A kardvívók igen korán keltek, a St. Kilda vívócsarnok már a reggeli órákban hangos volt. A magyar csapat könnyedén vette a franciák elleni találkozót. Keresztes és Kovács 4-4, Gerevich és Magay 2-2 győzelmével 12:4-re verte ellenfelét. A másik ágon ennél szorosabb csatában alakult a végeredmény, a lengyelek 8:7-re diadalmaskodtak a szovjetek felett.

A második forduló előtt már egy gombostűt sem lehetet elejteni a magyar-szovjet találkozó előtt a vívócsarnokban. Hatalmas hangorkán kísérte a találkozó minden egyes bevitt magyar találatát. Olyan hangorkán volt, hogy a két bíró egymás szavát sem értette. A helyi műsorközlő meg is kérte a szurkolókat, hogy egy kissé tárgyilagosabban és a zajt kissé csökkentve biztassa a magyarokat. Keresztes és Kárpáti 3-3, Gerevich 2 és Kovács 1 győzelmével már 9:4-re vezetett a magyar gárda, amikor a további találkozókat a fiúk feladták, s így alakult ki a 9:7-es magyar győzelem. Mivel a lengyelek a franciákat is legyőzték jöhetett az aranyérmet eldöntő magyar-lengyel összecsapás.

„Megvertük az oroszokat, Keresztes Attila nagyon jól vívott. Előre eldöntöttük, hogy nem fogjuk provokálni a szovjeteket. A vívók között az volt a vélekedés, hogy mivel jól ismerjük ellenfelünket, hisz oda jártunk hozzájuk tanítani őket, nem vagyunk hajlandóak bojkottálni őket. Tudtuk, hogy átlagfiúk, akik talán azt sem tudják, hogy mi történik Magyarországon. Így sportszerűen kezet fogtunk velük, megvertük őket, és kész. A magyar kardhegemónia alapján ezt várták tőlünk. Minden rendesen ment, az öregek jól vívtak, mi jól vívtunk, és nyertünk” – emlékezett vissza a találkozóra Hámori Jenő.

A magyar csapat ellenállhatatlanul kezdte a finálét. Hamarosan 6:0 volt az eredményjelző táblán a javunkra. Különösen Gerevich volt ellenében. Ekkor Zablocki legyőzte Kovácsot, Keresztes pedig hozta az asszóját. Már 7:1 volt a magyarok javára. A folytatásban egy magyar és három lengyel győzelem született, így alakult ki a 8:4-es állás. A találkozót eldöntő asszót Kovács és Kuszewski vívta. A magyar vívó vitte be a győztes találatot, s ezzel zsinórban hatodik alkalommal állhatott fel az olimpiák történetében a magyar válogatott a dobogó legmagasabb fokára. 1928 óta nem múlt el olimpia magyar kardcsapat sikere nélkül. Ne feledjük a siker kovácsát sem megemlíteni: a magyar csapat edzője Jekelfalussy-Piller György volt, aki maga is 1932-ben sikerre vitte a magyar kardvívást, megnyerte az egyéni versenyt és a győztes csapatnak is tagja volt.

A magyar vívócsapatról szóló jelentések a legnagyobb elismerés hangján szóltak versenyzőinkről. Technikájukat, robbanékonyságukat dicsérte valamennyi szakértő, artistákhoz, balettművészekhez hasonlították őket. Különösen azt emelték ki a médiumok, hogy a magyarok taktikája minden mérkőzésen az volt, a legjobb védekezés a támadás. Ezt pedig olyan ördögi gyorsasággal hajtották végre, hogy ellenfeleiknek lélegzetvételnyi idejük sem maradt, nem hogy ellenlépésen törhették volna a fejüket.

Birkózóink ezen a napon is kitettek magukért. Délelőtt Baranya, Hódos és Polyák ezúttal is pontozásos győzelmet aratott. A délutáni folytatásban öt súlycsoportban négyen léptek szőnyegre és hárman, Tóth, Szilvásy és Gurics szintén pontozásos győzelemmel hagyták el a szőnyeget; egyedül Kovácsnak gyűlt meg a baja a szovjet Nyikolajev elleni találkozón.

Sportlövészetben meglepetésre a két magyar versenyző, az Európa-bajnok Kovács Miklós és Kocsis Miklós az igen előkelő 4. és 5. helyet szerezte meg a futószarvas számban. A kisöbű sportpuska összetett küzdelmei során Krebs Sándor végeredményben a 10. helyen végzett.

Az uszodában a 100m hátúszás selejtezőiből Magyar László továbbjutott a legjobb 16 közé a középdöntőbe. A 4x100m gyorsváltónk Littomeritzky Mária, Szőke Katalin, Temes Judit, Gyenge Valéria összeállításban biztosan jutott be a fináléba.

Férfi tornászaink is megkezdték versenyzésüket. Takács Attila az előírt gyakorlatokat bemutatva a 8. helyen állt, Héder János is elfogadhatóan teljesített, bár utóbbi teljesítményét nagyban befolyásolta az otthoniakért váló aggódás.

A női tornászok a másnapi versenyekre készültek. A pihenőnap varrással, szárítással, vasalással, továbbá az otthoniak felé küldött táviratfeladással és az otthoni hírek megérkezésének aggódó várásával telt el - derült ki Keleti Ágnes naplójából.

A magyar küldöttség érmeinek a száma a nap végén: 3 arany- 7 ezüst- és 5 bronzéremre módosult.

A megnyitó beszámolóját itt olvashatják.
Az első nap beszámolóját itt olvashatják.
A második nap beszámolóját itt olvashatják.
A harmadik nap beszámolóját itt olvashatják.
A negyedik nap beszámolóját itt olvashatják.
Az ötödik nap beszámolóját itt olvashatják.
A hatodik nap beszámolóját itt olvashatják.
A hetedik nap beszámolóját itt olvashatják.
A nyolcadik nap beszámolóját itt olvashatják.
A kilencedik nap beszámolóját itt olvashatják.
A tízedik nap beszámolóját itt olvashatják.
A tízenegyedik nap beszámolóját itt olvashatják.

(MOB, fotó: MTI archivum)