Dr. Gombos Sándor olimpiai bajnok vívó 125 éve, 1895. december 4-én született Zomborban. 1912-ben, harmadéves gimnazista korában kezdett vívni. 1912-től a Magyar AC, 1925-től a Tisza István Vívó Club, majd 1929-től a Nemzeti Vívó Club kardvívója volt. Érettségi után az első világháborúban és az azt követő években abbahagyta a vívást. Az első világháborúban a fronton szolgált. Budapestre költözése után a Magyar Athletikai Clubban Schlotzer Gáspár edzette tovább a nagy tehetséget eláruló fiatal vívót. Rövidesen bekerült Santelli Italo neves tanítványai sorába, ahol szorgalmával pótolta az elmulasztott éveket. 1921-ben szerzett orvosi oklevelet. Sándor az 1924-es párizsi olimpiai játékokra még nem jutott ki. 1926-ban Budapesten, majd 1927-ben Vichyben egyéni Európa-bajnok lett. Kétszer volt az Európa-bajnok magyar kardcsapat tagja. Az 1928-as amszterdami olimpián a Garay János, Glykais Gyula, Gombos Sándor, Petschauer Attila, Rády József, Tersztyánszky Ödön összeállítású magyar kardcsapat tagjaként olimpiai bajnoki címet nyert, kard egyéniben 5. helyen végzett. 1930-ban több olimpiai bajnok vívótársát megelőzve kard egyéniben magyar bajnoki címet szerzett, majd visszavonult. Harmincegyszer szerepelt a magyar kardvívó-válogatottban. Innentől fogorvosi hivatásának élt. Továbbra sem szakadt el a vívástól. 1945-ben a lebombázott, éledező Budapesten a megújuló vívóélet élére állt. A háború szörnyű pusztítást végzett a vívótermekben is, de az ismert vívók: Gombos, Dunay Pál, Gerevich Aladár, Berczelly Tibor, Rajcsányi László, Bay Béla és az Elek nővérek a nehézségek ellenére is megkezdték az edzéseket. A vívóélet szervezését is megindította. 1946. január 20-án újjáalakult a Magyar Vívó Szövetség, melynek ügyvezető elnöke Gombos Sándor lett. 1968. január 27-én, Budapesten hunyt el. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. 1997-ben a Zsidó Sporthírességek Csarnoka tagjává választották.

Weisz Richárd Budapesten született, 1879. április 30-án. Az olimpiai bajnok birkózó 1896-tól 1899-ig a Hungária Atlétikai Club, majd 1908-ig az MTK atlétája, birkózója és súlyemelője volt. 19 évesen indult először birkózóversenyen. 1903-ban ő lett az első hivatalos magyar birkózóbajnokság győztese nehézsúlyban. Az 1906-os, Athénban rendezett nem hivatalos nyári olimpiai játékokon helyezetlen volt birkózásban. Az 1908-as olimpián, Londonban, a +93 kilogrammos súlycsoportban olimpiai bajnoki címet nyert. Az újkori olimpiai játékok történetében ő nyerte a magyar csapat hetedik, egyben a magyar birkózósport első aranyérmét. Olimpiai győzelme után Budapesten megmérkőzött a hivatásos birkózó-világbajnokkal, ezért amatőr versenyzési jogát felfüggesztették. Ezután pénzdíjas versenyeken indult és cirkuszokban lépett fel. 1912 tavaszán visszaminősítették amatőrnek, de már nem vállalta az olimpiai szereplést. Iskolái elvégzése után egy évet a tengerészetnél szolgált. Később a Japán Kávéházat vezette, majd edzőként és versenybíróként is tevékenykedett. 1945 elején a lakásán újraalapították az MTK-t. Hétszeres magyar bajnok (1903–1909), súlyemelésben, négyszeres magyar bajnok (1905–1908) volt. Sokoldalúságát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy súlyemelésben négyszer, birkózásban pedig hét alkalommal nyert magyar bajnoki címet, de pályafutása elején távolugrásban, diszkoszvetésben, kalapácsvetésben, sőt rúdmászásban és függeszkedésben is kiválóan teljesített. Nem hiába tartották kora sportolói ideáljának, amolyan sportpolihisztorként vonult be a század eleji köztudatba. A szeretett egyesülete megerősödését azonban nem érhette meg, a háború okozta éhezés olyannyira legyengítette szervezetét, hogy 75 évvel ezelőtt, 1945. december 4-én Budapesten, epegyulladásban elhunyt. A Magyar Birkózó Szövetség által szépen felújított síremléke a Kozma utcai Izraelita temetőben található. Az Új Hidegkuti Nándor Stadion 1-es kapuja az ő nevét viseli.

(MOB-MOA/Győr Béla; fotó: Vívómúzeum, Magyar Birkózó Szövetség)