Elbúcsúztatták Marosi Józsefet

Marosi József április 18-án hunyt el. Családja, tisztelői, az olimpiai és a vívócsalád tagjai a Farkasréti temetőben búcsúztak tőle.

Az 1956-os melbourne-i olimpiára mindkét fegyvernemben kvótát szerzett, így két csapattal is dobogóra állhatott. Párbajtőrben Magyarország a Marosi József, Balthazár Lajos, Berzsenyi Barnabás, Nagy Ambrus, Rerrich Béla, Sákovics Jözsef összeállításban állt pástra és lett ezüstérmes. A tőrözők között Fülöp Mihály, Gyuricza József, Sákovics József, Somodi Lajos és Tilli Ede alkották a bronzérmes keretet. 1960-ban Rómába párbajtőr-világbajnokként utazott, a csapat a negyedik helyen zárt.

Testvére, Marosi Paula Tokióban olimpiai arany-, Mexikóban ezüstérmet nyert, 1962-ben világbajnok lett, 1966-ban vb-második; 2022-ben, 85 évesen hunyt el, akinek első férje az olimpiai bronzérmes távolugró, Földessy Ödön volt.

Gyulay Zsolt megemlékezése

Tisztelt Gyászoló Család, kedves Barátok, Sporttársak, Hölgyeim és Uraim!

Ma egy kivételes embertől búcsúzunk. Egy olyan sportolótól, aki nemcsak érmeket nyert Magyarországnak az olimpián, hanem tartást, hitet és példát is adott nemzedékeknek. Marosi József neve örökre része marad a magyar olimpiai és vívósport történetének.

Gyermekkorát a Semmelweis utcában töltötte, és később olimpiai bajnoki címet szerző húgával, Paulával együtt sajátította el a sportág alapjait. Tehetsége már korán kiderült, majd a hazai sikerek után következett a nemzetközi. Marosi József az 1956-os melbourne-i olimpia egyik hőseként írta be magát a sporttörténelembe. Már azzal is, hogy két fegyvernemben képviselhette Magyarországot az ötkarikás játékokon, azzal pedig végképp, hogy mindkettőben érmet is szerzett. A párbajtőrcsapat tagjaként olimpiai ezüstöt, a tőrcsapattal pedig bronzérmet.

De akik ismerték őt, tudják: számára a sport soha nem csupán a győzelemről szólt. Hanem becsületről, fegyelemről, emberségről és hazaszeretetről.

Marosi József annak a legendás magyar sportolói nemzedéknek volt tagja, amely a történelem legnehezebb időszakaiban is megmutatta a világnak, mit jelent magyarnak lenni. Csendes eleganciával, méltósággal és alázattal viselte sikereit. Nem kereste a reflektorfényt, mégis példaképpé vált.

Nagytudású ember volt a páston és azon kívül is. A Magyar Olimpiai Bizottság vívóként búcsúzik tőle, de valójában az egész magyar sportcsalád gyászol ma. Egy bajnok távozott közülünk – és egy olyan ember, akinek jelenléte biztonságot, nyugalmat és tiszteletet sugárzott.

Az olimpiai eszme lényege nem csupán a teljesítmény, hanem az emberi nagyság. Marosi József mindkettőt megtestesítette. Életútja arra emlékeztet bennünket, hogy az igazi bajnokokat nemcsak az eredményeik emelik magasba, hanem az is, ahogyan élnek, ahogyan másokkal bánnak, és ahogyan megőrzik méltóságukat egy egész életen át.

Köszönjük mindazt, amit a magyar sportért, a vívásért és Magyarországért tett. Köszönjük az emlékeket, a példát, az emberséget. Földi pályája most véget ért, de a neve és öröksége velünk marad. Ott lesz minden magyar olimpikon szívében, minden fiatal vívó mozdulatában, és minden pillanatban, amikor a piros-fehér-zöld zászló magasba kúszik az olimpián. Emlékét tisztelettel és szeretettel megőrizzük.

Marosi Józsefet a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Vívó Szövetség és a Magyar Mérnöki Kamara Épületgépészeti Tagozata is saját halottjának tekinti.