Farkas Andrea 1969. szeptember 1-én született Budapesten. Hatodikos korában egy iskolai faliújságon látta meg a Ferencváros toborzóját, kedvet kapott, jelentkezett. Nevelőedzője Radványi Tibor lett. Hogy több játéklehetőséget kapjon az ifi évek után, az alacsonyabb osztályú Lőrinci Fonóhoz igazolt, majd 1989-től a Bp. Spartacus, 1994-től 1997-ig ismét a Ferencváros gárdáját erősítette, de játszott a Dunaferrben és a francia Metz csapatában is. Hatszoros magyar bajnok. 1994-ben és 2006-ban KEK-ezüstérmes. EHF-kupát ’98-ban, egy évvel később pedig Bajnokok Ligáját nyert csapatával.

A magyar válogatottban 1995-ben mutatkozott be, és 131-szer ölthette magára a címeres mezt. Az atlantai olimpiáról és a ’98-as Eb-ről is bronzzal a nyakában tért haza a csapattal. Tagja volt a vb és olimpiai ezüstérmes együttesnek is. Utóbbiról egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a sydney-i döntő élete legfelemelőbb és legszomorúbb pillanata is egyben, hiszen egy szinte már megnyert meccset veszített el a csapat az utolsó tíz percben.

Aktív pályafutása után is maradt a kispadnál, hiszen kapusedzőként segítette a Siófoki KC, valamint a Dunaújváros csapatát is. Ám akkor se kell messze menni, ha az ember a lelkét és a fejét szeretné rendbe tenni, hiszen Andrea képzett life- és sportcoach, mindemellett pedig a futsalpályán sem ismeretlen, amiről az Alba-Vesta szurkolói is megbizonyosodhattak már. Jelenleg a női strandkézilabda-válogatott másod- illetve kapusedzője, akikkel az eddigi szép eredmények sorát szeretnék folytatni az októberi World Beach Games-en, Dohában.

Farkas Andrea még ma is erős bástya, akire az eddigiekből is látszik, bizton lehet számítani. Az Isten éltesse még legalább ötven évig!

(MOB-összeállítás; kép: MTI)