Egy hete állt munkába Fábián László a Magyar Olimpiai Bizottságban, ahol sportigazgatóként dolgozik. Az olimpiai bajnok öttusázó pályafutása után sem szakadt el a sporttól, így sok tapasztalattal ülhetett az igazgatói székbe.

– Hogy tetszik a hivatali munka?

– Semmi új nincs benne, hiszen eddig egy céget vezettem. Azt tudtam, hogy sok tennivaló lesz, de azért ilyen rengeteg feladatra nem számítottam. Szerencsére kiváló kollégáim vannak, akik a döntések előkészítésében segítenek.

– Sikeres sportpályafutását 1996-ban fejezte be. Mit csinált az azóta eltelt tizenhat évben?

– Szerencsés voltam, mert a sporttól nem kellett elválnom. Először egy nagy vállalatnál sportmenedzser voltam, majd saját céget alapítottam, amely sportmarketinggel foglalkozik. Így például részt vettünk a budapesti vízilabda Európa-bajnokság és a jégkorong világbajnokság szervezésében. Tagja voltam a Magyar Olimpiai Bizottságnak, a Budapesti Honvéd öttusa szakosztályát elnökként vezettem, és a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának alelnöke vagyok.

– Hogyan került képbe? Miért önre esett a választás, amikor új sportigazgatót kerestek?

– Erről Borkai Zsoltot, a MOB elnökét kellene megkérdezni. Valószínűleg a választásnál közrejátszott, hogy a magyar sport szinte minden területét ismerem.

– Mi a MOB sportigazgatójának a feladata?

– Nagyon sokrétű a tennivaló, hiszen az öt területhez kilencven sportszövetség tartozik. A teljes szakmai munka tervezése, ellenőrzése. Kiemelt feladat az utánpótlás-nevelés koordinálása.

– Egykori szövetségi kapitánya, Török Ferenc szerint nem jó, hogy a MOB az olimpiai sportágak mellett a szabadidősporttól kezdve a tekéig annyi mindennel foglalkozik.

– Nem értek egyet mesteremmel, mert ez egy világos és átlátható rendszer. Szerintem hatékony, hogy a gyeplő egy kézben van, és az állami pénzek elosztása is egycsatornás lett. Be fog bizonyosodni, hogy ez egy jó rendszer.

– Szakosztályvezetőként is tapasztalhatta, hogy miközben a sport állami támogatása nőtt, a klubok egyre szegényebbek. Ezért hiába sikeresek az utánpótlás-akciók, a fiataloknak nincs hol sportolniuk.

– Úgy gondolom, hogy az utánpótlás területén dinamikus a fejlődés, eredményes a Héraklész és a Sport21 program is, amelyek révén a klubok is segítséget kapnak. Ez persze nem elég, a jövő feladata, hogy a jól működő sportműhelyek anyagi támogatásban részesüljenek. Mert nem a szövetségekben, hanem a szakosztályokban dől el a magyar sport eredményessége.

– Újítóként jelentős szerepe volt az öttusa megreformálásában. Jó irányban fejlődik kedvenc sportága?

– Lehet nosztalgiázni azon, hogy milyen volt, amikor egy verseny még öt napig tartott, de be kell látni, hogy a korábbi versenyrendszer felett eljárt az idő. Az egynapos verseny, a futás és a lövészet kombinációja a nézők számára előnyösebb, jobban érthető. Ma már elképzelhetetlen, mint a mi időnkben, hogy a verseny vége után fél óra múlva derüljön ki, hogy ki nyerte a versenyt. A lebonyolításon finomítani kell, de szerintem az irány jó.

– Egy hónap múlva ötvenéves lesz. Elégedett eddigi civil pályafutásával?

– Erre még nem tudok válaszolni, mert még nem zárult le. Az eredményeim azt mutatják, hogy a versenyzői korszakom sikeres volt. A civil életem is jól alakult, s most kaptam egy jelentős feladatot, amelyben remélem, sokat tehetek a magyar sportért. A családi életem is gazdag, négy gyerekünk van, akiknek a felnevelése nehéz, de nagyon boldog feladat. Olyan problémám még nem volt, hogy unatkozom. Zajlik az élet, de ez így jó.