Az 1940-ben, Budapesten született Komora Imre az időszak egyik vidéki futballfellegvárának számító Szombathelyen lett első osztályú játékos, hogy aztán 1961-ben Budapestre, a Honvédba igazoljon és nem sokkal később a magyar válogatott szerelését is magára ölthesse.

1964-ben aztán - az akkori mérce szerint - felemás éve volt a honi futballnak, Komorával a fedélzeten. Az Alberttel, Mészöllyel és Tichyvel felálló nemzeti csapat előbb júniusban a csalódást keltő harmadik helyen zárt a spanyolországi kontiensviadalon, majd októberben, némileg kiköszörülvén a csorbát, Bene Ferenc vezérletével aranyérmet szerzett a tokiói ötkarikás játékokon. Hullámvasút volt ez a javából. Komora Imre pedig első kézből tapasztalhatta meg, hogy a magyar futballközeg egyszer a keblére ölel, máskor viszont kegyetlenül a földbe tipor. A kispestiek nagy munkabírású balösszekötője játszott a spanyolok elleni, hosszabbítás után elveszített Eb-elődöntőben és alapembere volt a Japánban csúcsra érő együttesnek is. A középpályás két gólt szerzett az Egyiptom elleni olimpiai elődöntőben.

Visszaemlékezése szerint az éremátadási ceremónián a Himnusz taktusait hallgató, kőkemény fickókból álló olimpiai labdarúgó-válogatott egy emberként zokogott. Ez volt Magyarország 85. és a tokiói játékok 10. magyar aranya, ugyanakkor a magyar foci 2. olimpiai elsősége.

A magyar élvonalban 72 találatot jegyző középpályás aztán 1972-ben akasztotta szögre a stoplist. Az olimpia után hivatalos mérkőzésen még egyszer viselhette a címeres mezt, klubjával, a Honvéddal kétszer bajnoki ezüstéremig, egyszer pedig kupagyőzelemig jutott.

Később - egy rövid görögországi kitérőtől eltekintve - edzőként is a kispesti klub kötelékében maradt. 1984 és 1986 között a fővárosi csapattal háromszor is magyar bajnoki címet ünnepelhetett. Trénerként azt tartotta sikerei zálogának, hogy a játékosaiért mindent megtett, ha azok megfeleltek rettentő magas elvárásainak.

Magyarországon ő volt az első, aki játékosok menedzselésével is foglalkozott, így egyengette például akkori veje, Détári Lajos pályafutását is.

Komora Imre 1999-ben köszönt el a labdarúgás világától, a futball azonban mind a mai napig fontos része az életének, ha teheti nézi a meccseket, a válogatott pedig továbbra is a szíve csücske. 2014-ben részt vett a tokiói olimpia 50 éves évfordulójára rendezett jubileumi emléktúrán. Ha teheti, részt vesz a MOB karácsonyi összejövetelein is.

Jó egészséget kívánunk!

(MOB-összeállítás; képek: MTI)