Facebook
Instagram
YouTube
TikTok
LinkedIn
Olimpiai bronzérmes kaszkadőr – 75 éves lett Sasics Szvetiszlav
Egykoron az öttusa is „magyar” sportág volt. Az 1976-os olimpiára regnáló világbajnokként utazott a Kancsal Tamás-Maracskó Tibor-Sasics Szvetiszlav összetételű csapat, akik végül egy bronzéremmel térhetek haza. A trióból utóbbi betöltötte 75. születésnapját, őt köszöntjük.
Sasics Szvetisztlav 1948. január 19-én született Sátoraljaújhelyen. Nem árulunk el vele nagy meglepetést, de olimpiai bronzérmesünk szerb gyökerekkel rendelkezik, innen a kissé szokatlan név. Mindig is büszke volt származására, fiait is Miroszlávnak és Milánnak keresztelte.
Általános iskoláskorában már vívott és atletizált. Tíz éves volt mikor családjával Budapestre költöztek, itt előbb a vízilabdába, majd szokatlan módon – általában ez fordítva történik – inkább áttért az úszásra, melyet már versenyszerűen űzött, 1964-től a Budapesti Spartacusban, majd 1966-tól a Budapesti Honvédnál, ahol a közelmúltban elhunyt Tumpeck György volt a mestere. 1967-ben már a lila-fehérek színeiben kezdi a három-, később az öttustát, itt nevelő edzője Dr. Szilágyi István. Két évvel később már junior országos bajnok, igaz ekkor már a Csepel SC versenyzője. 1972-ben ismét klubot vált, így amikor 1973-ban bekerül a válogatott keretbe, már ismételten a Budapesti Honvéd sportolója.
Az 1975-ös vb-t Mexikóvárosban rendezték, ahol a csapattal a dobogó legfelső fokára állhatott fel. Így az egyik favoritként utazhattak egy évvel később Mondtrealba, a nyári játékokra, ahol végül a bronzérmet sikerült megszerezniük. Válogatott pályafutását 1980-ban fejezte be.
Még aktív pályafutása alatt, 1977-ben szerezte meg a TF-n a vívómesteri, majd később a testnevelő tanári diplomáját. 1980-tól a Színház és Filmművészeti tanár, közben kaszkadőrként is dolgozik. 1992-től a Radnóti Utcai (ma Gárdonyi Géza) Általános Iskola tanára, majd szállodai felügyelő. 1998 és 2000 között a Budai Edzőtábor orvosi részlegének munkatársa, 2008-tól nyugdíjas.
.jpg)
Szvetyi – ahogy sporttársai hívják – mindig is mozgékony alkat volt, sok más sportágba is bele-bele kóstolt. Teniszben például kifejezetten ügyesnek számított, ahogy arról pár éve a Nemzeti Sport egyik széljegyzetében egykori sportolótársa, Buzgó József írt: „annak idején hatalmas teniszcsaták (is) dúltak a tatai edzőtáborban. Az öttusában világbajnoki címet is szerző Sasics Szvetiszlávnak kivételesen jó érzéke volt a teniszhez, s ezt különösebben nem is titkolta. Sok-sok fogadásos meccset nyert meg. Egy alkalommal így fényezte magát: „Olyan keményeket ütök, mint a lórúgás, a szervám után időnként belefúródik a labda a salakba.” Ezt hallván, erőteljes „cöcögésbe" kezdett egy balek. „Szvetyi" pedig így szólt: „Barátom! Öt sörért bármikor adok neked is szettenként öt game előnyt.” Több, sem kellett az ifjú titánnak! Már fogta is az ütőjét, és „tetemre hívta” a kérkedő „Szvetyit”! A mérkőzés igen egyoldalúra sikeredett, a kihívó hat perc alatt 6-0, 6-0-ra nyert. Sasics meg csak annyit mondott, hogy a 106-os szobába várja a söröket. A „player” nem értette. „No de én nyertem!”. „Ez igaz” - válaszolta az öttusázó. „De én nem azt mondtam, hogy nyerek, hanem azt, hogy öt sörért adok neked öt game előnyt. Megkaptad? Na, hozd a nedűt!" Csak úgy...” – ebből is látható, hogy Sasics Szvetiszlav nem csak kiváló sportoló volt, de egy kis tréfáért se kellett a szomszédba mennie.
Az Isten éltesse sokáig Sasics Szvetiszlavot!
