Először a július 8-án, 25 éve elhunyt Kovács Pál hatszoros olimpiai bajnok vívó sírjánál Győr Béla, a MOA főtitkára, az albizottság vezetője köszöntötte a megjelenteket, majd megemlékezett a volt dandártábornok vívóról. Utána Kovács Tamás, olimpiai bronzérmes, világbajnok vívó, a MOB volt sportigazgatója és szövetségi kapitány, a bajnok fia emlékezett sokrétű édesapjára. Dr. Kamuti Jenő, olimpiai ezüstérmes, világbajnok vívó, a Nemzet Sportolója szintén jó szívvel emlékezett Kovács Pálra, kiemelve, hogy nagy szerepet játszott abban, hogy a Nemzetközi Fair Play Bizottság elnöke lett. Boczkó Gábor olimpiai bronzérmes, világbajnok vívó, a Magyar Vívó Szövetség marketing és PR igazgatója a hagyományőrzés és a megemlékezések fontosságát méltatta. A koszorú elhelyezése után a megemlékezés a július 17-én 100 éve született Kárpáti Rudolf, hatszoros olimpiai bajnok vívó sírjánál folytatódott. Itt is Győr Béla emlékezett meg a bajnokról. Kovács Tamás és dr. Kamuti Jenő a bajnokkal kapcsolatos személyes élményeit osztotta meg az emlékezőkkel. A megemlékezés végén a résztvevők koszorút helyeztek el a bajnok síremlékén.

Kovács Pál

Debrecenben született 1912. július 17-én. 1928-ban került fel Budapestre, ahol a Toldy Ferenc reálisklolába járt, 1930-ban érettségizett. 1930-ban nem vették fel a Ludovika Akadémiára, így a Közgazdasági Egyetemen végzett el egy évet. 1931. július 17-től lett a budapesti Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia hallgatója. 1935. augusztus 20-án tüzértisztként hadnaggyá avatták. 1939-ig Budapesten az 1. és 2. tábori tüzérosztályoknál beosztott tisztként teljesített szolgálatot. 1939. november 1-jén nevezték ki főhadnagynak. ­1939-ben az 1. légvédelmi tüzérosztálynál ütegparancsnokként, majd 1941. október 5-től 1942. február 17-ig a keleti harctéren szolgált. 1942. február 17-től a Légvédelmi Tüzérkiképző Ezrednél különböző kiképzőtanári beosztásokat látott el. 1942. április 1-jén századossá léptették elő. 1945. május 1-től 1946. május 31-ig francia hadifogságban volt. 1947. június 1-jével végelbánás alá vonták, nyugállományba és tartalékállományba helyezték. A Ganz Vagongyárban lett műszaki tisztviselő. 1957-ben, mint tartalékos tisztet megbízhatatlannak minősítették. A katonai rehabilitáció keretében 1993. február 16-án alezredessé léptették elő. 1994. december 24-én a köztársasági elnök a honvédelmi miniszter javaslatára nyugállományú dandártábornokká nevezte ki.

Öt olimpián vett részt, hat arany- és egy bronzérmet szerzett párját ritkító sportpályafutása során. 1936-ban a győztes kardcsapat (Berczelly Tibor, Gerei (Gerevich) Aladár, Kabos Endre, Kovács Pál, Rajcsányi László, dr. Rajczy Imre) tagja. 1948-ban,­ kardcsapatban (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László) aranyérmes, a kard egyéniben 5 győzelemmel a döntőben bronzérmes lett. 1952-ben Helsinkiben, a kard egyéniben 8 győzelemmel a döntőben és csapatban (Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László) is aranyérmes lett. 1956-ban, Melbourne-ben és 1960-ban, Rómában az aranyérmes kardcsapat (1956: Gerevich Aladár, ­Hámori Jenő, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Kovács Pál, Magay Dániel; 1960: Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Horváth ­Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás) tagja volt. 1956-ban, kard egyéniben a 7. helyen végzett.

Pályafutása során, a világbajnokságokon 9 arany- (2 egyéni: 1937, 1953 és 7 csapat: 1937, 1951, 1953, 1954, 1955, 1957, 1958) és 2 ezüstérmet (mindkettő egyéni: 1951, 1954), az Európa-bajnokságon 1 aranyérmet szerzett csapatban (1933). ­A tizenhatszoros magyar bajnok 27 évig volt válogatott versenyző.

A vívótársadalom népszerű „Fuxija” becenevét onnan kapta, hogy ésszel vívott és ravasz volt, mint a róka.

Klubjai a Budapesti Budai Torna Egylet, Ludovika Akadémia Sport Egylet, Honvéd Tiszti Vívó Klub, Ganz Vasas és a Vasas SC voltak.

Kitüntetései: Tűzkereszt, Koronás Bronz Érdemérem; Kormányzói Dicsérő Elismerés bronz fokozat, Arany Toldi Miklós Érdemérem, Felvidéki Emlékérem, Erdélyi Emlékérem, Délvidéki Emlékérem; olimpiai bajnok jelvény zöld babérlevéllel (1942), Magyar Köztársasági Érdemrend arany fokozat, NOB-érdemrend (1984), Nemzetközi Fair Play Bizottság díja (1985), MOB-érdemérem (1993).

A civil életben 1968–1986-ig a Kereskedők és Vendéglátók Országok Érdekképviseleti Szövetsége (KISOSZ) alelnöke volt. Az országban elsők között kapott engedélyt presszó nyitására. A belvárosi Quintben mérték a legjobb kávét a vendégek szerint.

Hosszú éveken át versenybíróként és sportvezetőként is elismert szaktekintélynek örvendett. Tisztségei: a Magyar Vívó Szövetség alelnöke, majd elnöke, a Nemzetközi Vívó Szövetség Végrehajtó Bizottságának tagja, ­később pedig alelnöke lett. Egyik vezetője volt a Magyar Olimpiai Bizottság önállóságának visszaszerzését megteremtő ­1989-es­ közgyűlésnek, és részt vett az új alapszabály kidolgozásában is.

1991-ben a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület a tagjai közé választotta.

Három fia közül kettő, Attila és Tamás nemzetközi hírű, olimpiai helyezett, világbajnok kardozók, akik közül Attila 1964-ben, Tamás 1968-ban, 1972-ben és 1976-ban vett részt az olimpián. Tamás 1986-tól a Magyar Vívó Szövetség igazgatója, 2007. január 1-jétől a MOB sportigazgatója, majd a magyar kardvívó-válogatott szövetségi kapitánya volt.

Kovács Pál Budapesten, 1995. július 8-án hunyt el. Sírja a Farkasréti temetőben (XII. ker., Németvölgy út 99., 8/B-1-73) található.

A Marosvölgyi György szerkesztésében megjelent Bajnokokról bajnokok (Villás Alapítvány, Budapest, 1995) című könyvben „A vívás és a lövészet mestere” címmel írt a Berczelly Tiborral kapcsolatos emlékeiről. Guyanában emlékbélyeget, Magyarországon emlékívet és képeslapot adtak ki tiszteletére. Várpalotán 2012. december 17-én bélyeg emlékkiállítást rendeztek születésnek 100. évfordulója alkalmából.

Nevét Budapest XV. kerületében gimnázium, a gimnáziumban dombormű, Debrecenben egy alapítvány (kiemelkedő személyek részére) és egy díj (sportvezetők részére) őrzi. A Vasas SC Pasaréti Sportcentrumában (II. ker., Pasaréti út 11–13.) a sportcsarnok névadója; a Csanádi Árpád Általános Iskola, Középiskola és Pedagógiai Intézetben (XIV. ker., Őrnagy u. 5.) tanterem, dombormű (Mihály Gábor alkotása), a Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán (I. kerület, Kapisztrán tér 2–4.), az I. kerületi olimpiai bajnokok emléktáblája (I. kerület, Czakó utca 2-4.) és a Farkasréti temetőben (XII. ker., Németvölgyi út 99.) elhelyezett központi emléktábla, valamint a Testnevelési Egyetem­ (XII. kerület, Alkotás u. 44.) aulájában és az Olimpiai Parkban (V. ker., Balassi Bálint u.) elhelyezett márványtábla őrzi emlékét. Nevét a Magyar Vívó Szövetség évente megrendezett kard világkupája (Gerevich–Kovács–Kárpáti) is őrzi.

Kárpáti (Klein) Rudolf

Budapesten született 1920. július 17-én. A budai II. kerületi magyar királyi állami Mátyás Király Gimnáziumban az 1928-as szellemi olimpiai bajnok, Mező (Grünfeld) Ferenc tanítványa volt. Nyilatkozatai szerint „Feri bácsi” oltotta be a sport szeretetével. Már gimnáziumi tanulóként több sportágat kipróbált, majd a vívásnál kötött ki, amelyben rövid idő alatt első osztályú versenyző lett. A Zeneakadémia hegedűszakán végzett, a vívás mellett a zene töltötte ki az életét. Csodálatos lemezgyűjteményéről legendák keringtek Budapest-szerte.

1950-től lett hivatásos katona, 1960-ban ezredessé léptették elő, 1990-ben vezérőrnagyként vonult nyugállományba. A Magyar Néphadsereg Központi Művelődési Házának zenei instruktora, majd művészeti vezetője volt. 1990–1994 között a honvédelmi miniszter sport szaktanácsadójaként tevékenykedett.

Hatszoros olimpiai bajnok kardvívónk négy olimpián vett részt. Az 1948-as londoni, az 1952-es helsinki olimpián csapatban (1948: Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László; 1952: Berczelly Tibor, Gerevich Aladár, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Papp Bertalan, Rajcsányi László), az 1956-os melbourne-i és az 1960-as római olimpián pedig egyéniben (1956-ban 6 győzelemmel a döntőben, 1960-ban 5 győzelemmel a döntőben) és csapatban (1956: Gerevich Aladár, Hámori Jenő, Kárpáti Rudolf, Keresztes Attila, Kovács Pál, Magay Dániel; 1960: Delneky Gábor, Gerevich Aladár, Horváth Zoltán, Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Mendelényi Tamás) is aranyérmet nyert. Rómában 17 perces, idegtépő küzdelemben vitte be a döntő és egyben győztes találatot lengyel Jerzy Pawlowskinak, és lett hatodszor is olimpiai bajnok.

Pályafutása során, 1947 és 1961 között folyamatosan a válogatott tagja, összesen hatvanegyszeres válogatott. Hétszeres világbajnok (1954-ben és 1959-ben egyéni; 1953, 1954, 1955, 1957 és 1958-ban csapat), ezen felül két egyéni (1955, 1957) és egy csapat (1959) vb-ezüstérem, valamint egy egyéni (1953) és egy csapat (1961) vb-bronzérem tulajdonosa. A főiskolai világbajnokságokon kétszer végzett első helyen.

Klubjai: Budapesti Budai Torna Egylet (BBTE, 1938), ­Budapesti Vasas SC (1948) és a Budapesti Honvéd SE (1952, 1956, 1960).

Tisztségei: a Magyar Vívó Szövetség elnökségi tagja, a Budapesti Vívó Szövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke. Visszavonulása után is tekintélyes szerepet töltött be a nemzetközi vívóéletben, az olimpiákon és világbajnokságokon a nemzetközi zsűri tagjaként tevékenykedett. 1990-től az újjáalakított BBTE elnöke volt.

Kitüntetései: 1959-ben és 1960-ban az év sportolójává választották, a NOB 1990-ben olimpiai érdemrenddel tüntette ki. Magyar Örökség-díjas, sportirodalmi munkásságáért Ezüstgerely-díjjal tüntették ki. 1994-ben MOB-érdemérmet kapott.

Budapesten, 1999. február 1-jén hunyt el. A Farkasréti temetőben (60/2-1-6) nyugszik.

Karddal a világ körül (Sport Kiadó, Budapest, 1965) címmel írt önéletrajzi könyvet. A Marosvölgyi György szerkesztésében megjelent Bajnokokról bajnokok (Villás Alapítvány, Budapest, 1995) című könyvben „Akinek a vívás volt a mindene” címmel írt Gerevich Aladárral kapcsolatos emlékeiről. Zenei szakíróként számos cikke jelent meg.

A Budapesti Honvéd halhatatlan tagja és a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói Egyesület is tagjává választotta.

A Csanádi Árpád Általános Iskola, Középiskola és Pedagógiai Intézetben portré (Fekete Géza alkotása), a Magyar Sportmúzeumban (XIV. ker., Istvánmezei út 1–3.) mellszobor őrzi emlékét. Guyanában emlékbélyeget adtak ki a tiszteletére. 1956-os olimpiai győzelmének 50. évfordulójára emlékívet adtak ki 2006-ban. Nevét a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum udvarán (I. kerület, Kapisztrán tér 2–4.), az I. kerületi olimpiai bajnokok emléktáblája (I. kerület, Czakó utca 2-4.) és a Farkasréti temetőben elhelyezett központi emléktábla, Budapesten vívóklub, valamint a Magyar Vívó Szövetség évente megrendezett kard világkupája (Gerevich–Kovács–Kárpáti) őrzi. Képe és neve megtalálható a BHSE székházának (XIII. kerület, Dózsa György út 53.) aulájában elhelyezett emlékhelyen és márványtáblán. Emlékét őrzi a Testnevelési Egyetem­ (XII. kerület, Alkotás u. 44.) aulájában és az Olimpiai Parkban (V. ker., Balassi Bálint u.) elhelyezett márványtábla is.

(MOB-MOA/Győr Béla)