Nagy Anikó Sajószentpéteren született 1970. április 1-jén. A sportág alapjaival a Borsodi Bányászban ismerkedett meg. Kézilabdázóként innen, a Miskolc-környéki településről került az ország nyugati városába, a Győri ETO-ba, ahol a női kézilabda-válogatottal - annak fénykorában - sikert-sikerre halmozott.

1994 és 2000 között volt aktív tagja a válogatottnak, a statisztikák szerint 98 mérkőzésen 208 gólt lőtt. Ezidő alatt két olimpián is részt vett. Atlantában, 1996-ban bronzérmet, négy évvel később Sydney-ben ezüstérmet nyertek.

Az 1995-ös, osztrák-magyar közös rendezésű világbajnokságon tagja volt az ezüstérmes csapatnak, a '98-as hollandiai kontinensviadalon bronzéremig meneteltek.

A Sydney-ben ezüstérmes magyar kézilabda-válogatott: Farkas Andrea, Zsemberiné Simics Judit, Pádár Ildikó, Deli Rita, Pálinger Katalin, Pigniczki Krisztina, Lőwy Dóra, Kulcsár Anita, Mocsai Lajos szövetségi kapitány (fent, b-j), Kökény Beatrix, Farkas Ágnes, Nagy Anikó, Radulovics Bojana, Siti Beáta, Kántor Anikó, Balogh Beatrix (lent, b-j) az eredményhirdetés után.

A 2000-es olimpián súlyos térdszalag-sérülést szenvedett, majd visszavonult a válogatottságtól. A kétezres évek elején Győrből Frederikshavn-ba igazolt, a 2001-2002-es szezonban játszott a dán együttesben, majd befejezte játékospályafutását.

Az egykori kiváló játékos sportágától visszavonulva, Győrben él.

Isten éltesse Nagy Anikót!

(MOB, fotó: MTI/Földi Imre)