Széchy Tamás úszó mesteredző

„Az ötlet valójában Csanádi Árpi barátom fejéből pattant ki, aki ’62-től a sporthivatal elnökhelyettese volt. Első igazgatónk Halmos Imre, majd őt hamar követte hosszú éveken át Kocsis Miska bácsi. Igazi szervezőmunka volt az övé. Közvetlen főnökünk a sporthivatal módszertani osztályának vezetője: Váradi Géza volt. Ha ők nincsenek, ma nincs a KSI. Engem is ők szedtek össze. A megalapításban részt vett még Páder János és Kutas István. Az első nagy toborzást a margitszigeti úttörőstadionba szerveztük, ahol több ezer gyerek gyűlt össze. A „gyerekanyagból” kilenc szakosztályban indulhatott meg a munka. Elsők között alakult meg a vízilabda és az úszó szakosztály. Mindez 1963. májusában kezdődött...

Barátom, Gyarmati Dezső olimpiai bajnok vízilabdázó Gallov Rezsővel alapította a vízilabda szakosztályt. Kezdetben nekik segítettem, ütőképes csapatot alakítottunk ki. Vízilabdásaink elindultak úszóversenyeken is. A legjobb nevelőegyesület voltunk úszásban is – de vízilabdázókkal. Csanádi megkért, csináljak egy úszókból álló szakosztályt.

Nem volt se pálya, se iroda, minden csak papíron működött. Edzésekre megkaptuk a huszonöt méteres, négypályás, majd’ száz éves „Csaszit”. Itt születtek a KSI olimpiai és világbajnok úszói. Emlékszem, a fizetésem másodállásban hatszázhúsz forint volt. Ismertem a környező iskolák testnevelőit, jártam az iskolákat, toboroztam a gyerekeket. Felkészítési terveket kellett készítenünk, módszertani újításokat kellett bevezetnünk. ’69-ben kialakítottuk a korosztályos versenyrendszert. A KSI feladata kettős volt: olyan központot, szakosztályokat kellett létrehoznunk, ahol folyamatos utánpótlást tudtunk biztosítani az olimpiai sportágak számára, valamint példaértékű oktatási és szervezési módszereket állítunk a kialakuló sportiskolai rendszer részére.

Az egykor kialakított módszertani elveink még ma is használatosak a hazai úszósportban. Előadásokat, továbbképzéseket szerveztünk. Igazi utánpótlás-központ volt a KSI. A magyar sportot mindig a műhelyek „csinálták”. A KSI egy műhely volt. Ez Csanádi Árpád ötlete volt, mellyel megelőzte korát. Hitt a fiatal edzőkben, ebből lett a magyar sportmozgalom. Mára kitűnő edzők, sportvezetők nevelkedtek ki az „alma materből”.

Büszke vagyok KSI-s tanítványaimra. Hargitai Andris 1969-ben kétszeres Európa-bajnok lett, ’72-ben bronzérmes a müncheni olimpián, majd a ’73-as belgrádi vb-n a magyar úszósport első világbajnoka. Verrasztó Zoli ’75-ben világbajnok, majd négyszáz vegyesen ’76-ban világ- és Európa-csúcsot úszott; Wladár Sanyi, akit hat éves korában tanítottam úszni tizenhét évesen Moszkvában olimpiát nyert, és még folytathatnám a sort. Nem tartottam helyes döntésnek, hogy a KSI-ből tizennyolc évesen a versenyzőknek másik klubba kell igazolniuk, ezért későbbi egyesületeikben, a Honvédban és a Dózsában is foglalkoztam velük, ’76-tól már szövetségi kapitányként. Edzettünk a TF 25 méteres medencéjében, majd sikereink után ’75-’76-ban felépült a „Csaszi” mellett a Komjádi, ahol már jobb körülmények között készülhettünk. Az én ötletem volt, hogy az új uszodát Komjádi Béláról nevezzék el...

Csodálatos időszak volt. Edzői pályafutásom alatt versenyzőim több mint száz érmet szereztek. Munkámat ’88-ban Állami Díjjal ismerték el. Tanítványaim nagy része a KSI-ben nevelkedett. Sikereim a KSI sikerei is egyben. Én itt valósultam meg...”

Dömötör Zoltán vízilabdaedző, olimpiai bajnok

„1981-ben kerültem a KSI-be, ahol sikerekben gazdag, kellemes húsz esztendőt töltöttem. Sok új, olyan módszert tudtunk megvalósítani, ami segítette a magyar vízilabdasport fejlődését, irányt mutatott a hazai utánpótlás-nevelés terén. A gyerekeknél először mi használtuk az országban a kisméretű labdát. Igazi utánpótlás-nevelést végeztünk: nem csak a medencében elért sikereket céloztuk meg, hanem a vízilabdás képzésre és tanulásra fektettük a hangsúlyt. Módszertani újításnak számított, hogy gyerekeinket tizenkét éves koruk előtt nem indítottuk a bajnokságban, nehogy a pályán elért korai sikerek miatt edzőiknek elterelődjön a hangsúly a képzésről a sikerhajhászás felé. Örültem a rengetek gyereknek, akikkel foglalkoztunk, akiket neveltünk; nem csak a vízilabdára, hanem az életre is.

A húsz év alatt kiváló edzőkkel dolgoztam együtt: Ili nénivel - azaz Lakics Istvánnéval, aki még ma is nagy szeretettel bánik a legkisebbekkel -, Kőnigh Gyurival, Pék Gyulával, Kácsor Lászlóval, Lőrik Lajossal, Merész Bandival, Szabó Zolival, Ábrahám Istvánnal nagyszerűen kialakítottuk a munkát a közös cél: a sikerek érdekében. Nagyszerű baráti kollektíva alakult ki az edzők között, barátságok szövődtek a gyerekek között, szoros együttműködés a szülőkkel és nagyon jó kapcsolat a KSI vezetőivel. Az utóbbi évek nagyszerű sikereit együtt élhettük át Hazsik Bandi igazgató úrral, szeretettel gondolok vissza az őt megelőző Barbacsi Imrére; mindketten sokat tettek a nyugodt felkészülés érdekében a sportiskolának és így a vízilabda-szakosztálynak egyaránt. Az itt eltöltött két évtized alatt sok játékost adtunk a válogatottnak.

Legkiemelkedőbb eredményünk a 2000-es sidney-i olimpia aranyérmes vízilabdacsapatához fűződik: a tizenhárom srác közül heten, azaz több mint a csapat fele KSI-nevelésű játékos volt: Benedek Tibi, Kásás Tamás, Varga Zsolt, Székely Bulcsú, Marcz Tomi, Vári Attila, és Steinmetz Barnabás.

Az a kapcsolat, ami a játékosok, illetve az edzők és tanítványaik között kialakult, az igazi családi szeretetnek megfelelő kapcsolat volt, mely végigkísér még most is minket. Öröm találkozni akár az uszodában, akár utcán ezekkel a nagyszerű sportemberekkel, akik nem csak a sportpályán, hanem az életben is kiváló magatartást tanúsítanak. Igazán büszkék vagyunk rájuk.”

Kertész Alice torna mesteredző, olimpiai bajnok

„Öröm volt a semmiből felépíteni egy eredményes női torna szakosztályt, együtt dolgozni férfi edzőtársaimmal, felnevelni sok kiváló tornászt és EMBERT, akik a mai életben is becsülettel megállják a helyüket. Öröm volt jó közösséget alkotni, jó barátságban lenni a többi sportág kiváló szakmai tudású, egymást segítő edzőtársaimmal. Emlékeim a gyerekekkel eltöltött szép napok.”

Kertész Alice 1966. és 76. között folyamatosan, majd másodállásban még évekig volt a KSI tornászlányainak edzője. A nyolcvanas évek elején a női válogatott munkáját irányította. Saját nevelésű tanítványai közül Kéri Anikó, Kelemen Márta, és Horváth Margit az 1972-es müncheni olimpián bronzérmet szerezetek. Válogatott tanítványai közül Cselényi Edit, Müller Judit, Kanyó Éva és Gabonyi Erika magyar bajnokok lettek.

Füzesséry Gyula kajak-kenu mesteredző

„A KSI megalakulásától kezdve egészen 1987-ig, kisebb megszakításokkal közel húsz évig voltam a sportiskola kajak-kenu szakosztályának vezetője.

1963-ban behívtak a sporthivatalba és felajánlották, hogy foglalkozzak gyerekekkel. Az akkori állami sportvezetők elmondták, hogy létrehoznak egy sportiskolát, aminek terveik szerint lesz egy kajak-kenu szakosztálya, nekem azt kellene megszerveznem. Később megbíztak az evezősök létrehozásával is, de az különféle akadályok miatt nem valósulhatott meg. Minden segítséget megadtak: kaptam vízitelepet, edzőket, hajókat. Beköltöztünk a Népsziget akkor még földszintes épületébe. Remek gárda jött össze: a kenusokat a Gavallér – Kormos edzőpáros, a kajakosokat pedig Jancsó József, majd Felkainé Gállos Éva irányította. A sporthivatal nagyon sokat segített. Akkor indult Magyarországon a sportiskolai rendszer, mi voltunk a példa. Forradalmi újítást vezettünk be: korábban tizenöt-tizenhat éves fiatalokat toboroztak a sportegyesületek, mi tíz éves kortól invitáltuk a gyerekeket és kezdtük meg a tervszerű felkészítésüket. Úgy gondoltuk a keringési rendszert már ebben az életkorban is el lehet kezdeni az edzésekkel fejleszteni. Ki kellett dolgoznom a fiatalok képzésének módszertanát. Írtam három tantervet, Kajak-kenu ABC-t, majd a TF-en tankönyvet. 1966-67-ben mini kajakokkal kezdtünk foglalkozni: a kis gyerekeknek kisméretű hajókat terveztettünk, gyártattunk. A MKKSZ felismerte ennek jelentőségét, beiktatta az országos bajnoki rendszerbe. Kezdetben sok kételkedőnk volt, megmosolyogtak bennünket. 1966-ban már országos pontversenyt nyertünk kölyök, serdülő és ifi bajnokságokon. 1968-ban az ifi OB-n tizennyolc bajnoki címet szereztünk. Sikereink láttán a szakma hamar rádöbbent igazunkra, egyre többen kezdték alkalmazni módszereinket; hazánkban úgy, mint határainkon túl: például a spanyoloknál, portugáloknál, németeknél mini bajnokságokat rendeznek. A mai napig is a hatvanhármas alapokon nyugszik, azóta világhírűvé vált kajak-kenu sportunk.

Minden tavasszal toboroztuk a gyerekeket, melynek eredményeként évente két-háromszázat vettünk föl, nyaranta napközis tábort szerveztünk. A KSI nagyon sok versenyzőt nevelt a magyar sportnak. Kiemelkedő versenyzőink voltak: Rajnai Klári, Várhelyi Péter, Herczeg Iván, Rajna András, Helyi Tibor, később Storcz Botond kajakosok. A fiatal kenus generációból a KSI módszerei alapján készült az olimpiai és világbajnok Horváth Csaba is. A sportiskola az eltelt negyven év alatt nem csak versenyzőket, hanem kiváló edzőket, szakvezetőket nevelt ki, akik közül ma többen az utánpótlás-nevelés szolgálatában állnak.”

Csányi Rajmund tornaedző, olimpikon

„A torna szakosztály alapító szakosztálya volt a KSI-nek 1963-ban. Az első edzők Bátor Vilmosné, Müller Marika és jómagam voltunk. Negyven év folyamán sok jó versenyzőt neveltünk edző kollégáimmal a szakosztályban. Én ’79-ig, tizenhat éven keresztül irányítottam a munkát. Ebben az időszakban a lányok közül válogatott versenyzők voltak - természetesen Kertész Alice tanítványai mellett - Wéber Judit, Erlich Zsuzsa, Káldi Zsuzsa, Fekete Erzsébet. Ekkor már „bontogatták szárnyaikat”, majd magyar bajnokok és világversenyek szereplőivé váltak: Csányi Erika, Köteles Krisztina, Papp Ágota, Hamar Ágnes, Almási Lenke és Gáspár Csilla, később Csisztu Zsuzsa, Chinora Ágnes, Kiss Mária és Andrea, Krausz Nikoletta, Bakos Viktória, Ziszisz Fédra, Pásztor Ildikó, Reubl Tünde, Kheireddinne Zeinab és Fellner Andrea. A jelenkor fiatal tehetségei: Szarka Krisztina, Drótos Nikoletta és Simon Ágnes.

A fiúknál Laufer Béla és Bánrévi Imre ’74-ben világbajnokságon, majd ’76-ban olimpián negyedik; a ’78-as világbajnokságon Kelemen Zoltán és Kramarics György ötödik; a ’80-as olimpián Kelemen harmadik helyezést ért el. Sikeres, tehetséges tanítványainknak számítottak még: Vágány András, Hegedűs Zoltán, Polster Béla, Erdélyi Bence, Kováts Ferenc, Jordanov Krisztián, Szabó Zoltán; a fiatalok közül Detrői Zoltán, Lőrik Attila, Király Roland és a világbajnoki kilencedik helyezett, ifi Európa-bajnokságon második helyezett: Berki Krisztián.

A nevelésen és tornászképzésen kívül részt vettünk a szakemberképzésben, tudományos és módszertani tanulmányok valamint tantervek írásában, a válogatott keretekben folyó munkában; a MOTESZ elnökségében és bizottságaiban.”

Bild Katalin kosárlabda mesteredző

„Visszaemlékezve a KSI-ben eltöltött évekre, a legcsodálatosabb élmény az volt, hogy rengetegszer győztünk. Ahogy tanítványaim tudása gyarapodott, egyre magasabb szintű és korosztályú bajnokságba neveztünk, s itt is – ha tavasszal veszítettünk is egy-két mérkőzést – ősszel már rendszerint nyertünk. Egyik évben, eljutva a felnőtt I. osztályba, Magyar Kupát nyertünk és ezüstérmesek lettünk a bajnokságban. Tanítványaim valamennyien többször vagy kevesebbszer magukra ölthették a címeres mezt is. A siker nagyszerű érzés, és hogy a sikerért sokat dolgoztunk, még inkább emelte annak értékét.

Tanítványaim sokszor voltak elégedetlenek a KSI utáni sportegyesületükkel. Ennek persze nagyon sok összetevője lehetett. De amikor gyermekeiknek nem találtak szerintük megfelelő egyesületet (a KSI megszüntette kosárlabda szakosztályát), azért az, lássuk be, a KSI-t és annak munkáját dicséri, hisz egy ilyen lett volna a nekik megfelelő.

Mit is mondhatnék még a KSI-ről az ezt ünneplőknek? Nem is kell ennél többet! Kívánom mindannyiuknak, ha már megtalálták a KSI-t, találjanak megfelelő sportágat nagyszerű edzővel gyermeküknek, és ezzel megadták neki a legtöbbet, amit a szeretetükön kívül adhatnak

Isten éltesse az Ünnepeltet!"

Bild Katalin 1967. és 1981. között irányította a KSI női kosárlabda-csapatának munkáját. Az 1957-58-as utánpótlás-korosztályt 1973-ban az NB I-be vezette. A hetvenes évek végén a KSI mellett a magyar női ifjúsági válogatottnak is szakvezetője volt.

(Forrás: NUPI, NUPinfo, 2003. júniusi szám; Fotók: a cikkben szereplők archívuma alapján)