A gerelyhajító Krasznai Krämer Sándor a délelőtti selejtezőt sikerrel vette, de gondjai voltak a felszerelésével. Kérte a csapatvezetést, hogy a saját zsebpénze terhére vegyenek neki egy új szögescipőt, mert a mostaniban csúszkál a lába. Egy sportüzletben ki is nézte 20 ausztrál dollárért a cipőt, de a vezetés válasza elszomorító volt: „Nincs már lehetőségünk a cipőd után szaladgálni". Megjegyezzük, az olimpián négy dobóatléta indult, de egyiküknek sem volt edzője az olimpián. Bizonyára, ha lett volna, az megoldotta volna a problémát.

Este a gerelyhajítók fináléjában Krasznai teljesítményén meg is látszott a zavaró jelenség, s csak a 13. lett 66.33 m-t teljesítve. A magyar gerelyhajító az olimpia előtt a magyar-finn viadalon (a képen) 77.14-et dobott, és edzéseken is 22 alkalommal repült a kezéből 72 m fölé a gerely. A legjobb eredményével a negyedik helyen végezhetett volna.

Az 5000m-es síkfutás elődöntőiből Tábori Sándor futamharmadikként, Szabó Miklós negyedikként jutott be a fináléba. A 200m középdöntőjében Goldoványi Béla a futamában az ötödik helyen végzett és így kiesett.

Tőrvívóink közül egyedül Gyuricza József jutott tovább a középdöntőbe. A 32 vívót 4 nyolcas csoportba sorolták. Gyuricza csoportelsőként jutott tovább, de Somodi és Fülöp számára a selejtező volt a végállomás.

Egyébként a faluban a magyar csapat tagjainak hangulata igen ideges volt. Többeket foglalkoztatott az olimpia utáni döntés. Haza utazik – kinn marad ? Sok sportolónk arcára rá volt írva a problémán való elmélkedés.

Az is gondot jelentett, hogy otthonról semmi bíztatás, együttérzés nem jött. Kovács József ezüstérméhez is csak a londoni kereskedelmi kirendeltség gratulált. Több sportolónk megjárta az 1952-es olimpiát. Ott akkor mindannyian tapasztalhatták az otthoniak szerető lelkesítését.

A megnyitó beszámolóját itt olvashatják.
Az első nap beszámolóját itt olvashatják.
A második nap beszámolóját itt olvashatják.
A harmadik nap beszámolóját itt olvashatják.

(MOB, fotó: MTI archivum)