A melbourne-i kiállítási csarnokban birkózásban délelőtt hárman léptek szőnyegre. Az olimpiai bajnok Hódos Imre finn, a világbajnok Polyák Imre olasz, Baranya István pedig jugoszláv riválisát győzte le pontozással. Ausztrál idő szerint az esti órákban további négy magyar birkózó mutatkozott be az olimpián. Az eredmény ötven százalékos sikert hozott. A szabadfogásban negyedik Tóth Gyula a kötöttfogásúak között kitűnően mutatkozott be a könnyűsúlyú összecsapáson és a 12. percben tus-győzelmet aratott román ellenfele felett. Győzött a középsúlyú Gurics György is. Váltósúlyban az olimpiai bajnok Szilvásy Miklóst és a félnehézsúlyú Kovács Gyulát egy-egy török verte pontozással.

Az uszodában Pajor Éva 100m hátúszásban csak a 9. időt úszta, s így éppen lemaradt a fináléról. „Amikor az életem versenyét készültem leúszni, az a lökött edzőm odaadott nekem egy levelet anyutól. Amint a rajtkőhöz közeledtem, akkor olvastam: 'ne izgasd magad, csak az ablakok törtek be, és mindenki rendben van'. Erre persze csak a testem jutott el a vízig, az eszem máshol járt. Így lemaradtam a fináléról, pedig ott a legjobb időmmel dobogón végeztem volna” – emlékezett vissza a magyar úszónő, aki később nem is tért haza Magyarországra.

A 100m női pillangó időfutamában Littomericzky Mária biztosította részvétlét a fináléban. A 200m férfi mellen Szívós István csak "fürdőzött" egyet, s kiesett. Igen, jól olvassák Szívós István vízilabdázó. Akkoriban az volt a szabály, aki részt vett az úszóversenyeken, az szerepelhetett a vízilabdatorna találkozóin is. Így került be a későbbi olimpiai bajnok magyar csapatba az igen szimpatikus sportember.

Vízilabdában a magyar válogatott folytatta menetelését a fináléba. A magyar gárda 4-0-ra verte az olaszokat és a jugoszlávokkal együtt két-két győzelemmel állt a hat csapatos döntő élén veretlenül. A magyar gólokat Zádor (2), Markovits és Kárpáti szerezték.

A kardcsapatok küzdelmében a selejtezők során a magyar és amerikai gárda erőnyerő volt az első fordulóban. A második körben viszont fölényes 9:1-es győzelem következett az amerikaiak felett. Mivel a csoportban a lengyelek is legyőzték a tengerentúli gárdát, így a magyar és lengyel válogatott masírozott be a fináléba. A másik ágról a szovjetek és a franciák várhatták a keddi finálét.

A vívótalálkozóknak otthont adó Saint Kildi városházán szinte minden második ember magyar volt. Így bárhová fordult az ember, magyar szavakat hallott. "Szia, hogy vagy?, meg "Hajrá, mindent bele!". Még az ausztrál válogatott tagjainak névsorát olvasva is csupa magyar nevet találhattunk: Mártonffy, Fadgyas, Kovács, Szőke, Szántó Imre. Igaz a házigazdák ötöse nem volt olyan sikeres mint a magyar válogatott.

A nyugat-melbourne-i stadionban több mint 5000 néző volt kíváncsi egész nap a női tornaverseny kötelező gyakorlataira.

Délelőtt talajon és felemás korláton remekeltek a magyarok, s a két szer után vezették a csapatversenyt és az összetett egyéni küzdelmeket is. Az élen Keleti Ágnes (a képen) állt az összetettben, mégis így berzenkedett: „Talajon eltoltam a mérleget és az átfordulás, illetve a kézállást. Felemáskorláton nem álltam meg.”

A hölgyek délután gerendán és lóugrásban folytatták a kötelező gyakorlatok bemutatását. Gerendán is minden kiválóan ment, az összetettben tovább növelte az előnyét a magyar válogatott. Lóugrásban azonban hat ország is megelőzte a magyar együttest, s így összetettben egy helyet hátrébb szorult a Keleti Ágnes, Tass Olga, Köteles Erzsébet, Bodó Andrea, Kertész Aliz, Korondi Margit alkotta gárda a szovjetek mögé. Egyéniben a román Leustean, a szovjet Muratova és Latinyina mögött a negyedik helyen állt Keleti Ágnes. Tass Olga közvetlenül mögötte, Bodó Andrea a 12. helyen követte az élen állókat.

A kajak-kenu válogatott tagjainak nehezen telnek a napjai. „Nehezen fog a hátralévő idő eltelni. Kaptunk magyaroktól ingeket, zoknikat. Délután próbáltam aludni, este elmentünk az olaszok elleni vízilabdameccsre szurkolni. Kaptam egy érthetetlen táviratot: Varga Laci üzeni, rendszeresen látogatja a családomat, jól vannak. Hát ebből nehéz világosan érteni. Nagyon nehéz óráim vannak, mert senki sem tud pontos helyzetképet adni a Magyarországon történtekről. Ideges vagyok. Óriási a távolság. Mindenki hadjáratot indított, hogy maradjunk itt. Minden támogatást megadnak. Állampolgárság, anyagi juttatás, lakás. Szigeti Zoltán már nem is lakik a village-ben. Nem irigylem. Nem tudok itt maradni. Eszembe sem jut. Rettenetes honvágyam van” – olvasható a kajakos Vagyóczki Imre naplójában.

A megnyitó beszámolóját itt olvashatják.
Az első nap beszámolóját itt olvashatják.
A második nap beszámolóját itt olvashatják.
A harmadik nap beszámolóját itt olvashatják.
A negyedik nap beszámolóját itt olvashatják.
Az ötödik nap beszámolóját itt olvashatják.
A hatodik nap beszámolóját itt olvashatják.
A hetedik nap beszámolóját itt olvashatják.
A nyolcadik nap beszámolóját itt olvashatják.
A kilencedik nap beszámolóját itt olvashatják.
A tízedik nap beszámolóját itt olvashatják.

(MOB, fotó: MTI archivum)