Ugyan még csak a mínusz negyedik napnál tartunk, de kezdi felvenni a fordulatszámot a fő olimpiai falu: ennek csalhatatlan jele, egyben nyilvánvaló előfeltétele, hogy egyre több sportoló és stábtag érkezik meg: hétfő délután például a tornászaink és a női kézisek futottak be – róluk mindjárt bővebben –, továbbá Fábián László csapatvezető és főtitkár, illetve dr. Bartha Csaba csapatvezető-helyettes és operatív-igazgató.

Párizsban, az északi Saint-Denis városrészben a szokásos mintát követi az Olympic Village: mindenütt újszerű épületblokkok, amik a játékok után lakóparkként funkcionálnak majd, ugyanakkor a köztes térköves-füves területeket most a főszponzorok kitelepülései színesítik.

Szénsavas üdítőhöz például úgy lehet hozzájutni bármilyen sarkon, hogy az olimpikonok az akkreditációs kártyájuk mellé kis falapocskát is kapnak, amit kimeríthetetlen bankkártyaként használva lepittyentenek, és már választhatnak is a kínálatból. Hasonlóan van boltrésze vezető kávéláncnak, pálmafás-napágyas pihenője sörgyárnak – amely persze itt csak 0.0-s italokat árulhat, mivel az egész faluban tilos az alkoholfogyasztás –, a Social Zone-ban pedig van társalgó és mindenféle játék a léghokitól a digitális flipperig.

Az egyik leghangulatosabb rész ugyanakkor a part, mivel a Szajna két ága közé ékelődő szigetcsík is a kerítéssel és számos ellenőrző ponttal körülölelt falu része.

Egyébként a nemzeti színekbe öltöztetett magyar saroképülettel szemben Japán bázisa található, szép történelmi ívet képezve a legutóbb Tokióban rendezett játékoktól a mostaniig. A külső oldalunkon néhány algériai apartmannal tűzdelve Spanyolország, a belső sétányon Ausztrália uralkodik a mieink környékén: a sárga-zöldeket bárki könnyedén megtalálja akkor is, ha nem emeli fel a fejét, mivel a főbejáratot egy kengurumama és erszényéből kibújó kicsije, valamint egy emu őrzi – miközben Kanada háza előtt juharleveles rénszarvas áll.

Nyilván jelentős területeket foglal el az Egyesült Királyság, Németország és főleg Kína, valamint az USA is, utóbbi a dekorral sem spórolt.

Az a népi játék is elkezdődött, hogy ki látott már világsztárt: egyelőre nem sokan, habár világklasszis kézisek azért fel-feltűntek már, a Győr ex légiósai közül Amandine Leynaud ugyan napjainkban a francia válogatott kapusedzője, Nora Mörk azonban még mindig játszik a norvégoknál. …és ha már Győr, akkor a spanyol Ambros Martín sem maradhatott el, aki az étteremben kaján vigyorral felelte, hogy egyelőre ő sem tudja, övéi, vagy a mieink-e az erősebbek.

A mieink, azaz a női kéziseink teljes létszámban megérkeztek. A faluba érve a kötelező adminisztráció, továbbá az ajándékcsomagok átvétele után a leghamarabb az emeletre érők, illetve a lentmaradtak gyorsan elő is adták az erkélyjelenetet a Rómeó és Júliából, aztán maguk is meglátogatták az éttermet – csak előtte még a fotóbiztos zászlóerdő előtt összeálltak egy csoportképre.

Egyelőre úgyis a gyors emlékképzés a fő műsorszám – amíg még lehet. Mert amíg a versenyek nem kezdődnek el, mindenki szakmányban készíti a fényképeket, legfőképpen nyilván az olimpiai ötkarika előtt. Ide az egyik egyiptomi versenyző felkészülten, az olimpia kabaláját, a francia forradalmi fejfedőt mintázó plüss sapkában érkezett, aztán otthonosan továbbkerekezett a gumiabroncs-gyártó által felajánlott falusi biciklijével.

Szurkolói Klub a Kopaszi-gáton!

A Magyar Olimpiai Csapat szurkolói klubja július 26-án nyílik a Kopaszi-gáton a Kopaszi-kertben és az olimpia végéig folyamatosan nyitva tart. Ide kilátogatnak majd korábbi olimpikonok, illetve a Párizsból hazatérő sportolók közül is jó néhány. A szurkolói klub színpadán az interjúkat készíti Léderer Ákos és Fazekas Erzsébet majd.