Sokat foglalkoztak az utóbbi időben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) pénzügyeivel, ezen vélemények közül néhányról a nemzetközi szervezet, valamint küldetésének szinte teljes félreértelmezése tükröződik vissza.

A NOB értékközpontú, nonprofit szervezet, amely elkötelezett a sporton keresztüli jobb világ építésében. Teszi ezt a szervezet az olimpiai játékokon, az egyetlen, a világot békés versengés alatt egyesítő eseményen keresztül. A NOB a sportolók és a sport globális, hosszú távú támogatására használja fel bevételét – a legkisebbtől a legnagyobbig – mindenki hasznára, aki sportol: gyerekek, fiatalkorú sportolók, amatőr sportolók, elit és professzionális sportolók, valamint paralimpiai sportolók számára. Így vagy úgy, de mindenki jól jár.

A lehető legtágabb értelemben vett szolidaritás

Az olimpiai mozgalom egésze a lehető legtágabb értelemben vett szolidaritás modelljére épül, valamint a bevételmegosztáson alapul. A NOB a legutóbbi olimpiai ciklus bevételének 90%-át, azaz 5 milliárd amerikai dollárt, vagyis körülbelül 1,6 trillió forintot oszt szét. Ez napi bontásban 3,4 millió amerikai dollárnak, vagyis picivel több mint 1 milliárd forintnak felel meg. Ezen befektetéseket az olimpiai játékok rendezői támogatására (2,5 milliárd dollár vagy majd 8 trillió forint), valamint a sportolók és a sport fejlődésére, fejlesztésére költik világszerte, minden szintet lefedve. Eme modellen keresztül a NOB 40 olimpiai sportágat, azok nemzetközi szövetségeit, egyéb sportszervezeteket, valamint 206 nemzeti olimpiai bizottságot (amelyeken keresztül csapattámogatás és egyéni sportolói ösztöndíjak által segít a szervezet) támogat közvetlen módon.

Végtére az olimpiai bajnokoknak is el kell kezdeni valahol. Különösen fontos a kezdet olyan országokban, ahol a sportba való befektetés a háttérbe szorul. Egyes helyeken a nemzeti olimpiai bizottságok és a nemzeti sportszövetségek szinte kizárólag a NOB támogatására vannak utalva, amely nélkül igen nehézzé válna a sport fejlesztése, valamint a sportolók támogatása és nemzetközi megmérettetésekre delegálása.

A profitorientált modellen alapuló olimpiai játékok merőben más lenne

Az ezen értékeken alapuló, nonprofit szolidaritási modell össze sem hasonlítható a professzionális ligák profitorientált üzleti modelljével, hiszen azok bevételtermelése és -újraelosztása a nyereség maximalizálását szolgálják egy adott ország adott sportágában. Itt nem az efféle modellek kritizálásáról van szó, azonban el kell ismernünk, egészen eltér a két megközelítés.

Mi lenne, ha a NOB profitorientált módon szervezné az olimpiai játékokat? Csak a legjövedelmezőbb sportágak szerepelnének, és egészen biztosan nem 206 ország sportolója venne részt rajta. Az olimpiai játékok, ahogy ismerjük, megszűnne létezni. Azonban pont a sportok sokszínűsége, valamint a világ minden tájáról érkező sportolók által tűnik ki az olimpiai játékok a többi sportesemény közül, ez a siker záloga. Az olimpiai játékok az egyetlen esemény a világon, amely békés versengés során egyesíti az egész világot.

A sportolók egy csapat része, a csapatok pedig a játékok kereskedelmi sikerében vesznek részt

Arra is érdemes kitérni, hogy az olimpiai játékokon versenyző sportolók egy csapat részei: a nemzeti olimpiai bizottságuké. A ki mint vet, úgy arat elve alapján ezek a csapatok vesznek részt az olimpia kereskedelmi sikerében, így a nemzeti olimpiai bizottságok és a nemzetközi szövetségek támogatásával a NOB a sportolókat segíti.

Ezen, az olimpiai mozgalom DNS-ét átszövő modell egyöntetű támogatásban részesült a tavaly Lausanne-ban, áprilisban tartott nemzetközi sportolói fórumon. A sportolók egyik legfőbb javaslata a szolidaritás elvén nyugvó támogatási modell további megerősítése volt.

A sportolói fórumon felvetődött az a 2019 decemberi Olimpiai Csúcson is támogatott javaslat, miszerint a nemzetközi szövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok tegyék átláthatóvá, milyen közvetett és közvetlen módon támogatják sportolóikat, legyen szó doppingellenes erőfeszítésről, orvosi segítségről, zaklatás- és visszaélésmegelőzésről, valamint karrierprogramokról és coachingról.

A kollektív alkudozás egymás ellen uszítaná a sportolókat és a sportágakat

A NOB a jelenlegi rendszeren, a legjobb tudása szerint szeretné támogatni a sportolókat, az ötkarikás szervezet számára az atléták állnak a középpontban, akik azonban nem állnak a NOB alkalmazásában, ebből fakadóan pedig nem lehet rájuk a professzionális ligákban vett alkalmazottakként tekinteni. Éppen ezért nagyon zavarók az újbóli felhívások a sportolók közvetlen fizetésére, hiszen az csak további egyenlőtlenséghez vezetne, kevesebb ember számára lenne kedvező.

A nonprofit modell alapján a NOB nem díjazza közvetlen módon a sportolókat. Ha így tenne a NOB, közös alkudozásba kellene bocsátkoznia a sportolókkal, akiknek a NOB-nak kellene ellenszolgáltatást nyújtani az olimpián való részvételükért. Ehhez ki kellene számolni minden egyes sportoló, csapat és sportág kereskedelmi érétkajánlatát, ami nem lenne egyszerű feladat. Nem csak arról lenne szó, hogy a NOB eloszt X millió dollárt 11 000 sportolóra levetítve a nyári és 3 000 sportolóra a téli olimpia vonatkozásában. Vegyük csak alapul a professzionális ligákat és klubokat: minden sportoló és csapat értéke más, nem egyezik a fizetésük.

Hirtelen összetűzésbe kerülnének a már kvalifikált sportolók azokkal, akik nem kvalifikáltak, az egyik sportág versenyzője szembekerülne a másikéval, a jelenlegi sportolók a múlt és a jövő sportolóival kerülnének összetűzésbe. Ha valaki többet kap, másnak kevesebb maradna.

Ez pedig összeegyeztethetetlen a NOB küldetésével, nem tükrözi az olimpiai értékeket, a szolidaritáson alapuló modell végét jelentené, a sportolók többsége nem járna jól.

Továbbá, az alapok szétosztásának köszönhetően a globális sportfejlesztési kezdeményezések járnának rosszul, mint a NOB menekültekből álló olimpiai csapata. A nemzetközi ötkarikás szervezet nem tudná a jelenlegi szinten támogatni az olimpiai játékokat, ahol a nemzetközi média előtt is megvillanthatják tudásukat az olimpikonok. Feltehetőleg nem ugyanazokat az alapvető szolgáltatásokat élveznék a sportolók az olimpián, mint az ingyenes közlekedés, étel, szállás és orvosi létesítmények, csak hogy néhányat említsek.

Sok sportolónak mélyen a zsebébe kellene nyúlnia, hogy kijussanak a bajnokságokra és fedezzék a költségeket az olimpiai játékokon kívüli egyéb nemzetközi eseményeken.

Leginkább a fejlődő országok sportolói szenvednék meg a változásokat, azonban fejlett országok sportolóit is érintené eme problémakör.

Ezzel szemben az olimpiai jövedelemmegosztás modellje biztosítja, hogy minden olimpiai sport, olimpiai csapat profitál, országtól függetlenül. Ezért adtuk a szolidaritás modell nevet neki, amely mellett továbbra is ki fogunk állni.

A szolidaritás modellje fontosabb, mint eddig bármikor ezekben a példa nélküli időkben

Most, hogy példa nélküli krízissel találjuk szembe magunkat, a NOB modellje és szerepe még fontosabb, mint eddig valaha. A nemzetközi szövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok a NOB-hoz fordulnak támogatásért. A tartalékok felhalmozását és a NOB pénzügyi biztonságát, valamint függetlenségét célzó, az utóbbi évtizedekben felállított kockázatkezelési keret nélkül a NOB nem lenne képes az olimpiai mozgalom érdekelt felei túlélésében segíteni, illetve rajtuk keresztül nem tudna folyamatos támogatást nyújtani a sportolóknak.

A NOB nem fogja a sportóknak nyújtott támogatását a számító költség-haszon szemüvegén keresztül tekinteni, egymás ellen feltüzelve ezzel a sportolókat. A NOB szolidaritást vállal minden sportolóval és sportággal.

Az eredeti írás itt olvasható.

(olympic.org, fotó: NOB/Greg Martin)