Ezüstös Aranycsapat az Erzsébetligeti Színházban

A rendezvényre három legendás labdarúgó gyermeke kapott meghívást, de közülük Grosics Edina, az Aranycsapat kapusának, a Fekete Párducnak, Grosics Gyulának kisebbik leánya a november 12-i rendezvény napjára megbetegedett, így kénytelen volt lemondani a szereplést. A másik két vendéggel, a legendás tizenegyegy jobbfedezetének, a korábbi szövetségi kapitánynak, Bozsik Józsefnek a fiával, Bozsik Péterrel és a csapat egyetlen vidéki játékosával, a védelem oszlopos tagjának, Buzánszky Jenőnek a fiával, ifjabb Buzánszky Jenővel azonban találkozhatott a közönség.

A két vendég közül érthető módon Bozsik Péter örvendett nagyobb ismertségnek, hisz őt minden héten látni lehet a televízióban. A ZTE egykori bajnokcsapatának edzője, a korábbi szövetségi kapitány az elmúlt időszakban televíziós szakkomentárként dolgozik. Ifjabb Buzánszky Jenőt pedig leginkább óvodai berkekben ismerik, hisz édesapjától nemcsak a futball szeretetét, hanem az Ovi-Sport Közhasznú Alapítványt is megörökölte, melynek keretében a mai napig műfüves sportpályákat építenek óvodai udvarokra az egész Kárpát-medencében.

A két aranycsapatos fiúval pedig mi másról is lehetett szó, mint az Aranycsapatról. Azon belül pedig az éppen hetven éve lezajlott berni labdarúgó-világbajnokságról.

„Persze, hogy úgy utaztunk ki, hogy nyerni fogunk – mondta Bozsik Péter -, hisz előtte minden nagy tornát, olimpiát, Európa-kupát mi nyertünk, négy éve már veretlenek voltunk, az angolokat oda-vissza megvertük, taktikában és képzettségben is a világ előtt jártunk. A futball azonban nem mindig igazságos. A németek elleni döntőben is mi domináltunk, helyzetek sokaságát dolgoztuk ki, mégis kikaptunk tőlük.”

„Édesapám szokta mondani – tette hozzá ifjabb Buzánszky Jenő –, ha egy futballmeccset tíz perccel később kezdenének, biztos, hogy más eredmény születne. Kár, hogy a berni döntőt nem tíz perccel később kezdték.”

Természetesen november 12-én sem kaphattunk választ arra, miért nem lettünk világbajnokok (az idősebbik vendég, Bozsik Péter is csak 1961-ben született), de a fiúk révén megtudhattuk, hogyan őrizték ennek a meccsnek az emlékét az akkori főszereplők. Buzánszky Jenő például még a halálos ágyán is emlegette ezt a meccset. S, bár a berni döntő nem jó emlékeket ébresztett a sportrajongókban, azért a visszajelzésekből érzékelhető volt, mindenkinek jól esett a beszélgetés a világ valaha volt legjobb csapatáról.

(MOA/Riersch Tamás)