Nyolcvan éves lett az olimpiai aranyérmes labdarúgó, Básti István (a képen balra). A salgótarjáni sportlegenda Mexikóban tagja volt a bajnok magyar válogatottnak, Münchenben tartalékként ült a kispadon; egy évtizeden keresztül a MOB közgyűlését is erősítette.
Básti István 1944. szeptember 19-én született Salgótarjánban. A nógrádi gyermekévek után – a salgótarjáni Gedőc-tetői „iskola” és az acélgyári focicsapat után – 14 évesen leigazolják, majd még mindig a város klubjában, az akkor NB I/B-s SBTC-ben lép pályára 1963 augusztusában a Ganz-Mávag ellen a felnőttek között Bodola Gyula meghívására; 18 évesen a megyei ifjúsági válogatottal országos bajnok lett. A következő évben Grosics Gyula ismerte fel tehetségét, innen szép karrier indult. 1965-ben már NB I-ben lőtte a gólokat. 1971-72-ben klubszinten a nemzetközi porondra is kikerültek: az UEFA-kupában az AEK Athén ellen még gólt is lőtt.
Mexikóváros, 1968. október 26. A gólszerző Dunai II Antalt (j2) köszöntik társai a második gól után a mexikói olimpia labdarúgó döntőjében, a Magyarország-Bulgária mérkőzésen az Azték Stadionban, balról jobbra: Noskó Ernő (5-ös), Juhász István (15-ös), Fazekas László (7-es), Novák Dezső (szemben), Nagy László (11-es). A mérkőzés végeredménye: 4:1.
A balszélső 1979. november 3-án, hazai pályán, a Debreceni MVSC ellen játszotta utolsó bajnoki mérkőzését az élvonalban. Az SBTC 1980. március 26-án a svéd Jönköping Sodra együttesét fogadta és erre a barátságos találkozóra még egyszer összeállt a legendás Szalay–Répás–Básti középpályás sor. Básti később Pásztóra igazolt, amellyel feljutottak az NB III.-ba, igaz, ott már nem játszott, majd Taron fejezte be az aktív játékot.
„Báró” a kor leírásai, Szepesi György közvetítései alapján a „nagy Inter” játékmesteréhez hasonlítva, a „magyar Corso”; a „hazai mezőny egyik legtechnikásabb labdaművésze” volt. Legnagyobb sikereként részt vett a mexikói olimpián, ahol a csapattal aranyérmesek lettek.
Tata, 1968. július 22. A magyar olimpiai labdarúgó-válogatott csapatképe a tatai edzőtáborban, felső sor, balról: Szarka Zoltán, Varga Zoltán, Fatér Károly, Dunai Antal, Hunyadi László, Dunai (III.) Ede, Menczel Iván, Keglovich László, Nagy László; középső sor, balról: Lakat Károly (szövetségi kapitány), Fejes Gábor, Básti István, Kelemen, Oláh, Bicskei Bertalan, Szűcs Lajos, Noskó Ernő, Radics János; ülő sor, balról: Fazekas László, Pusztai László, Kocsis Lajos, Dunai Lajos, Páncsics Miklós, Branikovits László, Szalay Miklós, és Dóka György gyúró.
A Nógrád Megyei Hírportálon 75. születésnapja alkalmából így emlékezett: „Örültünk, hogy vidéki fiatalként ott lehetünk Mexikóban. Szerencsénk volt annyiban, hogy aki az A-válogatottban játszott, nem léphetett pályára az olimpiai csapatban, így a „második vonalból” válogattak. A tornán négy alkalommal – Salvador, Ghána, Izrael, Guatemala ellen – jutottam szóhoz, óriási élmény volt a világ legnagyobb sporteseményén játszani. Négy évvel később, a müncheni olimpián is kinn voltam, igaz, ott nem léptem pályára, egyszer ültem a kispadon.”
Budapest, 1968. október 28. A KLM különgépével Mexikóból hazaérkezett olimpiai aranyérmes magyar labdarúgó-válogatott Ferihegyen. Állnak balról Fatér Károly, Keglovich László, Noskó Ernő, Dunai Lajos (kalapban), Szarka Zoltán, Szűcs Lajos, Sós Károly szövetségi kapitány, Dunai II Antal (hátra fordulva), Lakat Károly, az olimpiai csapat edzője, Szalai Miklós, Básti István, Fazekas László, Sárközi István, Kocsis Lajos. Guggolnak balról Menczel Iván gyermekével, Novák Dezső gyermekével, Nagy László, Juhász István.
Játékos-pályafutását követően nem lett edző, noha a sporttól nem távolodott el. Egy ideig fogtechnikusként is dolgozott, de a sportpályát nem hagyta el. 1988-tól ’90-ig a Stécé technikai vezetője, majd a szakosztály elnökségének tagja, 1996-tól 2004-es nyugdíjazásáig a Salgótarjáni Létesítmény és Sport Kht. létesítményvezető-helyettese. 2007 és 2017 között a Magyar Olimpia Bizottság tagja, a Nógrád megyei közgyűlés delegáltjaként.
Az olimpiai érmesek karácsonyi találkozóján 2021 decemberében Juhász Istvánnal és Szalay Miklóssal.
Básti István Szalay Miklóssal közösen tagja volt a magyar delegációnak 2018 októberében, amely részt vett a mexikói olimpia 50. évfordulója alkalmából rendezett emléktúrán. István, ha teheti, azóta is aktívan részt vesz a MOB és a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának eseményein.
„Legfőbb hobbim a horgászat, de szeretek kertészkedni is. Balatonudvardiban van egy kis nyaralónk. A legnagyobb örömöm, ha együtt van az egész család” – nyilatkozta korábban a nool-hu-nak.
Tata, 1968. július 22. Básti István labdarúgó, a XIX. nyári olimpiára készülő magyar labdarúgó-válogatott tagja a tatai edzőtáborban.
Isten éltesse Básti Istvánt!