Elment az innsbrucki zászlóvivő, a jégkorongozó Koutny Lajos - február 3-án búcsúztatják

Elment az innsbrucki zászlóvivő, a jégkorongozó Koutny Lajos - február 3-án búcsúztatják

2022. 12. 21.
Megosztás


Elhunyt Koutny Lajos, az 1964-es innsbrucki téli olimpia magyar delegációjának zászlóvivője - tájékoztatta december 21-én a Magyar Olimpiai Bizottságot a Magyar Jégkorong Szövetség. A sportember tagja volt a 16. helyezett magyar jégkorong-válogatottnak; felnőtt téli ötkarikás játékokon azóta sem lépett jégre magyar együttes. Az egykori 62-szeres válogatott hátvéd 83 éves volt. Búcsúztatása 2023. február 3-án, 9 óra 45 perckor lesz Újpesten, a Megyeri úti temetőben.

Koutny Lajos 1939. október 17-én született Budapesten. Az 50-es évek közepétől a hetvenes évek elejéig volt a BVSC játékosa, a magyar jégkorongsport meghatározó alakja; 1959-től egy évtizeden keresztül erősítette a válogatottat. Játszott Universiadén, több B-csoportos világbajnokságon (összesen 7 vb-n), és egyik legnagyobb sikereként kijutott az innsbrucki olimpiára - 8 alkalommal lépett jégre - ahol 16. helyen zártak. Felnőtt olimpiára azóta sem kvalifikált magyar válogatott - ifjúsági olimpián, téli Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválon azonban vett részt magyar különítmény. Az innsbrucki játékok megnyitóján ő vitte a magyar zászlót.

Pályafutása elismeréseként a Magyar Jégkorong Hírességek Csarnokának tagjává választották 2017-ben.

A hetvenes évek elején az első osztályban játszó fővárosi vasutasok felnőtt csapatának edzője volt. Koutny Lajos a jégkorongszövetség egyik interjújában arról is beszélt, hogy miután felállt a BVSC kispadjáról, játékvezetőként folytatta karrierjét - a kézilabdában; 276 élvonalbeli találkozó után vonult vissza a bíráskodástól.

A legendás játékos 2022. december 21-én, életének 84. évében hunyt el. Búcsúztatása 2023. február 3-án, 9 óra 45 perckor lesz Újpesten, a Megyeri úti temetőben.

A Magyar Olimpiai Bizottság részvétét fejezi ki a családnak, együttérez a jégkorongozók közösségével.

(MOB; fotó: MTI/Petrovits László, Mikó László)