett mondat, egy akkor 28 éves szőke fiatalember, nevezett Varga Zsolt szájából hangzott el, aki amolyan szellemi vezére lett a csapatnak. Ám máshogy is alakulhatott volna az az októberi nap, ha sok-sok évvel korábban a véletlen nem szól közbe.