Az "Életműdíj a magyar sísportért" elismerést a Thália színházban Kálomista Gábor, a szövetség elnöke adta át a születésnapját május 8-án ünneplő olimpikonnak, aki két téli olimpián is képviselte Magyarországot. Először 1952-ben Oslóban állt rajthoz, majd 1964-ben, az Innsbrucki téli olimpián, ahol a legjobb eredményét alpesi összetettben érte el, akkor 19. lett.

Kővári Károlyné Szendrődi Ildikó sportos családban született. Édesapja, Szendrődi (Szeiler) Nándor volt edzője édesanyjának, aki tornászként, Szeilerné Himfy Aranka néven vett részt az 1928-as amszterdami olimpián. Sífutásban, lesiklásban, műlesiklásban, alpesi váltóversenyben és járőrversenyben is sorra nyerte a magyar bajnoki aranyérmeket. Ezek után magától értetődő volt, hogy Ildikó korán, már 3 évesen elkezdett síelni., majd 17 éves korától egymás után szerezte bajnoki címeit alpesi sízésben: 1947-től 1972- ig, 25 éven át sokszoros ifjúsági és felnőtt magyar bajnok volt, megszámlálhatatlan verseny győztese. Lesiklásban 14, műlesiklásban 17, óriás műlesiklásban 18, alpesi összetettben 15, így összesen 64 egyéni felnőtt magyar bajnokságot nyert, és 38-szor volt bajnokcsapat tagja.

Nemzetközi eredményei közül kiemelkedik az 1951-es pojanai Universiadé, ahol kétszer is a dobogóra állhatott, óriás-műlesiklásban 2., műlesiklásban pedig a 3. helyen végzett.

A BBTE, majd annak 1948-as megszűntetése után a BKV Előre színeiben versenyzett, és később ott volt edző. 1990- ben néhány korábbi klubtársával újra alakították a BBTE síszakosztályát, amely a 90-es években az alpesi versenyszámokban jelentős eredményeket ért el. A szakosztályt 2006-ig vezette. 1958-ban edzői és testnevelői diplomát szerzett a Testnevelési Főiskolán, ahol harminc éven át oktató volt, sok felejthetetlen sítábort szervezett, segítségével többezer fiatal sajátította el a sízést.

(MSSZ-MOB)