A sors iróniája, hogy vasárnap délelőtt éppen abban a városban – a magyar fővárosban – születik döntés a 2021. évi FINA világbajnokság színhelyéről, amelyik 2013-ban egyszer már kiérdemelte ugyanennek a versenynek a rendezési jogát. Magyarázni nem kell az okát: a nyertesnek kihirdetett Budapest - karöltve Balatonfüreddel - nem sokkal később lépett egy merészet, és a visszatáncoló Mexikó helyett beugorva, ezzel pedig a maga felkészülését négy évvel megkurtítva, a 2017-es „komplex” világbajnokság lebonyolítását vállalta magára. Ennek az előkészületei folynak jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot vezető Seszták Miklósnak, a szervező bizottság elnökének, valamint Gyárfás Tamás társelnöknek az irányításával.

Második, javított kiadásban jelent meg Sákovicsné Dömölky Lídia szakkönyve, A nő harmóniája címmel. Az olimpiai bajnok vívó szakíróként is letette már névjegyét. A kiadvány Berczik Sárának állít emléket.

„Az asztalitenisz-közösségben számos nézetkülönbség, szakmai vita adódik, egyet kivéve: nem találkoztam még olyannal, aki távol-keleti játékos honosításával szeretett volna javítani a válogatott teljesítményén. Kétségtelen, az ázsiaiak a világ előtt járnak, a honosításuk sok európai ország eredményességén javított, de úgy látszik, mi a nehezebb utat járjuk, mert azt szeretnénk, ha valóban magyar játékosok kerülnének be Európa és a világ legjobbjai közé.” Nátrán Roland, a Magyar Asztalitenisz-szövetség elnökének szavai ezek arra a felvetésre, hogy a sportágban meghatározó európai országok többségével szemben nálunk miért nincs honosított kínai játékos. Pedig milyen jól mutatna, mondjuk egy Li Nang Bernadett, vagy egy Kung Ling Barnabás a magyar válogatottban, már ha egyáltalán úgy gondolnák, arra a néhány évre, amíg nálunk játszanak, érdemes magyar keresztnevet választaniuk. Szűcs Miklós minderről a Sport 2015 évkönyvben írt...