Littomeritzky Mária, olimpiai bajnok Szegeden lett az úszósport örök szerelmese. A világháború után került a fővárosba és Sárosi mester tanítványaként az akkoriban világelső magyar női úszósport kiválóságainak egyike volt. Három olimpián indult. Londonban helyezést ért el a váltó Helsinkiben csak az előfutamban úszott a később fantasztikus világrekorddal győztes 4x100 m-es gyorsváltóban, ezért csak később kapta meg az aranyérmet, ismerték el olimpiai bajnoknőnek. Melbourneben a 100 m-es pillangóban negyedik helyen végzett. Közben a torinói Európa-bajnokságon (1954) a győztes 4 x 100 m-es váltóban úszott, pillangón ezüstérmet szerzett. Versenyzői pályafutása idején szerezte meg gyógyszerészi diplomáját és a MÁV kórház patikájában dolgozott.

Később edzősködött, a Vasutas szakosztály vezető edzőjeként is tevékenykedett, odaadó munkájára jellemző, hogy annakidején az úszók kollégiumába költözött, hogy hatékonyabban segítse fiatal tanítványai fejlődését.
Nyugdíjas éveiben egy időre visszaért visszatért gyógyszerész hivatásához. Jelenleg lányának segédkezik, úszó edzőtáborokat szerveznek külföldiek számára.

Az utóbbi időben kissé megromlott egészségi állapota miatt csak ritkábban vesz részt az olimpiai bajnokok klubja rendezvényein.


Szőke Katalin (b1), Killermann Klára (b2), Novák Éva (b3), Novák Ilona (b4), Littomeritzky Mária (b5), Székely Éva (j3), Gyenge Valéria (j2) és Hunyadfi Magda (j1) úszók Helsinki előtt