Az ezredforduló időszakának világklasszis játékosa stabil, meghatározó tagja volt a magyar női kézilabda mindmáig legszebb eredményét elért válogatottjának.

Kispesten gyerekeskedett, kezdetben az atlétikával is kacérkodott, de a kézilabdánál kötött ki. Az ő generációja hozta vissza mély álmából a női kézilabda sportunkat a világ élvonalába. Gál László az egyesület alelnöke, majd a közönség kérdései nyomán egy határozott karakterű, vidám természetű, mindig a maximumra törekvő sportolónő alakja bontakozott ki előttünk. A legjobb szeretett volna lenni sportágában, ezért dolgozott, a szintén kiváló vetélytársak a még jobb teljesítményre ösztönözték. A filmkockák segítségével felidéztük a Sydneyben drámai körülmények között elveszített olimpiai döntőt is, mely bár Ágnes legnagyobb sikere, de csupán karnyújtásnyira voltak minden sportoló álmától, az olimpiai bajnoki címtől.

Három edzőlegendával is dolgozott pályafutása során, így Laurencz Lászlóval, Németh Andrással és Mocsai Lajossal, akik szakmai felkészültségéről és emberi kvalitásaikról szintén véleményt formált.

Németországban, Horvátországban és Dániában is kipróbálta magát, mindenütt megállta a helyét, Dániában edzőként is maradhatott volna, de ő inkább hazatért. Azóta párjával (aki Szombathelyre is elkísérte) családi vállalkozást vezetnek, sőt Ágnes a képzőművészetbe is belekóstolt, faalkotásaiból kiállítása is nyílt már.

A Kőszegen letelepedni szándékozó egykori átlövő csillag remélhetőleg a jövőben a Vas megyei kézilabdában is szerepet vállal, hasznosítva óriási tapasztalatát.

A jelenlévők nagy tapssal búcsúztak el Ágnestől, akitől az est folyamán több kulisszatitkot is megtudhattak.

(Forrás: Halmay Zoltán OHE, Fotók: Szakály Ferenc)