- 2004-ben itt, Magyarországon szerezted az első Európa-bajnoki címedet. Azóta tíz év telt el, és Te még mindig a legjobbak között vagy. Milyennek találtad a kontinensviadalt? Szép emlékekkel térsz haza Franciaországba?

Igen. Nem fogom elfelejteni ezt az Európa-bajnokságot, egyrészt mert nagyon nehéz volt, másrészt mert a közönség fantasztikus volt. Fantasztikusak voltak a szurkolók az rövid program alatt, az edzéseken, a kűr közben és a gálán is. Ez igazán sok erőt és energiát ad az utolsó versenyhez.

- Nemrég bejelentetted, hogy ez az utolsó éved aktív versenyzőként, és Szocsiban befejezed a pályafutásodat. Milyen célokat tűztél ki magadnak az olimpiára?

Szeretnék két tiszta programot futni, ezen kívül az olimpia mindig különleges verseny. Hatalmas a nyomás a versenyzőkön, néhányan nem is fogják tudni ezt kezelni, és biztos, hogy sok meglepő eredmény születik majd. Ezen túlmenően… nem is tudom, csak szeretnék jól korcsolyázni.

- Feltételezem, hogy valamilyen módon így a végéhez közeledve visszatekintesz az elmúlt évekre, melyek tele voltak sikerekkel, ugyanakkor nem mindig voltál a csúcson. Van-e bármi, amit megbántál vagy, amit szerettél volna megtenni, de nem volt rá lehetőséged?

Ha van valami, amit sajnálok, az a 2006-os olimpia. Torinóban viszonylag könnyedén érmet szerezhettem volna, jobban mondva, ott lett volna rá meg a legtöbb esélyem. Azonban az edzőm tapasztalatlan volt. Csak jól kellett volna irányítania, mert a többi korcsolyázó sokat hibázott. Egyszerűen és tisztán kellett volna futnom, természetesen volt egy kis nyomás rajtam is, de a gond az volt, hogy túl sokat kockáztattam, és emiatt sok hibát vétettem.

- Talán más edzővel kellett volna indulnod az olimpián?

Ha nem is más edzővel… a 2006-os olimpia után rögtön megváltoztattam a kűrömet, visszavettem a Mátrixot, és egyből második lettem a világbajnokságon. És az anyukám mondogatta az olimpia előtt, hogy térjek vissza a Mátrixhoz, de nem hallgattam rá. Mert ha ezzel a programmal indulok, akkor valószínű, hogy máshol végzek.

- Van esetleg valami, amit nem tud rólad a közönség, és szeretnél velük megosztani?

A közönség… minden tud rólam. Na jó, talán nem mindent, de nagyon sok dolgot. Néhány titkot pedig szeretnék inkább magamnak megtartani.

- Vitathatatlan, hogy te vagy még mindig a közönség egyik nagy kedvence. Gondolkodtál már azon, hogy mi ennek az oka?

Úgy gondolom, hogy talán a kitartó énem miatt szeretnek. Sosem adom fel, akkor sem, amikor nagyon nehéz tartani magam, a végsőkig küzdök. És szerintem a közönségnek ez tetszik. 13 éve vagyok ott a versenyeken, ez mindig is így volt, szerintem ez lehet az oka.

- Az egyik televíziós kommentátor ma délelőtt megjegyezte, hogy bár nem te nyertél, ennek ellenére te korcsolyáztál a legszebben. Van egy különleges kisugárzásod, saját stílusod a jégen…

Igen, emellett azok közé a korcsolyázók közé tartozom, akik a 2000-res évek alatt meghatározóak voltak. És most egy új fejezet kezdődik az ötkarikás játékok után, új versenyzőkkel. Új korszak indul, de ez normális.

- A korcsolyázók nap, mint nap keményen edzenek megállás nélkül. Mi inspirál, mi segít megtartani a motivációt?

Egész egyszerűen szeretek korcsolyázni. Nincs ebben semmi bonyolult, vannak nagyon kemény pillanatok, de szeretem felvenni a korcsolyát, szeretek a jégre lépni.

- Néhány rajongó számára talán ez volt az utolsó alkalom, hogy a jégen láttak nemzetközi versenyen. Vannak olyan terveid, amelyek lehetővé teszik, hogy újra korcsolyázni lássanak majd?

Az előadásokon, a gálákon láthatnak még a jövőben. Persze tisztában vagyok azzal, hogy vannak rajongók, akik a versenyeket élvezik jobban. De vannak más terveim is, szeretném magam kipróbálni páros korcsolyázásban is, és ha minden jól alakul, akkor nem kizárt visszatérek ily módon az európai és világversenyekre.

- Vannak a korcsolyázáson túlmutató terveid is?

Mindenképpen a korcsolya világában szeretnék maradni, és később edzőként támogatni az új generáció versenyzőit. Ezen kívül pedig természetesen majd a magánéletemet illetően szeretnék megnősülni, gyerekeket…

- És végül mit is lehet kívánni a nagy megmérettetés előtt egy versenyzőnek? Sok sikert? Vagy ez nem hoz szerencsét, ahogy például a színház világában is kudarcot kell kívánni a premier előtt?

Engem nem zavar, ha sok szerencsét kívánnak. Nálunk Franciaországban, ha sok szerencsét kívánnak, akkor azt meg kell köszönni. Ha pedig az ellenkezőjét, akkor azt nem szabad viszont megköszönni, vagy elfogadjuk csak, vagy semmit sem mondunk. Egyik verzió sem zavar, jól esik a biztatás, de végül az a lényeg, hogy belerakjam a munkát.

(Forrás: efsc2014.com)