Ma ünnepli születésnapját az egyszeres olimpiai és kétszeres világbajnoki bronzérmes kézilabdázó Nagy Ilona, a sportág honi történetének első ökarikás érmét szerző együttes tagja. Isten éltesse!
Az 1951. január 21-én, Budapesten világra jött Nagy Ilona szemtanúja, mi több, tevékeny részese volt a kézilabdázás megújulásának. Hiszen, ha az 1800-as évek alkonyát a Skandináviából és Németországból világkörüli útjára induló labdajáték (h)őskoraként emlegetjük, akkor az 1960-as, '70-es esztendők egyfajta reformkorként értelmezhetőek.
Egyrészről ekkor vette át az azóta már csaknem a feledés homályába merült nagypályás kézilabdázás helyét szép fokozatosan a sokkal lendületesebb, látványosabb, ma is ismert és közkedvelt teremben játszott változat. Másrészről, bár a sportág ötkarikás története az 1936-os berlini bemutatkozás után jóideig kérészéletűnek tűnt, előbb 1972-ben a férfiak, majd 1976-ban a nők is megmérethették magukat a kézilabdacsarnokban, azóta pedig mindkét nem legjobbjai négyévente ott vannak az olimpiákon.
A Csepel SC kiválóságaként Nagy Ilona 1974 és 1978 között 113 alkalommal viselte a címeres mezt – immáron teremben játszva, mivel 1966 után a nagypályás játék gyakorlatilag eltűnt –, jelenléte és játéka pedig garancia volt a sikerre, ugyanis amelyik világversenyen részt vett, onnan a magyar válogatott kivétel nélkül éremmel távozott.
1975-ben és 1978-ban világbajnokságot rendeztek. A forgatókönyv mindkét alkalommal roppant mód hasonló volt, hiszen a mieink a Szovjetunióban, majd a három évvel később Csehszlovákiában rendezett viadalon is bejutottak a hatos döntőbe, ahol a keletnémetek és a szovjetek mögött rendre a dobogó harmadik fokára állhattak fel.
Nagy Ilona pályafutásának legemlékezetesebb momentumait mégis az 1976-os montreáli nyári játékok kézilabdatornája hozta el. A bronzéremmel záruló olimpiai szereplés során a legendás – a női nemzeti csapatot 23 éven át irányító – Török Bódog szövetségi kapitány lányai Japánt, Kanadát és Romániát múlták felül, az NDK-val döntetlent játszottak, a későbbi győztes szovjetektől pedig szoros mérkőzésen ugyan, de vereséget szenvedtek. Nagy Ilona egy góllal vette ki a részét a válogatott kanadai remekléséből, ahol rajta kívül a teljesség igénye nélkül olyan korszakalkotó klasszisok erősítették a csapatot, mint Sterbinszky Amália, Lelkes Miklósné vagy éppen Angyal Éva.
A sport világától pályafutása után sem szakadt el, ezt igazolja, hogy 2020-ban, a koronavírus-világjárvány kellős közepén a montreáli olimpián harmadikként záró kézilabdaegyüttes kezdeményezésére indított gyűjtésen egyike volt annak a közel 100 olimpikonnak, akik adományukkal támogatták a Magyar Vöröskeresztet.
Nagy Ilona ma nyugdíjasként éli hétköznapjait.
Jó egészséget kívánunk!
(MOB-összeállítás; Képek: MTI)