Sorozatunkban a Magyar Olimpiai Bizottság november végén megjelent kiadványában, a Sport 2014-ben olvasható érdekesebb anyagokat közöljük – Novák Dezső olimpiai bajnok labdarúgóról Sinkovics Gábor, a Nemzeti Sport főmunkatársa emlékezett meg.
Csak mesélt.
Előbb persze határozott hangon rám szólt, valahogy így: „Egyél fiam, egész nap itt vagy velünk, még csak az kell, hogy éhen maradj. Úgy meg hogyan tudsz szép, lelkesítő cikkeket írni a csapatról…?”
Én meg ettem, a Petneházy Klub kitett magáért, volt ott minden, mi szem-szájnak ingere, a játékosok is jóízűen falatoztak, aztán szép sorban elvonultak csendes pihenőre, a két edzés közötti sziesztára. De Novák Dezső, a csapat edzője ottmaradt és mesélt. Mondataiból újra megelevenedett a hatvanas évek, a magyar futball második fénykora, amikor a világ legjobb csapatai között tartották számon a Vasast és a Ferencvárost. A Fradit, amelyben Novák volt a jobbhátvéd. Akik látták játszani, azt mondták róla, a jóisten kivételes szerelőkészséggel és átlagon felüli rugótechnikával ajándékozta meg. Úgy, olyan magabiztosan, precízen, pontosan végezte el a szabadrúgásokat és a tizenegyeseket, hogy az ellenfelek kapusai valóságos pánikrohamot kaptak, amikor készülődött.
Tökéletes ítéletvégrehajtó volt. Hihetetlen, hogy mindössze kilencszer volt válogatott. Igaz, ezalatt hátvéd létére három gólt szerzett.
Csak mesélt.
Ültünk a Petneházy Klub éttermében, a Fradi az Ajax Amsterdam elleni Bajnokok Ligája mérkőzésre készült, itthon újra kitört a futball-láz és Novák Dezső, a csapat edzője nap mint nap nyilatkozott. Tévének, rádiónak, újságoknak. Mindenki rá, no meg a Fradi futballistáira volt kíváncsi. S Novák higgadt volt, higgadt és realista. De ahogy beszélt, rajta is érződött, hogy valóságos csodaként éli meg a Bajnokok Ligáját. Az Ajax, a svájci Grasshoppers és a Real Madrid elleni meccseket, no meg az a hihetetlen felfokozott hangulatot. Hosszú, hosszú sorok kígyóztak az Üllői úti stadion pénztárai előtt, mint régen, a kettős rangadók alkalmával, amikor Novák még jobbhátvédet játszott, és Albert Flóri volt a center, a zseniális Varga Zoli meg a jobbösszekötő.
Csak mesélt.
És én tátott szájjal hallgattam, ahogy a két olimpiai aranyéremről beszél, no meg a bronzról, és úgy, olyan természetességgel elevenítette fel mindezt, mintha nem ő lenne az egyetlen futballista a világon, aki három olimpiai éremmel is büszkélkedhet. És Spanyolországot is szóba hozta, az Európa-bajnokság négyes döntőjét, még 1964-ből, amikor a bronzmeccsen két gólt rúgott a dánoknak. Ő a jobbhátvéd.
Aztán véget ért a múltidézés.
Novák Dezső elköszönt, én megírtam a hangulatjelentést, a beharangozót a Népsportban, elmajszoltam a maradék rántott húst, aztán elköszöntem Simon Tibitől, Vincze Ottótól és a többiektől. A Fradi akkor történelmet írt, első magyarként jutott be a Bajnokok Ligája főtáblájára. Évek teltek el, amikor Novák Dezső újra mesélni kezdett, de az már egy szomorú történet volt, egy rendszer mocska, hozadéka, egy ember megaláztatása és kiszolgáltatottsága. Akkor már megtört emberként mesélt, s közben a könnyeit törölte, az embernek a szíve szakadt belé, ahogy ez a nagyszerű ember szinte vallomást tesz, hogy egyszer beszervezték. Aztán sokáig csend, a nagy csend volt körülötte, még hallgattam volna, ahogy anekdotázik, a Juventus ellen 1965-ben megnyert VVK-döntőről, bármiről, abból a legendás korból, amikor még hetven-nyolcvanezren jártak a Népstadionba, s amikor Albert vagy Varga buktatása után megítélt tizenegyeshez Novák Dezső állt oda, és szinte flegma mozdulattal, jobb belsővel, valamelyik sarokba gurította a lasztit. Hallgattam volna még, újra meg újra, de akkor már visszavonult. Akkor már harcolt a súlyos betegséggel, és szinte kizárta a külvilágot. Csak a legközelebbi barátai, a mellette jóban, rosszban kitartó egykori csapattársai tudták, min megy keresztül. A felesége, aki az egész életét mellette, vele töltötte, fogta a kezét, és szinte húzta vissza az életbe, de a sors nem engedte.
Csak mesélt.
Unalmas keddeken, eseménytelen csütörtökökön kezdett hozzá egy-egy történethez a Fradi-pályán, két edzés között, és a névtelen fiatal firkászok csak hallgatták, milyen is volt egykoron az igazi magyar futball, amelyben még egy Szombathelyről induló jobbhátvéd is a világválogatottságig vitte. De most már otthon van, visszatalált a kezdetekhez. Jákon emlékművet avattak, sporttelepet neveztek el róla. S már csak az emlékek mesélnek helyette.
Az idők végezetéig.
(Szerző: Sinkovics Gábor, fotó: MTI)
A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.