A termet megtöltötték az egykori sporttársak és más egyesületi szakosztályok képviselői. Eljött az eseményre az olimpiai bajnok Szentmihályi Antal, Dunai Antal, Nagy László, Noskó Ernő, az ezüstérmes Juhász Péter, Kovács József, a bronzérmes Göröcs János. Az Újpest 1969 és 1979 között 9 bajnoki címet szerzett csapatából többek között Zámbó Sándor, Tóth II. András, Borbély László és a súlyos beteg Töröcsik András. De ott volt a gratulálók között az olimpiai bajnok tornász Berki Krisztián, az öttusázó világbajnok Tibolya Péter (a képen), a 225-szörös válogatott jégkorongozó Ancsin János.

Az Újpesti Torna Egylet és az UTE Baráti Kör közös rendezvényén vastaps fogadta a terembe belépő egykori kiváló játékost, akit Őze István, az UTE klubigazgatója nemcsak korszaka egyik meghatározó futballistájának, hanem egyszerűen óriási zseninek nevezett. Késöbb egy UTE címeres arany opecsétgyűrűt adott át a klub örökös tagjának.

Levetítettek néhányat az Újpesti Dózsa legendás támadójának góljai közül, majd Zsigmond Barna Pál, a kerület alpolgármestere olvasta fel Orbán Viktor miniszterelnök levelét. Ebben a kormányfő hangsúlyozta: „Fazekas László nemcsak tehetségével, hanem kitartásával és profizmusával is kiemelkedett a magyar labdarúgásból, s nemcsak játékosként, hanem később edzőként is nemzetközi elismerést szerzett."

Pintér Sándor belügyminiszter jókívánságait Csampa Zsolt államtitkár, a Magyar Vívó Szövetség elnöke tolmácsolta.


A Magyar Olimpiai Bizottság nevében dr. Bodnár András, olimpiai bajnok vízilabdázó, a Mező Ferenc Sportbizottság elnöke köszöntötte Mexikó ötkarikás aranyérmesét, akinek egy riói éremkollekciót és egy vadonatúj, nemzeti színű mezt nyújtott át.

A játékostársak és az UTE képviseletében Dunai Antaltól az egyik újpesti bajnokcsapatot ábrázoló képet, Böőr Zoltántól, az Újpest FC technikai vezetőjétől pedig egy 70-es számú mezt kapott a lila-fehér klubban 21 évet eltöltött egykori játékos, akit a Magyar Labdarúgó Szövetség részéről a nagy rivális Ferencváros kulcsembere, Nyilasi Tibor köszöntött fel.


„Nem számítottam ilyen fogadtatásra" - fogalmazott a családjával 1980 óta Belgiumban élő Fazekas, aki elmondása szerint ezúttal kétszeresen is hazatért, egyrészt Magyarországra, másrészt Újpestre. Az ünnepelt egy pódiumbeszélgetésben bevallotta, sohasem az elismerésért, hanem a játék szeretetéért futballozott. Hozzátette: a kilenc bajnokságot nyert csapat erősségét egyrészt a Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai II., Zámbó (balról a képen négyen) csatársor jelentette, valamint az, hogy olyan játékosok szerepeltek benne, akik nyerő típusúak voltak, és nem szerettek veszíteni.

„Jóformán edző sem kellett nekünk, annyira ismertük egymás gondolatait, és tudtuk, hogy a társunk mit fog csinálni" - jelentette ki Fazekas, aki szerint a kishitű neveltetés okozhatta azt, hogy annak idején a Bajnokcsapatok Európa Kupájában nem tudták megőrizni előnyüket a nagyhírű Juventusszal és a Benficával szemben.

Később a MOB-nak adott videó interjújában elmondta, fantasztikus élmény volt számára a dobogó legmagasabb fokára állnia az olimpián, hiszen ez egy sportolónak négy évente csak egyszer sikerülhet. Ő ezt a csodás érzést fiatalon, 20 évesen élhette át.

Az ünnepség végén egy Megyeri úti stadiont formázó tortát kapott a születésnapos, akiről közös fényképet készítettek az egykori csapattársak és az újpesti legendák társaságában.


Fazekas László (Budapest, 1947. október 15. –) olimpiai aranyérmes, válogatott labdarúgó, jobbszélső, edző.

Az 1960-as, 70-es évek, sorozatban hétszer bajnoki címet nyert Újpesti Dózsa csatársorának meghatározó tagja, a második legjobb európai góllövőnek járó Ezüstcipő nyertese 1979–1980-ban. 92 alkalommal szerepelt a válogatottban, 1968-ban Mexikóvárosban olimpiai aranyérmet nyert a válogatott csapat tagjaként. Ma Merksem Schotenben, Antwerpen egyik külvárosában lakik. Három felnőtt lánya Lili, Éva és Karolin szintén Belgiumban él. Sporttal kapcsolatos reklámokkal foglalkozott.

Pályafutása

Az Újpesti Dózsa ifjúsági csapatában kezdte pályafutását. A sajátnevelésű játékos 18 évesen került az első csapathoz, és másfél évtized alatt 408 bajnoki mérkőzésen, 210 góllal járult hozzá a sikerekhez. A csapattal 9 bajnoki címet nyert, megszakítás nélkül 7 alkalommal. Háromszor lett gólkirály utolsó újpesti idényeiben két évente (1976, 1978, 1980). A legutolsó alkalommal elnyerte az európai ezüstcipőt is.

Fazekas László Bálint László után, a második olyan magyar játékos volt (a II. világháború utáni időszakban), aki engedéllyel mehetett külföldre játszani. Az akkori párt- illetve labdarúgó-vezetés az érdemeire való tekintettel 1980-ban adta meg neki is a lehetőségét, ekkor már 33 éves volt. Négy éven át a belga Royal Antwerpen csatára volt. Itt, mint minden idők három legjobb antwerpeni játékosa közt tartják számon. Az aktív labdarúgást a St. Truiden csapatában fejezte be 1985-ben. A belga élvonalban összesen 105 mérkőzésen 34 gólt szerzett.

A válogatottban

1968 és 1983 között 92 alkalommal szerepelt a válogatottban és 24 gólt szerzett. A válogatottságot tekintve Király Gábor és Bozsik József mögött a harmadik, míg a rúgott gólokat tekintve a 16. az örökranglistán. 1968-ban Mexikóvárosban olimpia aranyérmet szerzett a csapattal. Kétszeres szerepelt világbajnokságon: 1978-ban Argentínában, 1982-ben Spanyolországban. Ez utóbbi volt válogatott pályafutásának vége. A Salvador elleni 10-1-es győzelemből 2 góllal vette ki a részét. A csoportból való továbbjutást eldöntő mérkőzésen Belgium ellen, 1-0-s magyar vezetésnél a belga kapus, Jean-Marie Pfaff legázolta a kiugró Fazekast. A kapus büntetlenül megúszta tettét és később egyenlítettek, így ők jutottak tovább. 1983. március 27-én a Luxemburg ellen Eb-selejtezőn (6-2) búcsúzott hivatalosan a válogatottól.

Edzőként

Csak külföldön, Belgiumban dolgozott edzőként a pályafutása során, bár neve többször felmerült az Újpest, és a válogatott élén, de komoly ajánlattal sohasem keresték meg őt. 1994 és 1995 a válogatott pályaedzője volt Mészöly Kálmán mellett, akivel először együtt játszott a válogatottban, majd, Mészöly első szövetségi korszaka idején még tagja volt a válogatottnak.

Labdarúgósikerei:

Magyar bajnok: 1969, 1970-tavasz, 1970–1971, 1971–1972, 1972–1973, 1973–1974, 1974–1975, 1977–1978, 1978–1979

Magyar kupa (MNK) győztes: 1969, 1970, 1975

Magyar gólkirály
1975–1976: 19 gól
1977–1978: 24 gól
1979–1980: 36 gól

Európai gólkirály (Aranycípő)
Ezüstcipő: 1979–1980

Az év labdarúgója: 1970

Az Újpesti Dózsa örökös bajnoka: 1985

Válogatottban

Olimpiai bajnok: 1968, Mexikóváros

(MOB, MTI, fotók: Róth Tamás)