A négyszeres olimpikon, világ- és Európa-bajnok pólós, később edző, majd sportvezető, a Ferencvárosi TC elnöke, a KSI Vízilabda Szakosztályának vezetője, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja életének 72. esztendejében, 2019. november 10-én hunyt el Budapesten.

A szertartáson Traub Pál személyesen megélt korábbi élményekkel búcsúzott a család nevében. Kubatov Gábor, a Ferencvárosi TC elnöke úgy emlékezett: „szálfa termet, hajlott hát, mégis egyenes árnyék” - ez jellemezte Szivós Istvánt. Emlékeztetett, hogy a center 14 évesen már a Fradi felnőtt csapatában, majd 18 esztendősen a válogatottban játszott. A zöld-fehérek első embere arról is beszélt, hogy Szivós István egy új korszakban, a rendszerváltás után vezette sikerre egyesületét, legyen az a labdarúgók BL-szereplése, a jégkorongozók, vagy a kosárlabdázók bajnoki szereplése. „Edzőként, sportvezetőként is sok fiatalnak nyitott ajtót a sikerhez” - mondta.

A Magyar Vízilabda Szövetség alelnökeként dr. Molnár Tamás háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó azt mondta, Szivós István az egész életét a sportágnak szentelte, és mindent elért, amit egy játékos elérhetett. Sportvezetőként is elismert szakember volt, kiváló ember, aki mindig fáradhatatlanul küzdött és kiállt a döntései mellett.

Dr. Merkely Béla, a Semmelweis Egyetem rektora, kardiológus tanszékvezető munkatársként, barátként emlékezett. Elmondta, hogy ő maga még ifjúsági játékos volt a KSI-ben, amikor a montreáli sikerért szurkolt a televízió előtt. „Szivós István 1968-ban került be az egyetemre, '74-ben lett fogorvos, aki később a hazai gyermekfogászat egyik meghatározó megújítója, később oktatónak is kiváló volt. Az egyetem alapításánk 250. évfordulóján még ősszel találkoztunk vele.”

A szintén olimpiai bajnok Székely Bulcsú személyes élményeivel a KSI nevében méltatta az egykori klubelnököt, szakosztályvezetőt, bajnokot. „Kiváltságos dolog volt mellette lenni” - fogalmazott.

Cservenyák Tibor a '76-os montreáli győztes csapattársak nevében azt mondta: „ő volt maga a csapat, egy teljes intézmény, nélküle elképzelhetetlen lett volna a hetvenes évek vízilabdázó aranycsapata. Léc - mert, hogy ez volt a beceneve - király volt a királyok közt, aki a vízben szolgált. A nemzetközi szövetség még szabályt is változtatott miatta.”

Szivós István a Ferencváros, majd orvos egyetemistaként az OSC játékosa volt. Utóbbiban együtt játszott dr. Bodnár Andrással, akivel a közelmúltban együtt ünnepelték a klub első bajnoki győzelmének 50. évfordulóját. A szintén olimpiai bajnok egykori csapattárs arról is megemlékezett, hogy 1958-ban a Vasas-Eger mérkőzésen búcsúzott a versenysporttól id. Szivós István, aki kétszer is olimpiai bajnok lett. Markovits Kálmán korábbi szövetségi kapitány 1966-ban válogatta be a keretbe Szivóst. „1968-tól volt az OSC játékosa, mi akkortól együtt készültünk, egy évtizeden keresztül, '78-ig játszottunk együtt.”

Kulcsár Krisztián MOB-elnök búcsúbeszéde

Tisztelt Gyászolók! Kedves Barátaim!
Ahogyan ti is tudjátok, a Szivós család tagjai a vízilabdázók magyar és egyetemes közösségének háromnegyed évszázada meghatározó részei. Kivételes kapocs köti őket a pólóhoz, mivel három generáció is az élvonal legjobbjai közt játszott a maga korának csapatában.
Idősebb Szivós István egy londoni ezüstöt követően Helsinkiben és Melbourne-ben is tagja volt a bajnokcsapatnak. Fia, ifjabb Szivós István – akitől most búcsúzunk – négy olimpiáról négy éremmel tért haza. A csúcsot az arannyal Montreál jelentette számára, Münchenben egy ezüstöt, Mexikóban és Moszkvában pedig egy-egy bronzot is begyűjtött. Márton is világbajnok, Londonban és Rióban pontszerző volt, ő ma is játszik.
Ez egy egészen kivételes eredménysor, mely összességében 9 olimpiát felölelve hoz dicsőséget Magyarországnak és a magyar vízilabdázásnak.
Szivós Pista – amellett, hogy sportolóként mindent megnyert, amit lehetett – kiváló edző, sportvezető is volt. Útját siker koronázta az utánpótlás és a felnőtt csapat mellett egyaránt, több olimpiai cikluson átívelő munkája során számos sportolója nőtt a legnagyobbak közé. Utánpótlás-kapitány volt, amikor a fiatalok közt bemutatkozott a válogatottban Benedek Tibor.
A póló, maga a játék, nagy nevek nélkül is különleges szerepet töltött be az életében, akár a Fradi vagy a KSI csapatánál, vagy a vízilabda szövetségnél eltöltött időről beszélünk, akár az FTC elnöki székéről. Éppen ezért talán senki sem lepődött meg, amikor az atlantai olimpia évében beválasztották a sportág nemzetközi halhatatlanjai közé; 2000-ben pedig az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába is bekerült.
Szivós István múltja az olimpiai családban, a vízilabdázók népes táborában rendkívüli örökséget jelent; ami termetéhez mért erővel jelöli ki mindannyiunk számára a követendő irányt.
Kedves Pista!
Tavaly ünnepeltük a 70. születésnapodat.
Nagyon gyorsan hagytál itt bennünket, nem tudtunk elbúcsúzni. Közel az év vége, jönnek a magyar olimpiai bizottság és az olimpiai bajnokok klubjának karácsonyi találkozói, de már nem fogunk találkozni.
Az asztalnál, ahol ülni szoktál, az egyik hely üres lesz, mint ahogy a medence szélén, vagy Szigligeten is.
Az, hogy hiába várunk majd rád, nem fogja azt jelenteni, hogy kevesebbet beszélnénk majd rólad, hiszen emléked, történeteid velünk maradnak. Azzal, hogy ma búcsúzunk tőled, nem szűnsz meg az olimpiai család büszkeségének lenni.
Szellemed a kiválóságok közé emelt olimpikonként, sportvezetőként -- és fogorvosként is, mert példát mutattál – ahogyan manapság hívjuk – „a kettős életpálya" terén is.
Isten veled!

A katolikus szertartás és búcsúztatók végén elhangzott az Olimpiai és a Magyar Himnusz.

(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)